Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ihász Sándor: Úgy érzem magam, mintha szerepet kaptam volna A tanú című filmben

Ihász Sándor: Úgy érzem magam, mintha szerepet kaptam volna A tanú című filmben

Interjút adott a Zoom.hu-nak Ihász Sándor, a Gyárfás Tamás-ügyben bűnpártolással gyanúsított volt fővárosi fellebbviteli főügyész, aki szerint:

  • semmi nem igaz abból, amit a gyanúsításban leírtak
  • barátként, nem főügyészként kért tőle tanácsot Gyárfás, még akkor, amikor semmiféle eljárás nem folyt ellene
  • semmilyen hangfelvételt nem vett át az irodájában Gyárfástól
  • nem volt új bizonyíték abban a kék dossziéban, amit Gyárfás egy étteremben neki átadott
  • felesleges lett volna részéről átadni a dossziét a rendőrségnek, amikor pár nappal később azt Gyárfás is maga is megtette
  • nem érti, miért csak öt hónappal az után tartottak házkutatást az otthonában, hogy rátörték a főügyészi irodája ajtaját
  • ez az ügyészség már nem az az ügyészség, ahol 25 éve dolgozni kezdett, menekülnek az emberek, aki nem, az sem érzi jól magát
Milyen érzés, amikor a hóhért akasztják?
Még nem akasztják, ennyire azért ne szaladjunk előre! Bár tény, hogy egy abszurd, megalázó és minden tekintetben megalapozatlan eljárás indult ellenem. Semmi nem úgy, nem akkor és nem azért történt, ahogyan leírták a gyanúsításomban. Jogilag nonszensz az egész ügy. Úgy érzem magam, mintha szerepet kaptam volna A tanú című filmben. „Dániel elvtárs kém, hazaáruló és rendőrspicli. Ebből kell kiindulni!”

Fotó: Halász Nóra

Önt azzal gyanúsítják, hogy tavaly októberben az irodájában átvett Gyárfás Tamástól egy iratot; egy, a Fenyő-gyilkosságról folytatott beszélgetés leiratát. Önnek látnia kellett volna, hogy az egy fontos új bizonyíték lett volna az ügyben, mégsem adta át a Fenyő-ügyben nyomozó rendőröknek, és ezzel megpróbálta megakadályozni a Fenyő-gyilkosság felbujtójának felelősségre vonását.
A pontos gyanúsítás „hivatalos személy hivatali eljárása során, hivatali kötelessége megszegésével elkövetett bűnpártolás”. Ebből így semmi sem igaz. Az irodámban soha semmiféle hangfelvételt – vagy annak a leiratát – nem vettem át Gyárfás Tamástól.

Egy pár oldalas írást kaptam tőle egy étteremben, amit évekkel korábban folytatott beszélgetésekből versszerűen vágtak össze, számos helyen kipontozott részeket tartalmazott, valamint egy feljegyzést és néhány ahhoz csatolt régi dokumentumot kaptam Gyárfás Tamástól, napokkal az után, hogy baráti jogi tanácsért eljött hozzám.

