Dárdai Pál középső fia is német válogatott lehet

Dárdai Pál középső fia is német válogatott lehet

A Hertha edzője szerint nincs gond azzal, hogy a magyar válogatott november óta nem játszott, időt hagyna Georg Leekensnek is. A Zoom.hu-nak Dárdai Pál arról is beszélt, hogy Palkó fia után Marcit az U16-os német válogatottba hívják, de még nincsenek meg a papírjai. Berlini interjú.

Mostanában sokan jövünk Berlinbe a Hertha magyar edzőjével interjút készíteni. Minden otthoni újságíróra tud időt szánni?
Igyekszem kiszolgálni a sajtót, de telefonon nem nyilatkozom. Ha minden magyar újságírónak felvenném, vége lenne az életemnek. A német kollégáikra így is időt kell szánni minden edzés után. Csütörtökönként tartok egy külön egyórás sajtótájékoztatót, ott bármit lehet kérdezni még egyszer. Önök ilyen szempontból hátrányban vannak, mert nem tudnak minden nap odajönni a pályához.

Ha a magyarok előre felkeresnek, akkor megtisztelem őket azzal, hogy találkozom velük.

Így maradhat csak egy kis nyugalmi zónám. Ezt persze valójában idézőjelbe kell tennem, mert otthon is mindig csörög a telefonom: hívnak az orvosok, a fizioterapeuták vagy mások a csapat miatt. Csak a téli és a nyári szünetben lehet igazán kikapcsolni. A foci ilyen világ, edzőként akkor van pihenőd, ha kirúgtak, és éppen nincs munkád.

A Hertha edzője a csapat kedvenc berlini szállodájában adott interjút lapunknak. Fotó: Zoom.hu

Lát különbséget német és a magyar újságírók között?
A magyar újságírók közül sokan lelopják a német cikkeket, lefordítják azokat, gyakran tévesen. Sokan próbálnak valamiféle celebet csinálni belőlem, pedig csak egy szakember vagyok, nem híresség. A futballnak élek, kerülöm a celeb-létet, engem nem lehet lefotózni az éjszakában. Az egész hetet melegítőben töltöm, csak akkor húzok civil ruhát, ha meghívnak egy műsorba, és meg kell jelennem valahogy. Ne sértődjön meg, de ma a legtöbb újságíró arra van kiélezve, hogy rákattintsanak a cikkére. Így el tudja mondani a főnökének, sok olvasója volt. Erre pedig most jó az én nevem.
Azért néha lazább híreket is lehet Önről olvasni.
Néha jó bedobni egy-egy poént a médiába, amivel lazítani lehet a csapaton uralkodó nyomást. Próbálom levenni a terhet a játékosokról, ebben az évben ez rendkívül fontos, mert különösen nagy rajtunk. A szezonunkra jellemző, hogy amikor végre jó pozícióba kerülnénk, nem sikerül előrelépnünk. Sokat fiatalítottam, több játékost integráltunk az ifjúsági csapatból. A sorsdöntő meccseken azonban inkább a rutinosabbak kapnak helyet.

Ha ilyenkor nem nyerünk, akkor az orrom alá dörgölik, hogy miért nem játszanak a fiatalok.

Mindig próbálok kedvezni a csapatnak, nemrég például kicseréltettem a füvet a pályán. Nem vagyunk gyorsak, nincsenek világklasszisaink. Viszont a labdakezelésben, a betanított akciókban, a játék forgatásában ügyesek vagyunk. Ha rossz a pálya, akkor több érintés kell egy akció során, nehezebb a labdát birtokolni, ezért kell a jó gyep. Ez egy nagy város kis csapattal, nincs túl sok pénzünk. Puskás Öcsi bácsi is megmondta, hogy kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci, de ennek ellenére mi jól működünk.

