Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A fideszes törvénygyár 8 éve: a magyar gógyi találkozása a kreatív jogalkotással

A fideszes törvénygyár 8 éve: a magyar gógyi találkozása a kreatív jogalkotással

„Szerénység, szolgálat, visszafogottság és gyémánt keménységű eltökéltség”

szabott irányt magának és kormányának Orbán Viktor még 2011 májusában, a második Orbán-kabinet első évét értékelő konferencián. A négy erényből azonban legtöbbször csak az utóbbit sikerült betartani – ez az Orbán-kormány „elmúltnyolcévének” jogalkotási munkáját vizsgálva is megállapítható.

Feldübörgött a törvénygyár

Az állam- és a közigazgatás szinte minden területén jelentős változtatásokat célul kitűző Fidesz a 2010-es választási győzelem után nagy lendülettel látott hozzá a munkához. A jogalkotás szédítő tempója miatt a kétharmados kormánypárti többségű Országgyűlés hamar megkapta a „törvénygyár” címkét, amiben

a Fidesz saját képviselőinek is alig szánt több szerepet, mint a gombnyomogatás.

Pontosabban, dehogynem: mivel a hatalom nem szívesen adta a nevét lényegi törvényekhez vagy jogszabály-módosításokhoz, soha nem látott mértékben megszaporodtak az egyéni képviselői indítványok, amelyeket ráadásul gyakran az adott témától látványosan távol álló kormánypárti politikusok nyújtottak be.

Igazi polihisztorként Rogán Antal is számos önálló indítványt jegyzett MTI Fotó: Bruzák Noémi

Ezzel létrejött Magyarországon egy új kormányzati modell: a frakciókormányzás. Ebben a rendszerben a kormánypárti képviselők jelentős mértékben átvették az irányítást a törvényalkotás felett, és akár a kormányzati szerveket is megkerülve nyújtottak be törvényjavaslatokat. Azzal, hogy nem a kormány volt a benyújtó, kikerülhették az amúgy előírt társadalmi, érdekvédelmi egyeztetés folyamatát is.

Schmitt Pál, a motor

Az első száz nap feszített tempójú jogalkotása felett még Sólyom László őrködött államfőként, vissza is küldött a Parlamentnek megfontolásra három jogszabályt, egy esetben pedig az Alkotmánybíróságtól (Ab) kért normakontrollt. A 2010 augusztusában hivatalba lépő utódja, Schmitt Pál Fidesz-alelnök aztán beváltotta ígéretét, amely szerint a törvényhozásnak „nem gátja, hanem motorja” kíván lenni. Államfőként hivatalban töltött 20 hónapja alatt minden jogszabályt aláírt, amit az őt államfőnek megszavazó Fidesz-KDNP többség áttolt az Országgyűlésen. Egyetlen esetben sem emelt vétót, pedig ebben az időszakban született számos olyan törvény, amelyet elfogadásuk előtt is heves hazai és nemzetközi tiltakozások kísértek, minthogy a hatalom központosító szándékait erősítették, vagy éppen az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítették.

A második Orbán-kormány első, csonka évében is már jelentős számú – nemzetközi szerződések nélkül 150 – jogszabályt „termelt” a fideszes törvénygyár. Ezek közt jogszabályi formába öntötték például a miniszterelnök által bejelentett 29 pontos gazdasági akcióterv több elemét, így megszűnt például az ingatlanok jelzálogalapú devizahitelezése, bevezették a közszférában a havi kétmilliós bérplafont, és visszamenőleges hatállyal bevezették a végkielégítéseket terhelő 98 százalékos különadót.

Legalizálták a házi pálinkafőzést, bevezették a banki különadót és a határon túli magyarok kettős állampolgárságát.

Az első kormányzati év elteltével sem állt le a törvénygyár. Sőt, 2011-ben minden korábbinál több jogszabályt fogadtak el.

Hullott a forgács

Ahol fát vágnak, hullik a forgács, avagy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik – mondhatná a népi bölcsességekre gyakran hivatkozó Orbán Viktor arra, hogy a feszített tempó miatt a fideszes törvénygyár gyakran hibázik. Például a sietség miatt a 2011-ben elfogadott törvények szűk harmadát még abban az évben át kellett dolgozni: a 215-ből 63-at módosítottak. Ez, vagyis a 2011-es év volt egyébként az első a rendszerváltás óta, hogy kétszáznál több új törvényt vagy jogszabály-módosítást fogadott el az Országgyűlés. Alighanem ennek tudható be, hogy a tapasztalat híján a számozásba komoly hiba csúszott: a sorrendben kétszázadik, szokás szerint római számmal jelölt jogszabály a Magyar Közlönyben való kihirdetésekor a CXCX. sorszámot kapta, azaz a százkilencventizedik lett. Legalább ennyire kínos lehetett, amikor a 2012-es költségvetés-tervezet módosítási hajrája miatt a végszavazás előtt három különböző bevételi és kiadási főösszeg szerepelt egyszerre a javaslatban. Ezt a gordiuszi csomót úgy vágták át, hogy az előző háromtól különböző, negyedik főösszeget írtak be – zárószavazás előtt, amikor a költségvetés fő számait már nem is lehetett volna módosítani.

