A Hertha kapusedzőjének egy Orbán-kép van a hűtőjén

A Hertha kapusedzőjének egy Orbán-kép van a hűtőjén

Petry Zsolt fontosnak tartja, hogy szavazatával a Fideszt segítse. Ugyanakkor problémásnak tartja, hogy a magyar csapatok kormánypárti politikusok kezébe kerültek. Ha keresik, szívesen ad tanácsot, így hamarosan a Puskás Akadémiának is. Berlini interjú.

A családja Heidelberg mellett él. Ön Berlinben kapusedző. Mikor tudnak találkozni?
Nem költöztek ide, mert szerettük volna, ha ott lenne a saját kis világunk. Ha az edzői szakma másfelé visz majd, akkor meglátjuk, hogy maradunk -e ott. Vasárnap, az edzés után hazarepülök, kedden pedig visszajövök, néha ők is eljutnak hozzám. Ez így sajnos nem ideális. A város nem az én világom, inkább a dimbes-dombos környezetet szeretem. De nem csak ez a baj. Az arabok, szerbek, törökök több berlini környéknek is a hetven százalékát teszik ki. Ez az ország mindig arról volt híres, hogy rend van, de ez megváltozni látszik. Ha azonban valaki kicsit keményebben lép fel, akkor ráfogják, hogy rasszista, gyűlöli a külföldieket, és köpködnek rá. Fáj az ember szíve, mert amikor még a serdülő-válogatottal jártunk ki, leesett az állunk, hogy mekkora rend, tisztaság, fegyelem uralkodik a városban. Ez kezd kicsit felhígulni. Münchenben, Augsburgban, Hamburgban még nem.

Petry Zsolt a Hertha BSC kedvenc berlini szállodájában adott interjút a Zoom.hu-nak. Fotó: Zoom.hu

Hogy maradt ránk ideje beszélgetni a Freiburg elleni meccs előtt?
Amit hét közben nem intéztünk el, nem oldottunk meg, arra ma már úgysincs lehetőségünk, ezen már teljesen felesleges aggódni néhány órával a meccs előtt. Kicsit más dolgokra koncentrálnunk, nyugodtak maradunk. Természetesen át kell gondolni a feladatokat, de nem szabad azon görcsölni, hogy mi történik majd a meccsen. A Freiburg elleni mérkőzés egyébként irányadó. Ilyen volt a Mainz elleni meccs is. Ha győztünk volna, akkor ott tudtunk volna maradni az első hat-hét hely környékén. Az olyan lökést adott volna a csapatnak, amivel az élmezőnyben ragadhattunk volna. A mostani megmérettetés is ilyen: ha nyerünk, akkor számolgathatunk. (A mérkőzés 0-0-val zárult – A szerk.) Nyerhető csaták jönnek ezután, a végén a hetedik hely is összejöhet, ami idén akár Európa Liga-szereplést érhet. Az pedig hasznos időszak volt az idei szezonban is: bármennyire is extra terhelés, olyan élmény, ami kicsit megtöri a hétköznapokat, segít kiszakadni a mókuskerékből.
Milyen a munkakapcsolata a csapat vezetőedzőjével, Dárdai Pállal?
Remekül érez rá a dolgokra, a képességeit nem lehet tanítani. Érti a játékosokat, pontosan tudja, egy adott kerethez milyen stílus passzol. Aki saját magától is megköveteli a maximumot, az természetesen elvárja ugyanazt a kollégáktól is. A maximalizmus egyébként is ragadós: ha valaki aktív, szorgalmas, ráadásul megpróbálja újraértelmezni a futballt, az magával ragadja a körülötte lévőket is. Úgy látom, hogy a stábnál minden rendben van: a pályaedzőnk például az igazi, precíz német felfogást követi, ilyen emberre is szükség van. Van egy bosnyák származású kolléga, aki Németországban nőtt fel. Ő a játékos-megfigyelőnk, elemzi a labdarúgókat, intézi a megbeszéléseket. A hatos csapatunkkal remekül lehet dolgozni, Pali jól végzi a feladatot. Az utolsó két évben erőn felül teljesítettünk, a keretünk ugyanis nem túl erős.
El tudja képzelni, hogy valaha Magyarországon dolgozzon?
Nehéz kérdés, mert kiváló szakmai környezetben dolgozhatok, amiért meg is fizetnek. A befektetett energia elismeréssel párosul. Gyakran az az érzésem, hogy a sok külföldön eltöltött évemből otthon nem tudnának profitálni. Nem is érzem, hogy igény lenne rá, a magyar szakmai berkekben az a vélemény, hogy külföldön élő edzők csak papolnak, de hazajönnek, és nem működik semmi. Persze, hogy nem működik, egy fecske ugyanis nem csinál nyarat, komoly szemléletbeli változásokra lenne szükség. Az se jó, ha egy külföldi edző a saját kollégáit teszi pozíciókba, ez rögtön ellenszenvet vált ki. Így járt Lothar Matthäus és Bernd Storck is. Az, hogy miként bánsz egy ország kultúrájával és edzőivel, nagyban befolyásolja, hogy milyen lesz majd a munkád. Ugyanakkor sok magyar szakember kíváncsi arra a tudásra, hogy miért működnek jól a dolgok Németországban, nekik ezt meg lehet tanítani. Tehetségesek, nyitottak, fejlődni szeretnének, nem pedig a kihűlt leveset kavargatni. Ha azonban egy ilyen ember felett lévők nem ennyire ambiciózusak, akkor félretolják. Nyolc-tíz éven belül az ő képzésükkel ki lehetne alakítani egy olyan szemléletet, amit az otthoniak is elfogadnak.

