Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Pusztuljatok meg! Én az NB II-ben is ott leszek”

„Pusztuljatok meg! Én az NB II-ben is ott leszek”

Ünnepnek indult, ellentüntetésbe torkollt a Diósgyőr új stadionjának első mérkőzése. Riport trágár fordulatokkal egy meccsről, amelybe a magyar foci összes abszurditása beleszuszakolódott.

Nem érdemlitek, nem érdemlitek!
A Diósgyőr-mezt nem érdemlitek!

Több ezer ember harsogta a fenti rigmust, amely akkor is sokkolóan hatott volna, ha csak néhány tucat ember ordítja borgőzösen egy kongó stadion érdektelen meccsén. Ez a félreérthetetlen vélemény és értékítélet azonban a Diósgyőr–Mezőkövesd NB I-es bajnoki hajrájában hangzott el, azon az összecsapáson, amellyel felavatták az új miskolci arénát.

Nem mellesleg, a forduló előtt még kieső helyen tanyázó Mezőkövesd – Tállai András NAV-vezető klubja – 1-0-ra vezetett és aztán nyert is Miskolcon a korábban szocialista oligarchának tartott Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó DVTK ellen.

Spontán tüntetésükkel azonban helyi szurkolók nemcsak tökéletesen jellemezték a borsodi kiesési rangadó magyar viszonyok között is szinte teljesen nézhetetlen színvonalát, hanem bebizonyították, hogy ha van magyar város, amely

megérdemli azt, hogy az államtól stadiont kapjon,

akkor ez az.

Miskolc közhelyesen a gazdasági rendszerváltás nagy vesztese lett, amelyben az elmúlt 25 évben nemhogy stadionépítésre, de a csapat fenntartására is éppen képes klubtulajdonos is alig akadt. Így a csapat, kósza félszezonoktól, illetve egy szerencsés Európa-liga-indulástól eltekintve általában reménytelenül vergődik annak a reményében, hogy legalább megközelítse a legjobb magyar csapatokat. Ez nem szokott összejönni, a miskolci szurkolók azonban szinte vallásszerűen szeretik a klubot, vagy lehet, hogy inkább így protestálnak, jelzik: ők itt vannak és itt is maradnak ebben a lesajnált városban.

A DVTK-szurkolók ugyanis nemcsak a játékosaik szidalmazásában voltak ennyire elszántak, hanem végig hatalmas hanggal buzdították a csapatot. Nem, nemcsak a kezdéskor, vagy tíz percig, hanem akkor is szóltak az énekek, amikorra a futballozók világossá tették, hogy diadalmenet helyett ismét csak tömény szenvedést láthatnak tőlük a kitartó szurkolók, akik így töltötték meg a lelátókat:

Miskolcon tehát, ellentétben például a közeli Mezőkövesddel, elemi és letagadhatatlan igény van a focira, és egy ehhez tartozó rendes stadionra, de az állam nélkül ez itt valószínűleg soha nem jött volna össze. Ez persze nem akadályozta meg a nézőket, hogy kifütyüljék a megnyitón Kriza Ákos polgármester beszédét. Azért az övét, mert 2016 óta Orbán Viktor nem hajlandó stadiont átadni, az MTK ünnepségén ugyanis nemcsak fütyülték, még tömegesen fujjolták is.

Fürjes Balázs, az egyes kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos (k), mellette balra Kriza Ákos (Fidesz-KDNP) polgármester a DVTK csapatának otthont adó új Diósgyőri Stadion avatásán 2018. május 5-én.
MTI Fotó: Vajda János

Az új stadion felvételei mellett érdemes megnézni a legendás, kis különálló szektorokból összeálló régi pálya állapotát tükröző képeket, és belegondolni, hogy emberek ide „szórakozni” jártak.

Szombaton egy diósgyőri azt is megmutatta, hogy nem is szórakozni jönnek ide, az életüket is itt élnék le legszívesebben. A szünet után egy marcona fiatalember kezdőrúgásba csomagolta a lánykérését:

Ehhez képest a diósgyőri stadion volt az egyik legtöbbet ígérgetett és legtöbbet tologatott beruházás. Már 2012-ben lebegtették a felépítését, aztán, hogy, hogy nem Felcsúton, Mezőkövesden és Balmazújvárosban is előbb lett új pálya. Persze ehhez annak is köze lehet, hogy a Diósgyőr tulajdonosa 2010 óta az a Leisztinger Tamás, akit sok mindennek szoktak nevezni, csak NER-szereplőnek nem. Az iparági konszenzus szerint a korábbi sakkszövetségi elnök nem önszántából szállt be a futballba, hanem azért, hogy korábbi üzletei miatt „megválthassa a szabadságát”. Leisztinger ezt tagadja, de egy tavalyi Magyar Narancs-interjúban az azért elárulta, hogy elképesztően sokszor csalódott miskolci ténykedése alatt a fociközegben.

