Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A Ready Player One nemcsak színtiszta fangörcs, de szerelmeslevél is a filmkészítéshez

A Ready Player One nemcsak színtiszta fangörcs, de szerelmeslevél is a filmkészítéshez

Steven Spielberg nemcsak egy nosztalgiára építő geekfilmet készített, hanem univerzális üzenetű mesét. Ready Player One spoilermentes kritika.

Adaptált filmek esetén mindig kerülöm a könyveredetivel való összehasonlítást, hiszen a két médium méricskelése értelmetlen, mindkettőnek más a szabályrendszere, máshogyan működik, ennélfogva az összevetés kábé olyan, mintha egy körte és egy szófa hasonlóságait vizsgálnánk. Tekintve, hogy a Ready Player One geekberkeken belül közel alapművé vált az elmúlt években (2011-ben jelent meg), érintőlegesen ki kell térnem arra, hogy a rendező Steven Spielberg és csapata hogyan nyúlt az alapanyaghoz, amiről itt írtunk részletesen:

A nosztalgia az öregek kokainja, de nem a sajátja

A nosztalgia az öregek kokainja, de nem a sajátja A Ready Player One egy 464 oldalas hommage, szerelmeslevél és óda a geekséghez, de nemcsak nosztalgiafaktora miatt menő.

Röviden:

a legjobban.

A könyveredetit azért lehet szeretni, mert

a. Egy popkulturális idézethalom

b. A sztori cselekménye sodró lendületű

Steven Spielbergék mindkét összetevőt hatásosan adaptálták nagyvászonra, ugyanis egyrészt minden képkocka felfoghatatlan mennyiségű apró utalást rejt, amik zömét majd csak akkor lehet kiszúrni, ha megjelenik Blu-rayként vagy „kikölcsönözhető” az internetről; másrészt az eredeti alapanyag szellemiségét megtartva átértelmeztek egy rakás cselekményszálat, hogy igazán filmszerű legyen az élmény.

Fotó: Intercom

E tekintetben pedig nagyon jól működik, az elején ugyan kicsit hosszúra nyújtott narrációban ismerjük meg a világot, hogy 2044-ben miként sző át mindent az OASIS nevű virtuális valóság és mennyien keresnek abban kiutat; hogy hányan vadásznak az alkotó Halliday játékban elrejtett Easter Eggje után – köztük Parzival, Art3mis, H, Daito, illetve Shoto -, amely mesés vagyont rejt; és ebben a viszonyrendszerben egy gonosz multi miként ármánykodik és próbálja megszerezni magának mindezt, hogy utána uralhassa az egész játékot. Viszont ami eztán következik,

az egy hömpölygő kaland, amiben menő autósüldözések vannak, képregény- és videojátékfigurák, robotok csihipuhiznak.

Ebben pedig Spielberg nagyon jó. Közben nem rest kikacsintani, hogy lám, itt egy T-Rex, mert tudjátok, én vagyok az a csávó, aki a Jurassic Parkot készítette. Sőt a hibátlan score-ban Alan Silvestri is megidézi a Vissza a jövőbe zenéjének taktusait, mert ő meg az a faszi, aki Marty McFly-nak húzta a fluxuskondenzátor alá valót, míg az operatőr Janusz Kaminski koppint egy partaszállós beállítást, mert ő meg az a csávó, aki a Ryan közlegény megmentését fényképezte.

Fotó: Intercom

Spielberg lehet (sőt biztos), hogy nem ismerte az összes utalást, amiknek a produkció megvásárolta a jogdíjait, és amit aztán a VFX-csapat kreatív módon helyezett el a számítógép generált képeken, viszont az általa kontroll alatt tartott részek tudatos filmtörténeti utalásokat tartalmaznak. Vagyis ha a könyv óda a geekséghez, a film szerelmeslevél a filmkészítéshez.

De a Ready Player One, ahogy fentebb már sugalltam, nem a manapság oly divatosan használt kikacsintások miatt jó. Mert persze, úgy élvezetes a legjobban, ha kiszúrod, hogy Art3mis Ripley fegyverét használja az Aliensből, vagy hogy Parzival DeLoreanjának olyan villogó rostélya van a hűtőrácson, mint K.I.T.T.-nek a Knight Riderban, esetleg észreveszed a Firefly-t és a távolban elrepülő X-szárnyú vadászt, vagy rácsodálkozol, milyen jól illik a sztorihoz a jelenet alá vágott Jump című szám a Van Halentől; mégis attól igazán jó, hogy egy kalandos mese. Nem egetverőek a fordulatok, de a karakterek szerethetők, a cselekmény pedig eléggé látványosan dübörög tova ahhoz (pedig majdnem két és fél órás), hogy a történeten hol mosolyogjunk, hol vigyorogjunk, hol a szék karfáját szorongatva szorítsunk a szereplőkért.

Fotó: Intercom

A regényért rajongók közül nem biztos, hogy mindenki maradéktalanul imádni fogja a filmet, pedig jó tudni, az író Ernest Clyne maga készítette a forgatókönyvet is, tehát olyanra alakította, itt-ott egyszerűsítve, máshol átírva a cselekményt, ami a legjobban áll neki mozgóképként. És bár a bevezetőben leszögeztem, rühellem az efféle megfogalmazásokat, sajnos át kell hágnom a saját szabályaimat: a film jobb lett, mint a könyv.

Talán egy olyan mondat hangzik el Parzival és Art3mis között, amely bénára és erőltetettre sikerül, és legszívesebben kivágnám, sőt, en bloc túl gyorsan kerülnek közel egymáshoz, de ezt leszámítva minden elegeáns, egyszerű, sallangmentes.

Valahogy így kell kinéznie egy blockbusternek 2018-ban.

Már alig várom, hogy újranézzem, és minden apróságát kiszúrjam.

A film a hazai mozikba március 29-én érkezik.

Ready Player One. Magyarul beszélő amerikai sci-fi kalandfilm. 140 perc, 2018. Értékelés: 8/10.