Kik vagyunk mi? Ellenzékiek! Mit akarunk? Nem tudjuk! Mikor? Most!

Kik vagyunk mi? Ellenzékiek! Mit akarunk? Nem tudjuk! Mikor? Most!

Sajnos vagy az van, hogy nagyon gyorsan kitalálnak valamit a tüntetésszervezők és a szónokok, vagy megint nem lesz az egészből semmi. Vélemény.

Álltam a szombati tüntetésen, felemelő volt, hogy nagyon más világnézetű állampolgárok tüntettek közösen, fegyelmezetten és békésen, ráadásul rengetegen, de nagyjából a harmadik beszéd elhangzásakor kezdtem úgy érezni magam, mint a klasszikus mémben:

null

null

Jó, persze, tudom,

„Orbán takarodj!”

meg

„Új választást!”

De azért nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis miként akarja ez a sokaság lemondatni Orbán Viktort? Hogyan szeretné elérni, hogy új választásokat tartsanak Magyarországon?

Az az érzésem, hogy erre nincsenek meg a megfelelő válaszok. Mert persze, én is szeretnék milliomos lenni, de attól még, mert nagyon hangosan hajtogatom, nem leszek milliomos, és Soros György zsoldjára is hiába várok, egy árva peták, annyi nem érkezett az öreg spekulánstól.

És én őszintén nem tudom, sőt még csak ötletem sincs, hogy miként lehet leváltani egy miniszterelnököt és annak kormányát, akit és amit éppen most választottak meg harmadszor kétharmados parlamenti képviseletre, lehet, hogy szorongattatott körülmények között, de a világ politikai vezetői szerint sajnos tök legitim módon.

Az elkötött tank a 2006-os zavargásokon / Fotó: Sean Gallup (Getty Images)

Mert azt azért ne gondoljuk, hogy Orbán és a Fidesz-KDNP le fog mondani a kormányzásról csupán csak azért, mert

sokan kimegyünk a Kossuth térre, és világítunk a telefonjainkkal, hogy jól nézzen ki.

Ismerjük a 2006-os sajnálatos eseményeket, Gyurcsány Ferenc (aki most szintén ott virított a tömegben) még csak a füle botját sem mozdította, sőt minden következmény nélkül nekivezettette a rohamrendőröket a feldühödött tömegnek, szóval akkor, amikor nem virágokat tettek a rendőrautók tetejére a tüntetők, hanem felgyújtották őket, a tankról már nem is beszélve, és nem csak elméletileg, de a gyakorlatban is több mozgástere volt az ellenzéknek egy esetleges kormányváltásra vagy előrehozott választásra.

Ami biztos, hogy a Fidesz-KDNP által körberajzolt alaptörvényes keretek között a nép kezében egyelőre egyetlen dolog van arra, hogy leváltsa a kormányt:

a 2022-es parlamenti választás.

Ami viszont ugyanígy biztos, az az, hogy ezzel a válasszal a szombaton ismét a Kossuth térre vonuló tömeg nem lesz elégedett. Úgyhogy javaslom a szervezőknek, a szónokoknak és mindenkinek, aki kimegy a Mi vagyunk a többség! – Tüntetés a demokráciáért megmozdulására, hogy

vagy csomagoljanak négyévnyi hideg élelemet, vagy dugják össze a fejüket, és találják ki, hogyan lehet kieszközölni a tömeg követeléseit.

Mert ha ez nem történik meg, akkor a tüntetők ugyanolyan szépen és lassan és békésen el fognak szivárogni, ahogyan az nyolc éve minden egyes próbálkozás alkalmával lezajlik. Talán ennyi lesz csupán a különbség: a tüntetők bebizonyítják a töketlen, tehetségtelen és hatalommániás ellenzéki pártvezetőknek, hogy 100 ezer ember könnyebben megtalálja a közös hangot, mint ők, maréknyian.

Ráadásul amilyen rohadtul jó fej a tömeg, hagyni fogja, hogy ezek az ellenzéki pártvezetők megszólalhassanak a következő tüntetésen. Ezzel az utolsó utáni, utáni és utáni lehetőségüket is megkapják,

és ha nem állnak ki az ellenzék egysége mellett, akkor adnak egy zacskó szotyit Orbán Viktornak, hogy legyen mit kiköpködni valamelyik Felcsút-meccsen: minket, választókat.

Szóval jó lenne ott állni szombaton ismét a Kossuth téren, de ahhoz, hogy ez tényleg jó legyen, válaszoknak kell születniük ezekre a nem is olyan egyszerű kérdésekre.