Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Öt probléma az oktatásról: „Ha az iskola nem működik, semmi sem működik!”

Öt probléma az oktatásról: „Ha az iskola nem működik, semmi sem működik!”

Diáktüntetések, pályaelhagyó pedagógusok, oktatási minimum az egyik oldalon. Életpályamodell, javuló kompetenciamérések, sikerként kezelt központosítás a másikon. Az egészségügyön kívül az oktatás helyzete a másik téma, amely leginkább érdekli a magyarokat.

Egy dolog van, amiben mindenki egyetért:

egy ország jövője múlik azon, hogyan viszonyul a fiatalok képzéséhez,

megadja-e nekik az esélyt, hogy kritikusan gondolkodó felnőttek legyenek, érvényesüljenek a választott szakmájukban, vagy – ahogy a diáktüntetők fogalmaznak – felesleges és gyakorlati tudást nem adó tananyagot próbál a fejükbe verni, kiölve belőlük a motivációt, ami hosszú távon az országra is hatással van.

Azzal minden politikus egyetért, hogy az oktatásban van a jövő, de a prioritásokban már nem. Fotó: Florian Gaertner/Photothek via Getty Images

Változások, de milyenek?

Persze, az elmúlt 25 év magyar oktatáspolitikája jóval összetettebb annál, minthogy megoldást lehessen találni az ágazat minden bajára. Mi sem erre teszünk kísérletet, inkább igyekszünk képet adni arról, melyek a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémái, és milyen úton kellene elindulni ezek megoldásához.

Az biztos, hogy a kormány kommunikációja szerint 2010 óta hatalmas változások történtek a közoktatásban és a felsőoktatásban is. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere 2017 szeptemberében a Nemzeti tanévnyitón egyenesen úgy fogalmazott:

a családoknak biztonságosabban indul a tanév, mint bármikor,

a közoktatás korábbi problémái megszűntek, vége van az átmeneti nehézségeknek, a korábbi működési problémák megszűntek, ma egy bejáratott rendszerben kezdik el a diákok a tanulást.

Aki viszont mostanában – vagy az elmúlt években bármikor – járt diákok vagy pedagógusok demonstrációján, könnyen csokorba gyűjtheti, milyen alapvető problémák jellemzik a magyar iskolarendszert.

Az Oktatási Minimum létezését január 28-ám jelentették be a tanárok. Fotó: Veres Viktor

A tüntetések résztvevői évek óta ugyanazokat a követeléseket sorolják, de ezek szerepelnek az ellenzéki pártok által idén elkészített Oktatási Minimumban is. A 29 oldalas dokumentum abból a szempontból is példa nélküli, hogy – a Jobbikon kívül, amely az utolsó pillanatban lépett ki a tárgyalásokból – az összes ellenzéki párt jóváhagyta, és a szakmai szervezetek is támogatják. Ez is azt mutatja, hogy az oktatás egy olyan hívószó, amely bizonyos esetekben a pártpolitikai érdekeket is felül tudja írni.

Vegyük tehát át, hogy szerintük mik azok a pontok, amelyek a legsürgetőbb beavatkozásra várnak.

1. Alulfinanszírozás

Régi mondás, hogy nincs az a pénz, amit az oktatásba (vagy akár az egészségügybe) ne lehetne beleönteni, és független szakértők is rendre megerősítik, hogy a magyar közoktatás valóban alulfinanszírozott. Az Oktatási Minimum aláírói azt szeretnék, ha „stabil, kiszámítható és átlátható normatív oktatásfinanszírozás keretében az oktatásra fordított kiadások fokozatosan elérnék a GDP 6 százalékát. Ez nemcsak hogy nem teljesül, hanem az Eurostat adatai szerint

hazánkban 2015 óta folyamatosan csökkennek az oktatási kiadások.

Ezt világosan mutatja a 2016-os költségvetés zárszámadása is.

A számok nemzetközi viszonylatban is nagyon rosszak: az OECD (a világszintű gazdasági együttműködési szervezet) listája szerint csak öt ország költ kevesebbet oktatásra Magyarországnál: Indonézia, Kolumbia, Mexikó, Argentína és Törökország. Magyarországot nemcsak a fejlettebb, gazdagabb országok körözik le, de régiós versenytársaitól is alaposan lemaradt: Csehország és Szlovákia valamivel, Lengyelország pedig jóval többet költ oktatásra.