“Egy edző csak akkor pihenhet, ha kirúgják.” Fotó: MTI/EPA/Annegret Hilse

Mit vár az új stadiontól?
Az igazi “Herthanerek” 32-33 ezren lehetnek, ők minden meccsre kijárnak. Ehhez még jön meccsenként 5-10 ezer ember. Ha nagyobb csapat az ellenfél, természetesen még többen, igazi, 70-80 ezres teltház azonban csak a Bayern München vagy éppen a Dortmund ellen jöhet össze. Ezért próbál a Hertha egy kisebb, 55 ezres stadiont építeni az olimpiai mellé, az biztosan csurig lesz majd. Ez sokat számítana, mert most kicsit messze vagyunk a szurkolóktól a futópálya miatt. A jelenlegi stadion is pazar, de csak ha teltház van. Emellett hatalmas a sajtórészleg, óriási a VIP-páholy. Ha pedig vége a meccsnek, mindenki simán hazajut, szélesek az utak. Ha meglesz az új stadion, az előrelépést jelent majd, de ahhoz új szurkolói kultúra is kell. Annak idején megkértem a magyar közönséget is, hogy meccs közben ne fújolják a játékosaimat, akármilyen rosszul is ment a játék, ez jól működött. Bernd Storcknál sajnos nem jött össze, a csapat ellen fordultak a nézők. Ha meglesz az új stadion, le kell ülni a szurkolókkal és megállapodni abban, hogy kulturáltan viselkedjenek. Meccs után azt csinálnak, amit csak akarnak, de el kell érni, hogy a mérkőzés idején ne szidják a csapatot. Ez Brémában most működik, akármilyen rosszul játszik gárda, a nézők akkor is szurkolnak. Rengeteg pontot szereznek ennek köszönhetően.
Idén a hetedik hely is Európa Ligát érhet a Bundesligában. Reális cél lehet ez most a csapat előtt?
Legalább 10-12 pontot elajándékoztunk a szezonban, így ennek most nincs realitása. Nem csapathibák, egyéni tévesztések vezettek idáig. Fiatal a gárda, nem meglepő, hogy így alakult. Ha csak hat pontot adtunk volna oda, akkor lehetne miről beszélni, így sajnos nincs sok értelme.

Hiányzik a jó széria, idén nem sikerült két egymást követő meccsen nyernünk.

A valóság az, hogy a hátul lévőktől kell tartanunk a távolságot, most ez a célunk. Ebben hatalmas a felelősségem, nagy megtiszteltetés, hogy rám bízták a Hertha vagyonát, próbálok ennek megfelelni. Ezt nem azzal sikerült kivívnom, hogy mosolygok és jókat mondok, hosszú évek munkája van benne. Ez egy gazdaság, ahol rengeteg ember dolgozik a perecárusoktól a médiával foglalkozó munkatársakig.

Jürgen Klopp és Dárdai Pál. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

Jövőre változhatnak a célok?
A mostani egy nehezebb szezon, de bennünk van a kiugrás lehetősége. Rengeteg minőségi játékost integráltunk, ez megalapozza a jövőt. Kicsit olyan ez, mint egy általános iskolában az első osztály, innen tovább lehet lépni. Ha ezek a fiatalok jövőre együtt tudnak maradni, és egy jó alapozással készülhetünk a következő szezonra, akkor minden megváltozhat. Akkor már nem azt fogom mondani, hogy ne essünk ki, és szerezzünk 40 pontot, komolyabb céljaink lesznek. Először azonban szeretném látni, hogy nem sérül meg senki és együtt van a csapat.

Harminc játékost – csakúgy mint egy feleséget – nagyon nehéz melegen tartani.

Ha mindez sikerül, akkor magamat is komolyabb nyomás alá helyezem majd. Ez azonban nem Dárdai Pál SC, hanem a Hertha. Mint a válogatottnál, jó stábtagokat választottam magam mellé, bízom bennük és a folytatásban.

Szeretné látni, hogy együtt van a csapat. Fotó: MTI/EPA/Friedemann Vogel

A magyar csapatoknál is működhetne ez a recept?
Otthon másik foci van, ami más automatizmusokra épül, egy teljesen más közegben, de ez nem az én dolgom. Nem is szeretnék róla beszélni, senkit sem akarok megbántani. Berlinben van feladatom, az elmúlt három évben itt többet tanultam, mint eddig bárhol. A válogatottban hálás szerep volt edzőnek lenni, de ha havonta maximum csak két mérkőzésed van, nem fejlődhetsz. A több mint száz Bundesliga-meccs alatt sokat tanultam a hibáimból, így fejlődtem.
A magyar válogatott azonban november 14-e óta nem játszott meccset. Az új kapitánynak, Georges Leekensnek egyetlen mérkőzése sincs még. Így hogy fejlődhet a csapat?
Az újságírók mindig ezt csinálják: belehajszolják az új trénereket, hogy játsszon a csapat, de ha elkapkodjuk az első meccseket, könnyen kezdhetünk két vereséggel is. Abból, hogy még nem volt meccs, semmilyen tanulságot nem lehet levonni, még csak próbálkozik, ismerkedik a csapattal. Ilyen szempontból én szerencsés helyzetben voltam, ismertem a játékosokat, tudtam mit vállalok.

Pedig Apu még ordított is velem: azt mondta, nem vagyok normális. A feleségem egyetértett vele.

Nem hagytam magam, azt válaszoltam, hogy végigcsinálom. A második meccs után ők is látták, hogy a fiúk mindent megtesznek, amit kérek tőlük. Egy új edzőnek jóval nehezebb a dolga: nem ismer senkit a csapatnál, kénytelen azokra tanácsadókra hallgatni, akik súgnak neki. Azonban lehet, hogy rossz emberek segítik, könnyen megeshet, hogy az egészből nem lesz semmi, csak egy nagy túró. Ebben a pár hónapban a kapitány valószínűleg látott néhány rossz meccset, néhány rossz pályán. Kell még neki egy kis idő.

