Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Nem Kendrick Lamar nyert Pulitzert, hanem a Pulitzer Kendrick Lamart

Nem Kendrick Lamar nyert Pulitzert, hanem a Pulitzer Kendrick Lamart

Két év leforgása alatt Neil Young Nobel-díjas lett, Kobe Bryant Oscar-díjat nyert, Kendrick Lamart pedig Pulitzer-díjjal jutalmazták. Első látásra furcsa párosnak tűnnek a díjak és a díjazottak, talán Lamar elismerése a legmeglepőbb. Eddig úgy tűnt, a Pulitzer-díj magasztosságát és a rap/hip-hop életközeliségét nem lehet közös nevezőre hozni.

Kendrick Lamar elismerése kiemelkedő a Pulitzer-díj történetében, fontos mondanivaló a díjat odaítélő független bizottságtól, és üzenet a zeneiparra szobrocskák garmadájával rátelepedő Grammy-díj, és a hip-hop számára is. Mielőtt ezt bővebben megindokolnánk, nézzük meg, honnan is jutott idáig a világ jelenleg talán legkedveltebb rappere!

Dr. Dre volt a mentor

Kendrick Lamar nyolcévesen szeretett bele a műfajba, a legnagyobb hatással Dr. Dre volt rá, saját bevallása szerint a kaliforniai rapper és 2Pac közös száma, a California Love volt az a dal, ami arra sarkallta, hogy ő is teleköpködje a mikrofont. 15 évvel később épp Dre csodálkozott rá Lamar egyik klipjére (Ignorance is Bliss) és döntött úgy, hogy a szárnyai alá veszi az akkor 23 éves rappert. A két előadóban több közös vonás van, például ugyanabból a kaliforniai kisvárosból, az alig százezres Comptonból származnak, sőt, ugyanabba a középiskolába is jártak.

Dr. Dre (balra) és a Kendrick Lamar

A friss Pulitzer-díjas igazából a 2010-es Overly Dedicated lemezzel került a krém közelébe, amely a Billboard lista 72 helyéig kúszott fel. Első stúdióalbuma, a Section.80 még sikeresebb lett, de az USA-n kívül még nem tudott akkorát szakítani, mint a 2012-es good kid, m.A.A.d city. Ezután csak idő kérdése volt, hogy Lamar mikor emelkedik a gigasztárok közé, ez a 2015-ös To Pimp a Butterfly című lemezzel meg is történt.

A DAMN. nem volt elég jó album

Az idei Szigeten is fellépő rapper a legmagasabb körökbe is eljutott, Barack Obama azon túl, hogy meghívta magához, a How Much a Dollar Costot választotta a kedvenc számának. Igaz, a volt amerikai elnök és a hip-hop kapcsolata nem hat meglepetésként, Obama jó viszonyt ápolt Jay-Z-vel, Nasszal vagy Lil Wayne-nel is.

Lamar befészkelte magát a Grammy-díjátadókra, lemezeivel, dalaival vagy videoklipjeivel szinte minden jelölést díjra váltott, a legjobb albumért járó elismerést azonban még nem kapta meg, csak jelölésig jutott (kétszer), akárcsak Kanye West vagy Eminem. Eddig csak ketten tudták behúzni a kategóriát a tágan vett szcénából: 1999-ben Lauryn Hill, 2004-ben pedig az Outkast nyert. A Fugees ex-énekese szólóalbumán még inkább eltávolodott a klasszikus hip-hoptól, de a Ms. Jacksonnal világsztár státuszba lépő ezerszínű Outkast is ugrál a stílusok között. Lamar 2017 április 14-én megjelent szintén sokszínű lemezét, a DAMN.-t hiába jelölték a legjobb album díjára, nem kapta meg, ellenben Pulitzer-díjat nyert, ezzel Lamar lett az első zenész, aki nem jazz vagy klasszikus/komolyzenei alkotóként érdemelte ki az elismerést.

Kiemelt szerep jut a politikának és a vallásnak

A Pulitzer bizottságot a lemez autentikus nyelvezete és a számok dinamikája fogta meg, valamint az, hogy a dalok meg tudták jeleníteni az afroamerikai élet komplexitását is. Lamar rendhagyó zenei, vagy szövegritmikai megoldásai, illetve politikai érzékenysége is súlyos érv volt. A rapper kiváló kapcsolatot ápol az LMBTQ közösségekkel, 2012-ben például határozottan kiállt a melegházasság mellett, szemben például a már említett Lauryn Hillel.