Ezeket ő készítette össze az ügyvédje számára, hogy majd ezeket adják be a rendőrségre. Előzőleg ugyanis azt tanácsoltam neki, ha úgy érzi, zaklatják, fenyegetik, esetleg zsarolni próbálják, menjen be a rendőrségre és ott mondja el, hogy mik történtek körülötte. Nekem akkor azt mondta, másnap vagy harmadnap ezeket az iratokat beadják a Nemzeti Nyomozó Iroda illetékesének. Ez később meg is történt, ami már önmagában is kizárja, hogy bűnpártolhattam volna. De ettől függetlenül is szeretném leszögezni: nem volt célom, hogy a Gyárfás, mint a Fenyő-gyilkosság feltételezett felbujtója elleni eljárást megakadályozzam. Nem is lehetett ilyen célom, mivel amikor a fenti események történtek, Gyárfás Tamás ellen semmiféle hivatalos eljárás nem folyt. Sem tanúként, sem gyanúsítottként nem szerepelt az ügynevezett Fenyő-ügyben. (A Gyárfás Tamás elleni eljárásról írt cikkeink itt olvashatók.) Nem volt bűne, amit pártolhattam volna és nem is adhattam neki tanácsot hivatalos eljárásban. Egyébként sem hivatalos személyként beszélgettünk, hanem barátként adtam jogi tanácsot a számára…
Ezt most komolyan mondja!?
Igen. Gyárfás Tamással sok éves barátság köt össze minket. Még fővárosi főügyészként gyakran megfordultam interjúalanyként a Nap Tv-ben, aminek ő volt a tulajdonosa. Akkor lettünk barátok. Később családilag is rendszeresen összejártunk. Ez széles körben tudott volt az ügyészségen. Nem tudok arról, hogy a törvény tiltaná, hogy Gyárfás Tamással barátkozzak. Egy ügyész nem lehet magánember? Nem adhat magánemberként tanácsot egy barátnak, pont úgy, mint egy orvos vagy egy ügyvéd a maga szakterületén? Szerintem adhat, addig legalábbis mindenképpen, amíg az illető ellen nincs semmilyen hivatalos eljárás. Ha lett volna ilyen, nyilván ugyanúgy bejelentettem volna az elfogultságot és kérem a kizárásomat az ügyből, ahogyan megtettem azt nemrég például egy, a sajtóban sztárügyvédként emlegettet gyanúsított ellen indult eljárásban is. Amúgy a főügyészi kinevezésemkor átestem az úgynevezett C-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Feltételezem, jelezték volna nekem vagy a feletteseimnek, ha a barátságom Gyárfás Tamással bármiféle kockázatot jelentett volna. De ilyen figyelmeztetést nem kaptam.
Nem erre gondoltam. Egy rendőrnek kötelesség szolgálatba helyezni magát akkor is, ha bevásárlás közben bűncselekményt lát. Egy ügyésznek nem kell „szolgálatba helyeznie magát”, ha egy baráti beszélgetés során egy bűncselekmény bizonyítékairól esik szó?
Nem! És itt semmiféle bűncselekmény bizonyítékáról nincs szó. Gyárfás Tamás pár nappal a találkozásunk előtt kapott egy papírt, elmondása szerint egy számára ismeretlen kopasz férfitől a háza kapujában. A férfi azt kérte tőle, a lakásban olvassa el. Gyárfás Tamás nekem később azt mondta, nem is akarta átvenni az irományt, de a kopasz azt mondta, hogy akkor tragédia lesz.

Elvette tőle, bement a lakásába, elolvasta, gyorsan lemásolta, majd közölte a kopasszal, aki eközben a ház előtt várt, hogy ez őt nem érdekli.

Egy olyan irományról beszélünk, amelynél bárki külön dialógust írt volna, aki nyomon követte a Fenyő-gyilkosság fejleményeit, benne a Gyárfás Tamás esetleges érintettségére vonatkozó, korábban soha, senki által meg nem erősített sajtótalálgatásokat, feltételezéseket, rágalmakat az elmúlt húsz évben. Gyárfás Tamás azt mondta: attól tart, hogy egy újabb rágalomhadjárat kezdődik ellene. Abban kérte a baráti tanácsomat, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Abszurd az az állítás, hogy főügyészként tisztában kellett volna lennem azzal: a Gyárfás Tamástól kapott iratok – akár a kopasz férfitől kapott levél, akár a jogi képviselője számára összeállított akta – olyan információkat tartalmaz, amiket a Fenyő-ügyben húsz éve tartó nyomozás több tízezer oldalas nyomozati anyaga nem, és fel kellett volna ismernem, hogy azok új bizonyítékoknak minősülnek.

Fotó: Halász Nóra

A gyanúsítás szerint lebeszélte arról, hogy feljelentést tegyen. Miért? Miért nem mondta a barátjának, hogy ballagjon el a levéllel a rendőrségre?
És ott mit mondott volna? Milyen bűncselekmény miatt tehetett volna feljelentést Gyárfás Tamás? Az a kopasz nem követelt tőle semmit. Nem fenyegette meg. Gyárfás Tamás sérelmére akkor még semmiféle bűncselekményt nem követtek el. Jogi értelemben Gyárfás Tamás volt sértett. Amúgy [Gyárfás Tamás] nem is akart feljelentést tenni. Nem bízott a rendőrségben. Nekem azt mondta, fél, hogy kiadják a feljelentését a sajtónak, és nem akart újabb médiacirkuszt maga körül. Féltette a maga és a családja biztonságát is a fenyegetődzők esetleges bosszújától. Én ekkor azt mondtam neki, hogy várjon, hátha ezzel vége is az egésznek.
Gondolom kínos lett volna, ha ezután Gyárfás Tamást bántódás éri?
Nyilván. Meg is mondtam neki, hogy neki kell döntenie, én csak azt tudom elmondani, mik a lehetőségei és milyen következményei lehetnek annak, ha így vagy ha úgy dönt. Ezek után egy lesötétített, szlovák rendszámú autó állta el a garázsbejáratukat, Gyárfás Tamás felesége nem tudott kiállni. De amikor Gyárfás Tamás megkérdezte tőlük, kik ők és mit akarnak, udvariasan elnézést kértek és elmentek. Csak annyit mondtak, hogy felforrt a hűtővize a kocsijuknak.