Végül 2016-ban kezdték el építeni a stadiont egy kormányhatározat értelmében, és lett mostanra kész a 14 ezer férőhelyes aréna a régi helyén. Mondani sem kell, a tízmilliárdos beruházás szép lett, a lelátóról nézve a Bükk lankái szolgáltatják a kilátást.

A DVTK csapatának otthont adó új Diósgyőri Stadion 2018. május 5-én, az avató napján. A létesítmény 15 ezer néző befogadására alkalmas.
MTI Fotó: Vajda János

Az azonban Magyarországon egy új létesítményhez hozzátartozik, hogy a Zoom.hu például nem kapott akkreditációt (hahaha, sokkal korábban megvettük a jegyet a lelátóra), mert nem sikerült elég nagy sajtópáholyt kialakítani; hogy döbbenetes sorok alakultak ki a vécénél és a büfében, és utóbbiban pedig a

hatvanadik percre elfogyott a sör,

egy olyan régióban, ahol az ország egyik legnagyobb sörgyára működik.

A drukkerek belakták, gyorsan megszerették az új otthont. Szokatlan módon a lelátók tetején a stadion (a vendégszektor és a VIP kivételével) szabadon bejárható, sőt: korlátot szereltek ide és gyakorlatilag támaszkodós állóhelyeket hoztak létre.

A lelátó tetején, a sarkokban pedig nagy terek alakultak ki, egy újabb funkcióval. A sörtől megfáradt drukkerek közül többen ugyanis nem bajlódtak a vécéhez sietéssel, és

telibe hugyozták a legközelebbi betonoszlopot.

Itt vált egyértelművé egy újabb sajátossága a diósgyőri stadionnak. Ugyanis a többi pályával ellentétben elenyésző számú biztonsági őr vigyázta a rendet.

Bódog Tamás, Bódog Tamás!

Ezt is ordították az elszánt és elkeseredett DVTK-szurkolók. Bódog jó eséllyel nem hallhatta ezt, ő ugyanis a csapat alig két hete kipenderített edzője. Az egykori pécsi futballistából lett tréner Németországban is játszott, később ott, majd Dániában is másodedző lett, egy éve viszont hazajött, hogy karrierje során először vezetőedző legyen. A miskolciak pedig belészerettek, nemcsak azért, mert tavaly bent tartotta az NB I-ben a csapatot, hanem mert a játékosai láthatóan többet futottak, jobban küzdöttek a korábban látottaknál, Bódog Tamás pedig formabontó nyilatkozatokban jelezte, ha a bírókkal vagy éppen a saját játékosaival akadt gondja.

Ha visszagondolok arra, hogy milyen zenéket hallgattak a játékosok az öltözőzőben a meccs előtt, akkor komolyan mondom, nekem is majdnem olyan érzésem volt, hogy egy romantikus társkereső klubban vagyok. Lehet, hogy amiatt aludtak be.

– mondta például egy Újpest elleni vereség után. Bódognak a hírek szerint azonban éppen ez okozta vesztét, Miskolcon ugyanis ellentmondást nem tűrően az a vélekedés, hogy a játékosai megbuktatták az edzőt. Az edzőbuktatás olyan jelenség a fociban, mint a bunda: sokat beszélnek róla a lelátókon, de ritkán lehet bebizonyítani. Laikusnak nehéz felfogni, de egy futballcsapat elvben meg tudja, és meg is szokta csinálni, hogy szándékosan „nem dolgozik rendesen”; és ellentétben a multival vagy a kisvállalkozó festékgyárával, nem a munkást, hanem a főnököt rúgja ki a tulaj.

A 20-25 fős kereteket ugyanis a fociszezon közben nehéz lenne lecserélni, így jobb híján megy az edző. A konfliktusok tárgya általában valami személyes ellentét, tudna erről például mesélni Pintér Attila, akit 2004-ben egy bajnoki cím és Magyar Kupa-elsőség után puccsoltak meg a játékosai, miután az egyik hangadó futballistával közölte, már nem számít rá. Az ebben a szezonban a Haladástól elbocsátott Mészöly Géza is utalgatott arra, hogy az álmoskönyv szerint nem jó jel, ha az edző kevesebbet játszatja az egyik ősszombathelyi focistát.

Diósgyőrben ellenben nem erről szólnak a pletykák, hanem a játékosoknak állítólag abból lett elegük, hogy

túl sokat kellett futniuk az edzéseken.

Ezt a pletykát szinte fenntartások nélkül meg tudjuk venni, mert szombaton a DVTK gyakorlatilag

„sárgásbarna fuvallatként gomolygott a pályán a két félidő évszázadoknak tűnő hosszú kilencven percében”.

A diósgyőri Nikolaos Ioannidis (b2) és a mezőkövesdi Matija Katanec (b) a labdarúgó OTP Bank Liga 29. fordulójában játszott Diósgyõri VTK – Mezőkövesd Zsóry FC mérkőzésen Miskolcon 2018. május 5-én. A Diósgyőr 1-0-ra kikapott a vendég Mezőkövesdtől.
MTI Fotó: Vajda János

A meccs, amelyen két kiesés ellen küzdő csapat gyakorlatilag az életben maradásért küzdött, az idő elsöprő többségében nézhetetlen játékot hozott. Az első félidőben momentumaik akadtak a játékosoknak, ami a szünet után némileg enyhült, mert az addig óvatos semmittevés jóval idegesebb szaladásba csapott át: ebből a végén a tavaly még Honvéddal bajnok Koszta passzából szerzett góllal a Kövesd jött ki jobban.

