Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Murányi András: Orbán nem is Grósz-, hanem Rákosi-beszédet mondott

Murányi András: Orbán nem is Grósz-, hanem Rákosi-beszédet mondott

Többen amondók: Orbán Viktor miniszterelnök 2018. március 15-i, a kormánypárt ünnepségén elmondott fenyegetése átfedést/párhuzamot mutat Grósz Károly MSZMP-főtitkár 1988. november 29-i, pártaktíva-értekezleten elhangzott fenyegetésével.

Hogy itt is, ott is fenyegetés van: ténykérdés.

Az árnyaltabb kép kedvéért azonban helyesebb, ha elsősorban összevetjük a két – rettenetes akusztikájú – beszédet (eredetiben itt és itt):

Grósz Károly: „Divat lett mindent tagadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetődzés, a mértéktelen követelőzés, eleve teljesíthetetlen az igények tömeges megfogalmazása. A parlament lejáratásával és a választások kierőszakolásával, előrehozatalával akarják a vezetést kényszerlépésre kényszeríteni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a közbiztonsági erők ellen, azon a címen, hogy sok a rájuk fordított kiadás. Követelik a munkásőrség megszüntetését, azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják szélelzilálni (szétzilálni – A szerk.) a szocializmus intézményrendszerét. A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmukat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben határozottan fel tudunk-e lépni. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket és egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.”

Orbán Viktor: El akarják venni az országunkat. (…) Mindezt külső erők és nemzetközi hatalmak akarják ránk kényszeríteni, itthoni csatlósaik segítségével, és a küszöbön álló választást jó alkalomnak látják erre. (…) Nemzeti és demokratikus erők az egyik, nemzetek feletti és antidemokratikus erők a másik oldalon, így áll a helyzet Magyarországon, huszonnégy nappal a választások előtt. (…) Ne áltassuk magunkat: nekünk nem a vérszegény ellenzéki pártocskákkal kell megküzdenünk, hanem egy birodalommá szervezett, nemzetközi hálózattal. Külföldi konszernek és belföldi oligarchák által kitartott média, hivatásos béraktivisták, bajkeverő tüntetésszervezők, a nemzetközi spekulánsok által fizetett NGO-k láncolata, amit Soros György neve foglal össze és ő testesít meg. Ezzel a világgal kell megküzdenünk, hogy megvédjük a sajátunkat. (…) Tudjuk, hogy végül minden választókerületben ők állnak majd szemben a mi jelöltjeinkkel. Nekik az a feladatuk, hogy hatalomra kerülve végrehajtsák a nagy tervet. A nagy tervet, hogy a bevándorlók útjában álló Magyarországot megtörjék, és először bevándorlók ezreit, aztán tíz- és tízezreit telepítsék be néhány év alatt Magyarországra. Ezekben a számokban nincs semmi túlzás. (…) Arra kell készülnünk, hogy a mi jelöltünkkel szemben a végén mindenütt egy Soros-jelölt áll majd szemben. Évtizedekre eldőlhet Magyarország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza. Nem érvelnek, hanem cenzúráznak. Nem vívnak, hanem csípnek, rúgnak, harapnak, s a gyűlölet magvait szórják szét, amerre csak járnak. Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is. (…) És most hazaküldjük Gyuri bácsit a hálózatával egyetemben, arra kérjük, menj vissza Amerikába, és boldogítsd inkább az amerikaiakat. (…) Csak annyit kell mondanunk, hogy aki magyar, velünk tart és győzni fogunk, újra és újra győzni fogunk, mert Magyarország a magyaroké!”

Mármost Grósz se volt kispályás ezzel a szöveggel, de Orbán annyiban feltétlenül viszi a prímet, hogy amíg a volt pártfőtitkár elsősorban a formálódó és mindenféle igénnyel föllépő hazai ellenzéktől (vö. „ellenforradalmároktól”) félti az országot, közelebbről megújulni vágyó egypártrendszerét, addig a regnáló kormányfő komplett nemzetközi összeesküvést vizionálva, körzetekre lebontva állítja: az összes, vele/a Fidesszel ellentételes nézetet képviselő politikus (így a mögöttük álló tömeg) külföldi érdek szolgálatában áll, s idegeneknek akarja átadni a hazát.

Nem Fidesz-szavazó magyar állampolgárokra ilyen nyíltan még aligha mondták ki: nemzetellenesek és hazaárulók.

Az Orbán-szöveggel rokonítható „külső erők, amelyek éket akarnak verni közénk” (plusz belső ellenség) szólam viszont aligha az 1980-as évek végén tobzódott, hanem kicsit korábban; egy sokkal keményebb korban. Citálok is mindjárt egy budapesti pártaktívásat, méghozzá 1953. július 11-éről:

Rákosi Mátyás: „Nekünk élesen szembe kell szállnunk és vissza kell vernünk az ellenségnek azt a demagóg kísérletét, mellyel dolgozó népünk és ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének emelését akarja meggátolni. (…) Ismétlem: hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmeknek, amelyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel, zavarkeltéssel, helyes intézkedéseink túlhajtásával vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni. (…) Külön fordulunk a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszervezeteihez, a traktoristákhoz, kombájnvezetőkhöz, hogy álljanak a szövetkezetek megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére. Legyenek mindenütt az első sorban, bátran, keményen leplezzék le, verjék vissza az ellenség minden megnyilvánulását, minden támadását! Ne engedjenek a csüggedésnek, ne engedjenek az ellenséges propagandának, amely a mi helyes intézkedéseink túlhajtásával most megkísérli az egész szövetkezeti mozgalom ellen a támadást. A termelőszövetkezetek tagjai és hívei legyenek biztosak afelől, hogy támogatja őket pártunk, hogy mögöttük áll népi demokráciánk egész ereje. (Hosszantartó taps) Nem fogjuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most megpróbálja aláásni. Nem fogunk tűrni szövetkezetellenes agitációt sem, mint ahogy nem tűrünk agitációt szocialista építésünk ellen sem. (…) Ebben a helyzetben az imperialisták lázas aktivitást fejtenek ki, igyekeznek növelni nyomásukat a béketáborra. (…) Sokszázmillió dollárt fordítanak a provokációk, szabotázsok szervezésére, s aktivizálják ügynökeiket, kémeiket, provokátoraikat. (…) A magunk számára levonjuk belőle a tanulságot, hogy szakadatlanul éberen kell őrködnünk, hogy őrizzük, mint szemünk világát, pártunk egységét, kollektív vezetését és szilárd marxista-leninista ideológiai alapját. (Hosszantartó taps.) Nem kétséges, hogy az imperialisták és ügynökök itthon, nálunk is meg fognak próbálni mindent, hogy zavarják szocialista építésünket, dolgozó népünk életszínvonalának emelését. Ebben a helyzetben fontosabb, mint bármikor, hogy mindenki világosan lássa: pártunk és vezetése egységesebb, összeforrottabb, mint valaha. (Hosszantartó, lelkes taps.)”

Csak a tényszerűség kedvéért: Rákosi ezt a szöveget – miként Grósz Károly az övét – nem sokkal a bukása előtt mondta el.