Ezután találta meg Gyárfás Tamás a postaládájában azt a hangfelvételt, amelyen állítólag – én nem hallottam – közte és Portik Tamás között korábban lezajlott beszélgetések hallhatók. Ez így együtt már sok volt Gyárfásnak.

Annak a felvételnek a leiratát foglalták le az Ön irodájában aznap, amikor meggyanúsították?
Nem! És egyébként az irodámban nem is akkor volt a házkutatás, amikor április 20-án meggyanúsítottak. Az irodámat még november 27-én kutatták át. Amikor meggyanúsítottak, csak a lakásomon volt házkutatás, lefoglaltak egy csomó adathordozót, amiken egyetemi tananyagok, a Fenyő-ügyhöz nem kapcsolódó dokumentumok és musicalek voltak. Valamint lefoglalták a saját magam által kézzel írt végrendeletemet… Nyilván az is fontos bizonyíték…

Fotó: Halász Nóra

Ezeket miért nem foglalták le novemberben?
Akkor a lakásomon nem volt házkutatás. Az irodámban meg ugyanezek az iratok ott voltak az ottani házkutatáskor is – például az egyetemi oktatáshoz használt anyagok –, de akkor azokat még nem foglalták le, a lakásomon tartott házkutatáson viszont már megtették… Na, ennek így – véleményem szerint – nem sok értelme volt!
Tehát: ha esetleg korábban hazavitte volna a Fenyő-ügyben Gyárfástól átvett új bizonyítékokat, öt hónapja lett volna eltüntetni azokat?
Szeretném leszögezni: nem vittem haza semmiféle bizonyítékot, se régit, se újat, mert nem is kaptam ilyeneket Gyárfás Tamástól. Amúgy a felvetés jó! Szakmailag nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem egy időben volt a két házkutatás. De, gondolom, a Központi Nyomozó Főügyészségen emiatt senkit nem dorgálnak majd meg. Az irodámban – még novemberben – egy kék dossziét foglaltak le, amit egy étteremben kaptam Gyárfás Tamástól.

Ránk törték a főügyészi iroda ajtaját, majd egy csomóan berontottak, köztük a korábban több éven át közvetlen beosztottamként és helyettesemként dolgozó mostani főügyész, aki ezek szerint nem érzett semmilyen elfogultságot az eljárásával kapcsolatban.

A titkárnőmmel ordibálva és lökdösődve elmondták, hogy mi járatban vannak, én pedig átadtam nekik a keresett dossziét. Egy csomó irat volt benne, de azt a hangfeltételt tartalmazó kazetta, amit a rendőrségnek később Gyárfás Tamás átadott, az nem volt benne. Azt nekem nem is adta át Gyárfás Tamás. Korábban csak átlapoztam a dosszié tartalmát, és betettem az irodámban egy nyitott szekrényben. Gondolom, annyit azért kinéz belőlem, hogy ha valóban bűnpártolást akarok elkövetni és abban a dosszié valóban új és fontos bizonyítékok lettek volna – nem volt benne semmi ilyesmi –, 25 év ügyészi tapasztalattal nem a saját irodámban tartom azokat?
Gyárfás Tamás végül mégis csak elment a rendőrségre feljelentést tenni.
Igen, de nem tett feljelentést. A kopasz férfi látogatása után azt tanácsoltam neki, hogy a jogi képviselőjével kérjenek időpontot a Nemzeti Nyomozó Irodában, és meséljék el, mi történt. Így is tettek. Ott megkérték ugyan Gyárfást, hogy tegyen feljelentést, ő azonban – nekem így mesélte – a nyomozóknak is elmondta, miért nem szeretne feljelentést tenni, mire ők megértően azt felelték neki, hogy akkor egyelőre legalábbis ne tegyen.

Lényegében ugyanazt mondták neki, mint én. Annyi csak a különbség, hogy az NNI-nél ezért senki ellen nem indult büntetőeljárás.

Önnek nem kellett volna továbbküldenie valakinek azt a dossziét, amit Gyárfástól kapott az étteremben?
A gyanúsítás szerint kellett volna. De ez nonszensz! Egyfelől nem folyt olyan eljárás, amiben azokat a papírokat bizonyítékként használhatták volna. Másfelől Gyárfás Tamás a nekem átadott iratokat pár nappal később átadta a rendőrségnek. Nekem is át kellett volna adnom ugyanazt az aktát az NNI-nek? Miért, hogy legyen meg nekik két példányban?