Lamart a valláshoz is szoros szálak fűzik, a DAMN. lemezcím a Damnation, kárhozat szó rövidítése, az albumon szereplő dalok címe pedig az ószövetségi főbűnöket és az erényeket veszi sorra. A szövegei tulajdonképpen irodalmi igénnyel íródtak, és ezeket egészen változatos formában tudja előadni. Gyakran nyúl a spoken wordhöz, néha monoton, néha dallamosan rappel vagy nagy szüneteket tart, mindent alárendel a lírának. Szóval mások az erényei, mint Busta Rhymesnak. Lamar zeneileg sem a kikövezett utat követi, igaz, ezen a területen annyira már nem meglepőek az újítások, pláne a hip-hopban.

A rap Bonója

Annak ellenére, hogy Lamar nem nagyon köt kompromisszumokat, világszerte széles kört tudott megnyerni magának, és még azt is megtehette, hogy arcvesztés nélkül összeálljon például Robin Thicke-vel vagy Taylor Swifttel, de vendégszerepelt az Imagine Dragons gigaslágerében, a Radioactive-ben, remixelt dalt a 2016-ban elhunyt Prince-szel, és a lista szinte dalról dalra bővül (Beyoncé, Sia , SZA, Mary J. Blige, a Maroon 5, Dido, The Weeknd), természetesen a relevánsabb szereplőkkel (Kanye West, Wiz Khalifa, Snoop Dogg, Eminem, 50 Cent) is.

Lamar zsenialitásának egyes elemei külön-külön is meggyőzőek, de talán nem érnek Pulitzer-díjat. A nagy totál viszont egy olyan előadó képét adja ki, aki egyszerre tud eltávolodni a saját stílusától, és tud alkotni annak szerves részeként. Kendrick Lamart jobb híján nevezik rappernek, de a szakma inkább már valami stílusoktól független művészként tekint rá, akinek a szövegeit egy jól felkészült emberi jogi aktivista is átvehetné. Ő lehetne a rap Bonója (U2), már ha ez elismerésnek számít.

Az, hogy tavaly a kínai születési zeneszerező, Du Yun nyerte a Pulizert, egy bátor döntés volt, de azért mégiscsak illeszkedett az eddig klasszikus/komolyzene és jazz vonalba, Lamar viszont végleg áttörte azt a falat, amit még Eminem sem tudott: univerzális szónokként tündököl, széles társadalmi elismerést kiváltva, meggyőzve a komolyzene vagy jazz fennköltségébe ragadó kritikusokat.

„Ez egy nagy pillanat volt a hip-hop, de a Pulitzer-díj számára is.”

– mondta Joe Coscarelli, a New York Times tudósítója, akinek beszámolója szerint a bizottság egyhangúlag ítélet oda a díjat Lamarnak. De miért kell ilyen nagy szavakat használni?

Felülemelkedett a hip-hopon

Történelmi évszám volt 1997, ekkor Wynton Marsalis első jazz zenészként Pulitzer-díjat nyert a Blood on the Fieldsszel. Ezután több mint húsz évet kellett várni az újabb forradalomra, de ez már jelzésértékű volt. Ha megnézzük, a jazz születése után hány évvel tudott egy, a műfajt űző zenész Pulitzer-díjas lenni, és végignézünk a hip-hop által megtett hasonló úton, láthatjuk, hogy az utóbbi sokkal rövidebb idő alatt ért el idáig. Azt nem lehet mondani, hogy a hip-hop magasabb értéket képviselne, mint a jazz (és fordítva), de valószínű, hogy egy ideig nem koronáznak meg rappert. Ez is azt mutatja, hogy a díjat le kell választani a műfajról, Lamar a lényeg.

Lamar, Barack Obama és Janelle Monáe. Forrás: U.S. Government, White House photographer

Ennek az elismerésnek több üzenete is van. A Pulitzer egy nagy skalpot szerzett, de igazából önmagát ajándékozta meg egy sokkal nyitottabb jövőképpel, reform üzenetét küldve ezzel, mindegy is, hogy akarva vagy akaratlanul. A díj azt is sejteti, hogy a Pulitzer-bizottság egyéb területeken is befolyásolni tudja a kultúrát, egészen pontosan a zenét, ez korábban nem merült fel, annak ellenére, hogy osztottak ki díjakat ebben a kategóriában. Bár messze vagyunk attól, hogy a Pulitzer legyen a zene díjak non plus ultrája, sőt, szinte biztos, hogy nem jutunk el idáig, azért a Grammynek sikerült egy picit odaszúrni. 2017-ben Lamar nem nyert arany gramofont a legjobb album kategóriájában, Tayor Swift örülhetett, már másodszor. A country-pop hercegnő ezzel a duplázással olyan nagyságokhoz került közel, mint Frank Sinatra vagy Stevie Wonder, és olyan ikonokat előzött meg, mint a U2 vagy Michael Jackson, akik csak egyszer mondhatták el eddig, hogy az év legjobb lemezét készítették.

