Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Szanyi Tibor: A kormány a Titanic, de a nép a jéghegy

Szanyi Tibor: A kormány a Titanic, de a nép a jéghegy
A hódmezővásárhelyi választás előtt sokan felháborodtak, amikor nem támogatta Márki-Zay Pétert. Aztán jött az elsöprő siker, az ellenzéki összefogás viszont továbbra is várat magára. Úgy érzi, hogy az élet utólag önt igazolta?
Én inkább azt mondanám, hogy az ellenzéki pártok is nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Ráadásul egy országgyűlési választás mind földrajzilag, mind tartalmilag eltér a polgármester-választástól. Egy városban, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, egy jelölt lehet népszerű vagy népszerűtlen, akkor is ismerik. A kisebb településeken viszont, ahova az országgyűlési képviselőjelöltek sok esetben el sem jutnak, teljesen más logika szerint döntenek az emberek. Valamelyik jelölt hiányát nem úgy élik meg, hogy eldöntik, kire szavazzanak helyette, hanem például el sem mennek vagy nem feltétlenül az esélyes jelölt neve mellé húzzák be az ikszet. Emellett az emberek sehol nem fognak a pártelnökök taktikázására ugrálni.
Nem gondolja, hogy ellenzéki összefogás nélkül nem is lesz esélyes jelölt?
Én úgy látom, hogy nekünk igazából nem az a bajunk, hogy össze tudunk-e fogni más pártokkal, hanem hogy egyelőre nincs elég saját szavazónk. Ha helyi diktátorokat akarunk ledönteni, a legkézenfekvőbb megoldásnak nyilván az egymás javára történő kölcsönös visszalépés tűnik. Csakhogy vannak pártok, amelyek ideológiai alapon erre eleve nem képesek. A baloldal történelmileg mindig majdnem belepusztult, ha a szélsőjobbal kokettált. Lehet, hogy így le lehet dönteni a Fideszt, de a másik ágon marginalizálódunk, s ezzel még szélsőségesebbeknek nyitunk utat. Hódmezővásárhelynek egy pozitív hozadéka viszont mindenképpen van, az emberekben rögzült, hogy el kell menni választani. Rájöttek, hogy ha meg akarjuk buktatni a Fideszt, meg lehet tenni.

MTI Fotó: Kovács Attila

Ennyi jelölttel?
Igen, több okból is. A Fidesznek volt egy olyan nimbusza, hogy rajta kívül nincs élet. Ez most megdőlt. Nem tudjuk, mi jön utána, de élet, az biztosan van.
Megpróbálja nekünk azért megtippelni?
Ami biztos, hogy jelenleg nem feltétlenül az ellenzék fog kormányt buktatni, hanem maga a Fidesz, amit a nép pedig megpecsétel. Kipörgette önmagát, elveszítette a kapaszkodóit. Vegyük például Lázár János bécsi videóját, ami nem más, mint kétségbeesett kapálózás: lett egy helyzet, nem volt rá terve, ezért azt csinálja, ami éppen eszébe jut, hátha bejön. Az a kampány, ami rögtönzésre épít, megbukik. A Fidesz túl nagyra nőtt és tud olyan sorsa lenni, mint a Szovjetuniónak: egy héttel előtte még élő ember nem mondta volna, hogy összeomlik. Vagy mint a Titanic: arról sem mondta meg senki a jéghegy előtt tíz perccel, hogy elsüllyed.
Ha a kormány a Titanic, akkor mihez hasonlítaná az ellenzéket?

Halrajokhoz. Vannak köztük cápák, bálnák meg heringek is.

Akik jól elvannak egymás mellett a tengerben?

És néha megeszik egymást. A nép viszont akkor is a jéghegy. A Titanic elsüllyed, a halak meg úsznak tovább.

De akkor hogy lesz ebből működőképes kormánya az országnak?
Az olasz választásokat figyelve, szerintem a magyar választó is szívesen venne most egy viszonylagos patthelyzetet. A szavazók többségének már elege van a Fideszből, de azt még nem tudja, kit válasszon a meglévőkből vagy kiket kényszerítsen koalícióra. Egy átmeneti időszakban világosabban kiderülhetne, kinek milyen elképzelése van a jövőről. Most nagy a hangzavar. A Fidesz eközben pár hónapig megmaradna ügyvezető kormánynak, de már nem tudna törvényeket hozni, politikai kormányzást végezni – viszont megmutathatná, hogy el tudja-e vezetni a bringát, ha normálisan kellene az országot menedzselni. Szerintem nem, s ebből lenne a végső buktája.

MTI Fotó: Kovács Attila

Tehát azt jósolja, hogy a jelenlegi ellenzék fel tudna mutatni egy kormányt?
Egy átmeneti technikai kormányban, amelybe egyik párt elnöke sem ülne bele, biztosan meg tudnának egyezni.
Ha már a jóslásoknál tartunk, meglesz az MSZP-Párbeszéd 10 százaléka áprilisban?
Taktikailag és a választási rendszert figyelembe véve megértem az ezzel kapcsolatos izgalmat, de biztos vagyok benne, hogy bőven meghaladjuk a 10 százalékot. A választásokig még van egy hónap, és most minden ellenzéki pártnak felfelé megy a trendje, ez szintén jó hatással lesz az ellenzék, köztük az MSZP-Párbeszéd eredményeire.
Brüsszelben beszélgetünk, ezért nem tudom kihagyni: egyre többen mondják, hogy a jogállamiság teljesülésének feltételéhez kellene kötni az uniós költségvetést. Ezt mennyire látja reálisnak?
Száz százalékosan. Az Európai Unióban van egy ki nem mondott harag a V4-ekkel szemben: sokaknak elegük van belőlük, de a német-francia tengelynek különösen. Ha még az új osztrák kancellár, Sebastian Kurz is a tengely mellé áll, a spanyolokkal és a Benelux-államokkal együtt, biztosra veszem a jogállamisághoz kötött forrásokat. Ráadásul szerkezetileg is sok minden meg fog változni: az „ingyenpénz” sokkal inkább beruházások formáját fogja ölteni, és a prioritások is eltolódnak. A kutatás, a vidékfejlesztés sokkal több támogatást kap majd, sőt a britek esetleges kilépése dacára jóval több pénz lesz, mint eddig. Az még nagy kérdés, mi lesz a költségvetés menekültügyi szerepével, ezen belül is Afrikával. Könnyen lehet, hogy mégis Sorosnak lesz igaza, aki azt mondta: tessék úgy átalakítani az EU forrásrendszerét, hogy amit csak lehet, toljunk bele fejlesztési pénzként Afrikába. Azzal már nem értek egyet, amilyen szintű átcsoportosításokra gondol, de tény, hogy a következő évek legnagyobb kihívása az afrikai kontinensről érkező migrációs nyomás lesz, amit viszont értelemszerűen csak ott helyben lehet csillapítani.
És itt lesz még a következő öt évben is, hogy mindezt végigvigye?
Ha úgy adódik, nagyon szívesen vállalom. Hatalmas siker például az „okos falu” nevű vidékfejlesztési kezdeményezésem, aminek kiteljesítéséhez még szükség lenne időre. Egyébként is azt mondják: az első ciklusban az ember megtalálja a politikájához leginkább passzoló lehetőségeket, a második viszont inkább a véghezvitelről szól.