Fotó: Halász Nóra

Honnan tudta, hogy tényleg átadták az iratokat a rendőrégnek?
Ne vicceljen! Gyárfás Tamás részletesen beszámolt a történtekről. Most abból kellett volna kiindulnom, hogy a barátom hazudik? Egyébként Gyárfás Tamás jogi képviselője, Bánáti János előzőleg szintén járt nálam személyesen, és ő is elmondta, hogy mennek az NNI-be, kérnek időpontot és elmondják a történteket, valamint átadják a Gyárfás Tamás által összekészített iratokat.
Ekkorát tévedett volna a Központi Nyomozó Főügyészség? Tökéletesen ártatlanul gyanúsították meg önt? Egy volt főügyészt?
Ügyvédemmel ma benyújtjuk a vallomásom kiegészítését. Idézni fogom benne az egyetemen használatos egyik jogi tankönyvet, amelynek az egyik szerzője Belovics Ervin (a legfőbb ügyész büntetőügyekben illetékes helyettese). Innen is üzenem a volt hallgatóimnak, hogy ha bűnpártolásból Belovicsnál vizsgáznak, akkor ne abból induljanak ki, ami velem történt.

Ha a vizsgán bűnpártolásnak minősítené valaki azt, amit a gyanúsításomban leírtak, Belovics professzor úgy rúgja ki, hogy csak nyekken.

A kérdéses tankönyv szerint ugyanis a bűnpártolás egy „olyan szándékos és célzatos cselekmény, aminek objektíve alkalmasnak kell lenni a büntetőeljárás meghiúsítására”. Én semmi ilyet nem tettem. Ahogyan azoknak a sajtóban széles körben terjesztett feltételezéseknek sincs semmi valóságalapjuk, hogy a főügyészség korábban azért javasolta elutasítani az Aranykéz utcai robbantás ügyében a felbujtóként elítélt Portik Tamás és védője perújítási kérelmét (erről bővebben itt), nehogy kiderüljön, ki volt a Fenyő-gyilkosság felbujtója. Ez már több, mint abszurd. Portik Tamás védője azért nyújtott be perújítási kérelmet az Aranykéz utcai robbantás ügyében, mert olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint a merényletért elítélt Jozef Rohác kész lenne elismerni, hogy nem Portik bízta meg az alvilág árulójának tartott Boros Tamás és három vétlen halálos áldozatot követelő robbantással. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a kérelmet elutasította. Annak ellenére is, hogy a kérdéses időben szabadságbon voltam, és hogy az Aranykéz utcai robbantással összefüggésben Gyárfás neve semmilyen módon fel sem vetődött. Egyedül a két bűntény végrehajtójának, Jozef Rohácnak neve köti össze az ügyeket.
Önt 2003-ban, a Kulcsár-ügy kapcsán ismerte meg az ország. Akkoriban a Fidesz ügyészeként emlegették, mivel a K&H brókercégétől 20 milliárdot sikkasztó Kulcsár Attila kapcsolatainak feltérképezésével kis híján megbuktatta az MSZP–SZDSZ-kormányt. Állítólag hálából lett Önből 2004-ben az ország legfiatalabb főügyésze. Ön ma már nem ügyész. Mi történt?
Amikor 1993-ban az ügyészségen munkába álltam, egy jó hangulatú, az önálló kezdeményezést, a kreativitást, a szakmai teljesítmény, a csapatmunkát értékelő és támogató közösségre találtam. 2010 óta azonban fokozatosan elromlottak a dolgok. A munkánál és a kinevezéseknél is fontosabb lett a lojalitás, mint a szakma. Bárki utánanézhet, hogyan végződtek az úgynevezett kiemelt ügyek! Sorra mentette fel a bíróság – bűncselekmény hiányában – jogerősen a vádlottakat. Akik nem szakmabeliek, csak azzal foglalkoznak, hogy hány korrupciós ügyben nem indul nyomozás. Érdemes lenne azt is megnézni, hogyan végződtek azok az ügyek, amelyekben elrendelték a nyomozást. Arányait tekintve sokkal kevesebb jut el a vádemelésig, mint bármely más ügytípusban. Ennek persze sok oka lehet, nem állítom, hogy azért alakulnak így bizonyos ügyek, mert lusták a nyomozók és az ügyészek, vagy mert valakik belenyúltak az eljárásokba. Van, ahol a törvény nem ad mozgásteret a hatóságoknak, van olyan bűncselekmény, amit nem lehet bizonyítani.

De ma mindennél fontosabb lett a gyorsaság, ami sokszor értelmetlen kapkodást és így káoszt okoz, s egyértelműen a szakmai minőség folyamatos hanyatlásához vezet.

Ahogyan ezt látom és hallom: ez az én ügyemre is igaz. Ezért van most – tapasztalataim szerint – rossz hangulat az ügyészségen. Az emberek fásultak, félnek és túlterheltek. Az utóbbi időben látványosan sokan távoznak, mondhatnám, menekülnek a testülettől. És akik maradnak, többnyire ma már azok sem érzik túl jól magukat a bőrükben.