Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Úgy kellett restaurálni, mintha 1000 éve épült volna

Úgy kellett restaurálni, mintha 1000 éve épült volna

Csaknem 900 négyzetméter az alapterülete, egy középkori bazilika belsejét idézi, 73 éven át volt elzárva a nagyközönség elől, és amióta kiderült, hogy helyreállítják és megnyitják a látogatók számára, azóta olyan erős volt a jelenléte a nyilvánosságban, hogy meg sem kell kérdeznem: mi az?

Hát persze hogy a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka.

A hatalmas terembe a második világháború óta először most csütörtökön, a nemzeti ünnepen, március 15-én tehette be a lábát az egyszeri múzeumlátogató, aki furcsa módon nem azért ment, hogy műtárgyakat nézegessen, hanem azért, hogy a múzeum egyik termét lássa.

Hiszen a Szépművészeti Múzeum egészét tekintve továbbra is zajlanak a munkálatok: az épület rekonstrukciója több mint három éve tart, ez alatt az idő alatt a múzeum nem is fogadott és nem is fogad látogatókat. Azonban a szűk esztendők mindjárt véget érnek, a felújítás jelenleg 95 százalékon áll – láttam, tényleg –, október végén így egészen biztosan újra birtokba veheti a közönség a Szépművészetit, méghozzá rögtön egy Leonardo-kiállítással.

Gyönyörű lett a Szépművészeti Múzeum 73 éven át pusztuló terme – A felújított Román csarnok képekben

A bezártság és a hányattatott sors után külön is megérdemli a figyelmet: húsvétig, április 2-ig ingyen látogatható a 900 négyzetméteres, teljesen felújított kiállítótér.

Elég jó ötlet volt az újranyitás előtt beengedni a látogatókat a Román csarnokba: egyrészt jó felvezető a rekonstrukció lezárásához, másrészt a terem ennyi bezártság és ilyen rossz sors után külön megérdemli a figyelmet. Igaz, most csak alig több mint két hét áll a rendelkezésére annak, aki a múzeum legimpozánsabb csarnokát akarja látni – bár ezt ingyenesen teheti –, ugyanis április 2-án ismét becsukódnak a Román csarnok ajtajai. Hogy aztán az októberi újranyitáson már kiállítási tárgyakkal felszerelve várja a látogatókat.

Ha egy szakembertől kérdeznék meg, ahogyan én is tettem, hogy miért van ekkora felhajtás egy 20. század elején épült múzeum egyik terme körül, akkor elsőre hallásra furcsa választ kapnának:

művészettörténetileg semmi érdekes nincs a Román csarnokban.

Hiszen ez csak egy afféle utánzat, a középkor megidézése a 20. század legelejéről. És tényleg: ha odalépnek mondjuk a freibergi Aranykapu hatalmas másolatához – aminek eredetije 1225 körül épült –, és megkocogtatják az építményt, akkor rádöbbennek, hogy az bizony gipszből van, és némi alumíniumból.

De ha megnézik a Szépművészeti Múzeum földszinti alaprajzát, akkor rögtön látni fogják, hogy az impozáns, de mégis csak utánzó belső díszítésen túl miért fontos ez a csarnok:

Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy két tényező is szerepet játszik ebben: egyrészt a tervezők – Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc – az épületet művészettörténeti korszakokra osztó koncepciója borult fel, másrészt a földszintről ránézésre is hiányzott legalább a kiállítótér negyede azzal, hogy a Román csarnok zárva volt. Így jutunk vissza ahhoz a fontos tényhez, amivel a cikk kezdődik:

a csarnok helyreállításával és újranyitásával 900 négyzetméter tiszta kiállítóteret kapott vissza a múzeum.

És ha már alapterület, akkor álljanak itt a terem felújításával kapcsolatos számok:

  • 70 restaurátor dolgozott az egyedülálló falfestmények megújításán;
  • 2500 négyzetméter falfelületet varázsoltak újjá;
  • 1500 liter konzerválóanyagot,
  • csaknem 100 kilogramm, különböző színű pigmentet,
  • valamint 5,5 kilogramm aranyat használtak fel.

Az eredeti festés ugyan alig volt több mint 100 éves, a számtalan beázás és a konzerválás elmaradása miatt azonban rendkívüli mértékben elöregedett, a vakolat pedig nagy felületeken vált el a faltól.

A szakembereknek ezért egészen konkrétan olyan technikákat kellett alkalmazniuk a helyreállítás során, mint amilyenek a román kori templomoknál szokásosak.

És hogy mindez sokáig szép is maradjon, a csarnok korszerű hűtési-fűtési és modern világítási rendszert is kapott.

A legérdekesebb fejleményt azonban a legvégére hagytam, és ettől válik igazán kuriózummá ez a csodaszámba menő történet. Ugyanis a Román csarnokkal már biztosan így van, de nagyon úgy tűnik – sőt –, hogy az egész Szépművészeti Múzeum esetében így lesz:

megérjük, hogy Magyarországon egy hatalmas, sok-sok milliárdot felemésztő beruházás időben elkészül, és elég lesz egyetlen egyszer is átadni.

S hogy lássák, nem csupán a levegőbe beszélek, indítsák el az alábbi videót, ami arról szól, hogy elkészült a Román csarnok felújítása:

És most azt is elárulom, hogy a videót február 11-én, több mint egy hónappal a csarnok hivatalos átadása előtt töltötték fel a netre.

Búcsúzóul pedig álljon itt egy kép azt illusztrálandó, hogy miből lett a cserebogár:

Így nézett ki raktárként a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka a második világháború utáni időkben / Forrás: Szépművészeti Múzeum