Petry Zsolt (balra) munkában. Fotó: Mathias Renner/City-Press via Getty Images

Keresték mostanában otthonról?
Néhány hete felhívtak a Puskás Akadémiától, kértek, hogy menjek el hozzájuk, és beszéljek a tapasztalataimról. Csodálkoztam, először azt hittem, hogy valamelyik kritikus interjúm miatt kínzókamrába vetnek. Komolyra fordítva a szót: szívesen adom át azokat a tapasztalatokat, amiket Németországban szereztem, de csak ha kérdeznek, egyébként senkinek sem járok a nyakára. Aki tanácsot kér, annak segítek, így a Puskás Akadémiának is. Tovább szeretném adni a tudásom, de olyan személyiségjegyekről is szívesen beszélek, amivel valaki hasznos tagja lehet egy közösségnek.
Sokat kritika éri mostanában a magyar labdarúgást, általában Ön sem fogja a vissza a véleményét.
Ez egy zárt rendszer, a klubokat kiadták Fidesz körüli politikusoknak, akik azért versenyeznek, hogy mennyi pénzt ölnek bele a csapatokba. Egyikük a Fradiba, a másik a Videotonba, a harmadik egy következő csapatba. Egymás között vetélkednek abban, ki lesz a bajnok, feljutnak-e az első osztályba vagy hogy mennyire szép az akadémiájuk. Ezzel próbálnak bizonyítani a nagyfőnöknek, a tartalmi rész viszont elveszik. Akadémiai igazgatóként csak akkor verném a mellemet, ha minden évben egy-két játékost adnék például a Mönchengladbachnak, a Valenciának vagy éppen a Portónak. Olyanokat próbálnék kinevelni, akik utána néhány évet a saját felnőtt csapatomban játszhatnának. A Puskás Akadémiában olykor kilenc külföldi kezd, a fenntartása pedig rengetegbe kerül. A magyar tehetségek külföldön megerősödve néhány év múlva visszajöhetnének a válogatottba, és mint Izlandnak, lehetne egy erős válogatottunk. Jelenleg azonban kényeztetik a játékosokat, akik nem állják meg a helyüket külföldön. Elrontják, túlfizetik őket, kiölik belőlük a becsvágyat. Külföldön egyre nehezebben nyúlnak magyar játékoshoz, mert az otthoni foci színvonala egyre rosszabb.

A kapusedző Orbán-fotót tart a hűtőjén. Fotó: Boris Streubel/Bongarts/Getty Images

Elmegy szavazni április 8-án?
A hazám nem a heidelbergi házunk, hanem Magyarország, így természetesen szavazok. Édesapám ’56-ban röpcédulákat szórt, amiért börtönbe zárták. Büszke vagyok rá, hogy a szüleim nem léptek a pártba a kommunista rendszer alatt, igaz, ezért nem is jutottak előrébb. A Fideszre szavazok, maximálisan Orbán Viktor-párti vagyok, ott voltam Nagy Imre újratemetésén, amikor beszélt. Bátor, nemzeti felszólalás volt, ő azóta sem változott. A jégszekrényemen az ajándékborok mellé tettem a fotóját. Európa legkarizmatikusabb politikusa, aki évekkel előre látja a problémákat. Sajnos sok kollégája megváltozott, de nála úgy érzem, hogy azok eszmék, amik ehhez a pozícióhoz juttatták, még mindig megvannak. Én nem pártokban, hanem értékekben gondolkozom, és benne megvan az, amit keresek. Teljesen más felfogása van, évekkel előtte látja, hogy mi történik. Rossz irányba megy a világpolitika, szerencsére Orbán Viktor meg akarja tartani a keresztény értékeket.
Borítókép: City-Press via Getty Images