Dárdai magyar szövetségi kapitányként. MTI Fotó: Illyés Tibor

Keresik otthonról szakmai tanácsért?
Ha megkérdeznek, válaszolok, de magamtól nem mondok semmit, nem akarok okoskodni. Senkit sem akarok kioktatni, sokan nem fogadják el a véleményemet. Inkább csendben maradok. Egyre több fiatal edző látogat meg, eddig ketten jártak nálam hospitálni.

Nemsokára jön hozzám Szélesi Zoltán is.

Nincs titkolnivalóm, mindent megmutatok, amit itt tanultam. Én is fiatalon jöttem ki, de egy játékosnak már 16 évesen ki kellene kerülnie külföldre. Kleinheislernek, Kalmárnak és Stiebernek is azért nem sikerült komoly karriert befutniuk, mert későn jutottak ki. Erős közepesnek lenni nem elég. Ha nem ilyen fiatalon kerülsz ki, akkor legalább olyan jónak kell lenned, mint Husztinak vagy Dzsudzsáknak. Alázat nélkül azonban senki sem boldogulhat. Én például mindent annak köszönhetek, hogy annak idején kitartottam. Amikor ide kerültem, másfél év után el akartam igazolni, de Apu tanácsára maradtam. Nem annak köszönhetem, hogy itt tartok, hogy elolvastam tíz könyvet, hanem annak, hogy kitartóan dolgoztam a csapatnál.
Egy tavalyi interjúban azt mondta, a legkisebb fia kemény dió. Változott azóta a személyisége?
Nem. Elég kemény karakterről van szó. Nyáron mindig meghívom a stábot egy magyar ételre, jellemzően pörköltre vagy gulyásra. Én főzök, a húst Magyarországról hozom. Egyik ilyen alkalommal, amikor Apu még élt, Bencével a hátsó kertben fociztak. Néhány perc után már hallani lehetett a veszekedést, aztán pedig azt, hogy a fiam kijelenti, nem játszik többet a nagyapjával. Pár perc múlva pingpongoztak, akkor is megsértődött, és közölte, hogy Apu csalt, dobálta az ütőket. Húsz perc elteltével kártyáztak, de azon is összevesztek. Olyankor is ideges, amikor az iskolafocin vesztésre állnak. Ilyenkor magyarul káromkodik, úgy a legegyszerűbb. Ha nem akar felnőttként bajba kerülni, meg kell még tanulnia vereséget szenvedni, de ezt én és Apu is nehezen szoktuk meg. Egy kis vezérfarkas, ehhez ilyen karakterre van szükség. Marci, a középső fiam, kicsit lassabb géneket kapott, de kitartó és hatalmas a játékintelligenciája.

Nem véletlen, hogy hívják a német U16-os válogatottba, de még nincsenek rendben a papírjai.

A legnagyobbnak, Palkónak már megvannak a német iratai, de sajnos megsérült az U19-es edzésen, néhány hetet ki kell hagynia. Tehetségesek, de nem biztos, hogy focisták lesznek, majd még kiderül.

Más meccsre nincs ideje. Fotó: MTI/EPA/Ulrich Hufnagel

Van ideje kimenni a meccseikre, jár más sporteseményekre?
Nem járok, pedig a pályaedzők gyakran hívnak és a feleségem is sokszor invitál. Ha bármilyen meccsre megyek, egyszerűen megesznek az emberek. Rengeteg kérdéssel találnak meg, sokan fotót kérnek. Ezektől én nagyon elfáradok. Egyébként is kimerülök a nap végére. Nem az edzés megtervezése és levezetése a megterhelő, abban fáradok el, hogy reggel 8-tól folyamatosan jönnek az információk.

Gyakran óvodásat kell játszanom a focistáimmal, olyan kérdésekkel jönnek be hozzám, hogy el sem tudja képzelni.

Arra is koncentrálnom kell, hogy mit mondjak a sajtónak, elég egy elszólás, és híreket gyártanak belőle. Ha nap közben akad egy kis pihenő, akkor a menedzserrel kell konzultálnom, este pedig ott van még a család. Másra alig jut idő és energia.
A könyvében is említett hobbijára, a gombászásra sem?
Amikor tudok, eljárok. Gyerekkoromban szoktam rá. Apuval 4.30-kor keltünk, féltünk, hogy ellopják előlünk a jó termést. Májusban Pécs környékén kiváló vargánya és sárga rókagomba terem, mindkettő nagyon finom. Végigvonultunk az erdőn, 2,5 óra alatt leszedtünk mindent, amit tudtunk. Itt azonban nagyon óvatosnak kell lenni, mert sok a régi háborús terület, egyszer találtam egy gránátot is, azóta kerülöm az ilyen környékeket. Amikor ide kerültem, Apu kijött hozzám, az erdő mellett haladtunk el, egyszer csak felkiáltott, hogy itt biztosan van gomba. Tényleg találtunk, ebben is igaza lett.

Borítókép: MTI/EPA/Filip Singer