Új időszak kezdődött a Pulitzer-díj életében

A Grammyt évek, évtizedek óta azzal vádolják, hogy túlságosan kiszolgálja a tömegízlést, egyre kevésbé képvisel értéket (és most nem csak arra gondolunk, hogy 1990-ben képesek voltak elismerni a tátogó Milli Vanillit, annak ellenére, hogy később visszavonták a díjat). A presztízséből folyamatosan vesztő díj, ha nem is riválist, de egy figyelmeztető jelzést kapott. A Pulitzer képes azt a kulturálisan felsőbb rendű érzetet kelteni, mint például a Nobel-díj, nyitottságával pedig az egyetemes zene felé tett egy gesztust. Az már egy másik kérdés, hogy miért nem a rock vagy soul volt a következő a jazz után (bár Neil Young 2016-os Nobel-díja már jelzett valamit, de a gitáros inkább a szövegei miatt érdemelte ki a díjat).

Gdynia, 2018. április 17.
2013. július 3-án a Heineken Open’er Fesztiválon a lengyelországi Gdyniában készített kép Kendrick Lamar amerikai rapperről, aki zenei kategóriában 2018. április 16-án elnyerte a Pulitzer-díjat. (MTI/EPA/Adam Warzawa)

Nem tudni, hogy ez egy véletlen esemény volt, vagy a Pulitzer-bizottság rálépett egy ösvényre, amelyen rajta is szeretne maradni, és ha rá is lépett, kompenzál-e jövőre és egyáltalán, mennyire veszi irányadónak saját döntését, mennyire hagyja, hogy valóban a legjobb lemez nyerjen. Mert most már egy szélesebb kör lett érintett, a rockzenészek vagy soulénekesek is reménykedhetnek, hogy számba veszik őket, és talán motiválják is őket arra, hogy zeneileg és szövegvilágukban is az értékalapú művészet felé forduljanak. De úgy, ahogy ez a díj a zenei szcénát egy fokkal tudatosabb és társadalmilag hasznosabb munkára sarkall(hat)ja, úgy érezheti a nyomást a Grammy is, hogy a mennyiség (=végeláthatatlan kategóriák) helyett a újra a minőséget helyezze előtérbe.

Óriási elismerés a műfajnak

Az elismeréssel nyert a Pulitzer-díj és a komplett zenei világ, a művész, és valamilyen szinten a hip-hop is, bár ezt lehet, hogy a műfaj rajongói elutasítanák. Az értelmiség megkapta az eddig az utca szócsövének tartott hip-hopot, (még akkor is, ha eddig is voltak Lamaréhoz hasonló reformerek, tartalmilag és formailag is), a műfaj pedig egyszerre szerzett egy szélesebb körű presztízst magának és távolodott el a perifériáról. Hisz dacára a milliós lemezeladásoknak, a hip-hop mégis tudott egyfajta rétegzene érzetet kelteni, így viszont elveszítheti ezt a státuszát. Viszont, ha úgy nézzük, hogy Lamar nem egy tipikus előadója a műfajnak, akkor egy univerzális művész győzelméről írunk éppen, aki épp ezzel a sokszínűséggel adott még több teret a klasszikus hip-hopnak.

Kendrick Lamar politikai aktivista, aki simán parolázik Beyoncéval és ír zenét a Black Pantherhez, költő, aki arénákat tud megtölteni, hitszónok, aki Taylor Swift seggére csap, most felült a trónra, kicsit magával is rántotta a szeretett stílusát, amelyet talán még soha nem ismertek el ennyire a műfaj elindulása óta.

Nyert tehát a Pulitzer, nyert a rap, nyertek tapasztalatot a zenei díjátadók és persze Lamar is, aki elgondolkozhat, hogy egy Pulitzer-díj után mégis mekkorát kellene gurítania.

 

New Yorker, Mic, Wikipedia, Forbes,