Variációk egy alkotmányra

A második Orbán-kormány első évét 2011 tavaszán az új alaptörvény elfogadása és kihirdetése zárta le. Noha a kampányban és a Fidesz kormányprogramjában sem szerepelt, sejteni lehetett, hogy erre készül, hiszen Orbán Viktor már 2009-ben utalt rá. Azt mondta:

tiszteletben tartja az alkotmányt, de nem tiszteli azt,

mivel annak szerinte azt is tükröznie kellene, hogy mit gondol önmagáról az ország, és meg kell mondania, merre tart. Addig is, amíg a már nem is alkotmánynak, hanem alaptörvénynek hívott új változat el nem készült, tizenkétszer módosították a hatályos, régi alkotmányt – ebből hatszor a ciklus első két hónapjában.

Akárcsak a többi törvénynél, az új alkotmány előkészítésénél, szövegezésénél is mellőzték a lényegi egyeztetést a parlamenti ellenzékkel éppúgy, mint a társadalom széles rétegével. Ha csak annak nem tekintjük a 705 millió forintba került 2011 tavaszi nemzeti konzultációt, amelyben javaslatokat várt a kormány a 8 millió állampolgárnak kiküldött kérdőíveken.

„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” MTI Fotó: Beliczay László

Végül 917 ezer válasz érkezett a nemzeti konzultációban a kormánytöbbség által felvetett témákra. Bizonyára ezeket is beleszerkesztette a szövegezésért felelős Szájer József. A fideszes EP-képviselő ugyanis azzal büszkélkedett, hogy az alaptörvényt valójában az iPadjén írta Brüsszel és Budapest között utazgatva.

A „gránitszilárdságú”, 2012 elején hatályba lépett új alaptörvényt azóta hatszor módosították – ebből ötször 20 hónapon belül.

Zakatolt a gyár, majd leállt

A törvénygyár 2012-ben is tovább zakatolt: 2011-et is túlszárnyalva, ebben az évben még több, 224 jogszabályt fogadott el a Fidesz-KDNP kétharmados többsége. A szavazások száma ugyanakkor 2400 alá csökkent – igaz, volt honnan, hiszen ebben is rekorder volt a törvényhozás:

2011-ben 3528-szor szavaztak, míg a most záruló ciklusban, négy év alatt volt összesen 3583 szavazás.

A második Orbán-kormány 2013-ban még kevesebb szavazással (2157) még több törvényt fogadott el (254). Ráadásul 2010 óta egyre több kormányrendelet is született: amíg a korábbi, 2006 és 2010 közötti ciklusban 1553 ilyen rendelet jelent meg, addig 2010 és 2014 között ennél 11,65 százalékkal több, vagyis 1734 darab.

A 2014-es választási évben aztán bezuhant a törvénygyár: csak 113 jogszabályt termelt. Választási évben a törvényhozás lendületének visszaesése természetes – állapította meg nemrég az elmúlt öt ciklust átfogó elemzésében a Policy Agenda. Korábbi teljesítményéhez képest a legnagyobb jogalkotási féket azonban az első és a második Orbán-kormány mutatta be: 42 százalékkal kevesebb törvényt vagy kormányrendeletet fogadott el, mint a „nem választási években”.

2015-re megtört a lendület

A fideszes kormányzás „elmúltnyolcévének” első ciklusában hatékonyan és jól működő frakciókormányzás lendülete az újabb választási győzelem, valamint az újabb kétharmados parlamenti többség megszerzése után 2015-re megtört. A Policy Agenda elemzése szerint 2015-ben a kormánypártiak az elfogadott törvények 22 százalékát nyújtották be, míg az előző ciklus átlagában ez az arány még 38 százalék volt (ráadásul az első, 2010-es évben még 52 százalék).

Kilóra megvan MTI Fotó: Bruzák Noémi

A 38-ról 22 százalékra csökkenő arány azonban még így magas ahhoz képest, hogy az első Orbán-kormány idején (1998-2002) az elfogadott jogszabályok közül a kormánypárti képviselők egyéni indítványai még csak 14 százalékkal részesedtek, az az követő két ciklusban (2002-2006; 2006-2010 között) pedig ez az arány 18-18 százalék volt.

Noha a most záruló, harmadik Orbán-ciklus 24 százalékos aránya a balliberális kormányokéhoz viszonyítva még mindig magas, a regnáló kormányt saját magához mérve kijelenthető: a jogalkotásban jelentősen csökkent a kormánypárt súlya (a frakciókormányzás) a kormánnyal szemben.

Ez aligha független attól, hogy a veszprémi időközi választás miatt 2015-ben technikailag megszűnt a kormánypárt kétharmados többsége. Igaz, a Fidesz-KDNP ezután még 64 esetben össze tudta szedni a kétharmadot. Míg 2015-ben 26 esetben „segítette” ki valamelyik ellenzéki párt a kormánypártokat, 2016-ban 29-szer, tavaly pedig már csak 9 törvénynél lett meg a kétharmad.

Az összehasonlító adatok azt mutatják, hogy a kevesebb kétharmados szavazás mellett összességében is csökkent a harmadik Orbán-kormány jogalkotási lendülete: a 269 ülésnapon megejtett összesen 3583 szavazás nyomán összesen 730 új törvényt, továbbá jogszabály-módosítást fogadtak el.