Ha csak a futballt néznénk, és nem a lehengerlő hangulatot, egyértelmű lenne a felszólítás, hogy mindenki maradjon otthon. Pontosabban az, aki diósgyőri nagyszerűségre vágyik, ugyanis volt egy játékos, aki miatt érdemes volt kimenni erre az egyébként nehezen emészthető futballmeccsre. Ő történetesen az a Bognár István, aki most Mezőkövesden futballozik, de megfordult Diósgyőrben is, majd elvitte a Fradi, ott könnyűnek találtatott és visszatért korábbi klubjába, Kövesdre. Bognár az iparági pletykák szerint nem egy edzésmenő, nehezen motiválható, azonban volt három olyan mozdulata, amely miatt gyakorlatilag

komolyan felmerült a szerzőben, hogy kiváltsa a mezőkövesdi lakcímkártyát, de legalábbis a szezonbérletet a NAV-elnök stadionjába.

Az alábbi cselt ugyan nem a szombati meccsen mutatta be, de tökéletesen illusztrálja Bognár képességeit:

Bogesz, ahogyan sokan hívják, egyáltalán nem ismeretlen szereplője a magyar focinak, immár saját jogán sem. Az apja azonban a sokkal ismertebb, 49-szeres válogatott Bognár György, a magyar foci legnagyobb kataklizmájának, a 86-os, mexikói magyar–szovjet 0-6 „tevékeny” résztvevője volt. Akiről valójában szól a fenti, sárgásbarna fuvallatos idézet szól – ugyanis ezzel az eposzi jelzővel törölte bele a futballistába a lábát a legtöbbet eladott magyar focikönyv, a Gyógyít6atlan szerzője, Végh Antal.

Amíg élek én,
Buzi Tállai!

Ez a tradicionális miskolci gyalázkodás, amelyet a legismertebb diósgyőri szurkolói dalra és a NAV-elnökre hangszereltek, nem hangzott fel szombaton, de akár elő is kerülhetett volna. A szombati borsodi „rangadó” ugyanis – a többi eredménnyel együtt – azt eredményezte, hogy, öt fordulóval a befejezés előtt, tovább kavarodik a helyzet bajnokság alsó felében, a kiesést jelentő helyek környékén. És ezzel tovább borulnak a NER felé a magyar foci viszonyai. Az NB I alsó fertálya jelenleg így fest:

7. Felcsút 36 pont
8. Haladás 34 pont
9. Mezőkövesd 31 pont
10. DVTK 30 pont
11. Vasas 30 pont
12. Balmazújváros 29 pont

Az utolsó kettő esik ki, és ehhez vegyük hozzá az NB II dobogóját, ahonnan pedig az első kettő jut fel:

1.MTK 78 pont (már feljutott)
2. Kisvárda 65 pont
3. Békéscsaba 58 pont

A két listának az a jelentősége, hogy reális esélye van annak, hogy helyet cserél a Haladás–DVTK kieső kettőse az MTK–Kisvárda feljutó párossal. Miért érdekes ez?

Ebben az esetben ugyanis például előállna az azt eset, hogy a 12 csapatos első osztályban hat olyan csapat szerepelne, amelynek fideszes politikus az első embere: Balmazújváros (Tiba István), Ferencváros (Kubatov Gábor), Felcsút (Orbán Viktor), Kisvárda (Seszták Miklós), Mezőkövesd (Tállai András), MTK (Deutsch Tamás). De nézhetjük úgyis, hogy ha Miskolc és Szombathely – ahol járnak még az emberek meccsre – kiesik, akkor a mezőny több mint felét olyan csapatok fogják kitenni, ahol

még ahhoz is vért kell hugyozni, hogy 2000 nézőt bevonzzanak a meccseikre.

Ez ugyanis Balmazújvárosban, Felcsúton, Kisvárdán, Mezőkövesden, az MTK-nál, Pakson és a Vasasnál is komoly kihívás lenne.

A diósgyőri szurkolók el is kezdték beárazni az NB II-t. Bár pár száz elkeseredett szurkoló ott maradt tüntetni a stadionnál a vereség után, a lelátón nem egy drukker azt mondta, nem is lesz olyan rossz az a másodosztály, hiszen ez a stadion ott is gyönyörű lesz, „ott mi leszünk a Fradi”, és egyébként is, nem azért járnak meccsekre, mert értékelnék a futballt. De a legjobban az fogalmazta meg a miskolci életérzést, aki erősen ittasan a kiürülő stadionban ordította a játékosoknak címzett véleményét:

„Pusztuljatok meg! Én az NB II-ben is ott leszek! A kurva anyátokat!”