Csak összehasonlításképp: a sokat emlegetett Finnország 2014-ben a GDP 5.7 százalékát költötte oktatásra (így az Oktatási Minimum hat százaléka igencsak merész vállalás), ami azt jelenti, hogy minden középiskolás diákra 13 865 eurót (4 millió 300 ezer forintot) költöttek, szemben az OECD-átlag 10 325 euróval (3 millió 200 ezer forinttal).

Az oktatásra fordított pénz folyamatosan csökken. Ez egyszerű matematika. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Az alulfinanszírozás az ágazat minden területét érinti: a pedagógusok bérétől kezdve az elmaradott infrastruktúrán át a régóta szükséges digitális fejlesztésig, rengeteg területen lenne szükség többletforrásokra.

2. Központosítás

Az egyik leginkább támadott kormányzati intézkedés az iskolák központosítása, azaz a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása. A 2011-es köznevelési törvény értelmében 2013 januárjától az ország összes önkormányzati iskolájának fenntartását az állam vette át az önkormányzatoktól, de körülbelül 500, kisebb falusi intézmény működtetése is a központi szervhez került.

Igen ám, de még így is maradtak úgynevezett „vegyes fenntartású” iskolák, ezeket közösen kezelte a Klik és az önkormányzat. Az ilyen helyeken kódolva volt a feszültség, hiszen sokszor még azt sem tudták eldönteni, hogy ha az állam felszerelt egy új táblát, akkor kinek kellett fizetnie a fal ismételt lefestését – érzékeltette a dilemmát akkori cikkében az Index. A kormány ezt egyszerű lépéssel „orvosolta”: 2017-től fogta magát, és

az összes iskola fenntartását átvette az önkormányzatoktól,

így a polgármestereknek ettől kezdve nem volt beleszólásuk abba, mi történik az oktatási intézményeikben. Ha ez nem lett volna elég, az állam az úgynevezett „szolidaritási hozzájárulást” is bevezette, azaz a tehetősebb önkormányzatoknak hozzá kell járulniuk az iskolák fenntartásához. Ezt támadta meg a bíróságon Budaörs önkormányzata, a pert tavaly nyáron első fokon megnyerte, de másodfokon az államnak adott igazat a bíróság.

A központosítás ellen is régóta tüntetnek a pedagógusok. Fotó: Veres Viktor

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ végül átalakult: a mamutszervezet helyett létrehozták a Klebelsberg Központot, kevés alkalmazottal. Mellé létrehoztak 56 tankerületi központot, a tényleges munkát ők végzik. Ez azonban az iskolák számára egyáltalán nem volt jó hír, hiszen ezzel csak még nagyobb lett az állam hatalma, így az iskolaigazgatók gyakorlatilag már nyilatkozni sem mernek a sajtónak. Az Oktatási Minimum aláírói nem véletlenül mondják azt, hogy olyan szervezeti-irányítási modellt kell létrehozni, amely az önkormányzatiságon alapul.

3. Leterhelt diákok

Elég bármelyik diáktüntetésre elmenni, biztos, hogy az első követelések egyike a túlterheltség és az óraszámok csökkentése lesz. A február 23-i tüntetésen már magyarázkodniuk is kellett miatta, az első felszólaló, Tóth Laura azzal kezdte beszédét: nem igaz, hogy azért tüntetnek, mert túl lusták és nem akarnak tanulni.

„Azt mondják, hogy a Független Diákparlament lezülleszti a diákokat, de ha ez így lenne, miért tennénk olyan követeléseket, hogy végre tudjunk tanulni?” – kérdezte.

Nemzetközi összehasonlításban is rendkívül leterheltek a magyar diákok. MTI Fotó: Balázs Attila

A Zoom.hu szerkesztőségében sem volt nehéz arra példát találni, hogy

a negyedikes gyerekeknek tíz napból háromszor van hat órájuk.

