Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Így búcsúzott a Magyar Nemzet

Így búcsúzott a Magyar Nemzet

Hatalmas 80-as számmal, fekete kerettel és vezércikkel a címlapon jelent meg a Magyar Nemzet egyelőre utolsó száma.

Mint ismert, a lapot eddig működtető Simicska Lajos alig két nappal a választások után jelezte, nem finanszírozza tovább a napilap mellett a Heti Választ és a Lánchíd Rádiót sem. A leállás nem biztos, hogy végleges, mert Ungár Péter milliárdos, LMP-s elnökségi tag, leendő parlamenti képviselő (és Schmidt Mária kormánybiztos fia) vételi ajánlatot tett a teljes portfólióra.

“Tegnap bekövetkezett az, amitől szíve mélyén mindenki tartott, ha a lélek nem is vitte rá, hogy hangosan kimondja”

– írta a címlapi vezércikkben Pethő Tibor, a lapalapító Pethő Sándor dédunokája, aki az utolsó napig a Magyar Nemzetnél dolgozott.

“A hadra kelt idő most újból végigsöpört rajtunk. A kései utódok kezéből ismét a politika ütötte ki a tollat 2018 áprilisában. Pethő Sándor szavai metsző pontossággal adják vissza jelenlegi helyzetünket: a szószék „hirtelen, egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk”. Az alapító főszerkesztő ezt az első szám beköszöntő vezércikkében írta, korábbi napilapja, a Magyarság váratlan szélsőjobboldali pálfordulására utalva. A sors különös fordulata, hogy Pethő keserű szavait az utolsó számban dédunokája kénytelen idézni.”

Egy budapesti újságos stand szerda reggel, a Magyar Nemzet utolsó számával, fotó: Andy Landy

Pethő felidézte az idén 80 éves lap történetét, azt, hogy a történelem viharai 1944-ben és 1956-ban is elhallgattatták.

A méltatlan történelmi helyzetek fogságából a Magyar Nemzet előbb-utóbb mindig kiszabadult, áll a vezércikkben, és Pethő Tibor hozzáteszi, a “Magyar Nemzet 2015 tavasza óta ostromlott várhoz hasonlított, a hatalom a nagy múltú lap elpusztítására törekedett.”

“A fájdalom belső szava most, az utolsó szerkesztőségi munkanapon, mindennél erősebb. Mégsem búcsúzunk.

Elhallgatni sem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó. Akit nem hagyhatunk cserben” – zárul a vezércikk.

Az érzelmes kezdés ellenére a Magyar Nemzet egyelőre utolsó száma nem csak magával foglalkozik. A második oldalon a közös, szerkesztőségi fotó mellett közéleti szereplők szólalnak meg a megszüntetésről. Körmendy Zsuzsa, Schiffer András, Róna Péter, Lányi András, Bod Péter Ákos és Kukorelly Endre gondolatai olvashatóak még.

Ezenkívül a lap hírekkel foglalkozik utolsó napján is: beszámoltak a választással kapcsolatos fokozódó aggályokról, Habony Árpád volt ügyvédjének 700 milliós csalási ügyével, a nyomozás újraindulásával a Fenyő-gyilkosság kapcsán.

A vélemény rovatban foglalkozott még magával az újság, Lukács Csaba Vége című írásában.

“Ami százötven mostani kollégám és családjuk számára tragédia, az csak egy epizód a rendszerváltás utáni Magyarország munkavállalói szempontból cseppet sem fényes történelmében. […] Annyiban talán rendhagyók vagyunk, hogy van olyan kollégám, aki húsz év alatt ötször (!) élte át azt a döbbenetes pillanatot, amellyel kedd délelőtt tízkor én életemben először szembesültem” – írta Lukács és egy komoly dilemmával zárta cikkét:

Hogy mi lesz a nyomtatott sajtóval Magyarországon? Erre a kérdésre három évvel ezelőtt elhunyt kollégámnak, a Magyar Nemzet ikonikus szerzőjének, Kristóf Attilának a mondatával válaszolok: Én nem tudom…