A leterheltséghez jelentősen hozzájárultak a 2011. december végén elfogadott köznevelési törvény előírásai. Ebben vezették be a kötelező hit- és erkölcstanórákat, továbbá a mindennapos testnevelést. Utóbbi ráadásul sok kisebb iskolában teljesíthetetlen, mivel a kormány hiába igyekszik rohamtempóban tornatermeket építeni, sok helyen a gyerekek így is kultúrházakban vagy – ami még rosszabb – a folyosón mozognak, megfelelő infrastruktúra hiányában. A törvény bevezette az 50 órás közösségi szolgálatot is, 2016 óta csak ennek teljesítése után adható ki az érettségi bizonyítvány.

Az óraszám mellett a házi feladattal is rengeteg időt töltenek el a gyerekek. Az OECD felmérése szerint a 15 éves magyar diákok átlagosan heti 6,2 órán át írnak házit, míg az átlag 4,9 óra, ezzel a 29 vizsgált ország közül nálunk fordítják az ötödik legtöbb időt a leckére.

4. Kompetenciamérések

Ahhoz képest, hogy milyen sok időt töltenek az iskolákban a magyar gyerekek, a nemzetközi kompetenciaméréseken már egyáltalán nem állunk ilyen jól. Nem túlzás azt állítani, hogy a 3 évente elvégzett legfontosabb ilyen felmérés, a PISA-teszt 2016-ban publikált eredményei drámaiak voltak. Összesen 72 országban vizsgálták a diákok kompetenciáit,

Magyarország az OECD-országok közül mindenben a lista utolsó negyedében végzett.

Az átlag 493 és 500 közötti eredmények helyett a magyar diákok 472-477 pontot hoztak matematikából, természettudományból és szövegértésből is.

Magolásban jók vagyunk, de az iskola nem készít fel a valódi életre. MTI Fotó: Czimbal Gyula

Némileg javított a helyzeten a PIRLS-felmérés, amelyet 2017-ben publikáltak, ebben hazánk hét helyet javított, és a 13. lett a résztvevő országok közül. A probléma csak az, hogy a PIRLS kifejezetten a diákok szövegértését vizsgálta, ami a 21. század kihívásaiban nem sokat segít

Palkovics László oktatási államtitkár szerint a jó eredmények többek között annak is köszönhetőek, hogy 2012-ben állami fenntartásba kerültek az iskolák. Igaz, éppen ő volt az, aki a gyalázatos PISA-eredményekért a pedagógusokat, a tananyagot és a módszertant hibáztatta.

5. Tanárhiány, alacsony bérek

A jó minőségű oktatás leginkább a tanároktól függ, csakhogy éppen belőlük van egyre kevesebb az országban. Nem véletlen, hogy listánk ötödik helyére a tanárok helyzete került. Tavaly szeptemberben a Zoom.hu is cikkezett arról, hogy már apróhirdetési oldalakon keresték leendő tanáraikat az iskolák. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma akkor kérdésünkre azt válaszolta, hogy összesen 4752 tanár hiányzik az országból, és bár ez arányaiban csak néhány százaléka a teljes létszámnak – egy-két járásra koncentrálódik –, az országnak vannak olyan települései, ahol már az iskolák működése is veszélybe került.

A tanárok már sztrájkoltak is, de így sem sikerült sok változást kiharcolniuk. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szerint a következő években még súlyosabb lesz a jelenség, mivel

a pedagógusok nagy része nyugdíj előtt áll, és kiesik a rendszerből.

A fiatalok eközben egyre kevésbé találják vonzónak a pályát: az alacsony megbecsülés mellett főleg a pénzhiány miatt.

Miközben a kormány azt hangoztatja, hogy „soha nem látott pedagógusbér-emelést hajtott végre”, az érintettek arra figyelmeztettek: az Orbán-kabinet ezt úgy vezette be, hogy többletterhet is rótt a tanárokra a több pénzért, majd lépcsőzetesen adta meg a béremelést, és törölte a fizetések minimálbérhez igazítását. Így történhetett meg, hogy a 2017-es emeléssel egy kezdő tanár kevesebbet keres, mint a minimálbér. A hvg.hu korábbi cikke arra is rámutatott, hogy szeptembertől az iskolaigazgatók dönthetik el, hogy a béremelést miként osztják el a kollégák között, és differenciálhatnak is, ami újabb feszültségekhez vezethet.