Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A magyar autósok pénztárcáját is érinti, ami a német koalíciós szerződésből kimaradt

A magyar autósok pénztárcáját is érinti, ami a német koalíciós szerződésből kimaradt

Kicsit távolabb került a megvalósítástól a német autópályák fizetőssé tétele: lehet, hogy a szándék a politikai egyezkedések áldozatává válik.

A német politika évek óta gyűri a személygépjárművekre bevezetendő útdíj kérdését. Tavaly aztán új fejezethez értek, s tavasszal úgy tűnt, hogy az őszi választások után bizony már csak pénzért lehet száguldozni Európa legnagyobb, a világ harmadik legnagyobb autópálya-hálózatán. Ez azonban elmaradt, de nem estek ki a rendszerből az erre irányuló törekvések, ám könnyen lehet, nem is kerül vissza.

Az útdíj kérdése éppen nincs a német közvélemény és politika napirendjén, de ez nem meglepő. A parlamenti választások óta mindenki azzal van elfoglalva, hogy a pártok össze tudnak-e kalapálni valamilyen kormányzóképes koalíciót. Jelen állás szerint a konzervatív CDU/CSU pártszövetség a baloldali SPD-vel nagykoalícióban folytatja a kormányzást. Ahhoz, hogy ez biztos legyen, az SPD tagságának még jóvá kell hagynia a koalíciós szerződést.

Azt a koalíciós szerződést, amelyben egy szó sem szerepel a személygépjárművekre bevezetendő útdíjról.

Ez nagyon jó hír azoknak, akik nem szeretnék, ha az útdíjat bevezetnék. Az SPD legutóbb a CDU/CSU-val szavazott az útdíj bevezetéséről, azonban fenntartásaikat hangoztatták, és azt mondták, csak azért szavazzák meg az útdíjat, mert a bevezetése szerepel a koalíciós szerződésben. Az, hogy az új szerződésből kimaradt az útdíj, arra utal, hogy a felek legalábbis a lehetőségét nyitva akarták hagyni a felülvizsgálatának.

A CSU köti az ebet a karóhoz

2017 közepén Martin Schulz az SPD kancellárjelöltjeként azt nyilatkozta, ha az SPD megnyeri a választásokat, nem vezetik be az útdíjat. Az SPD nem nyerte meg a választásokat, viszont ha a tagság is úgy akarja, kormányon lesz. És bár Martin Schulz lemondott a párt vezetéséről, könnyen lehet, hogy az SPD tartani fogja magát az ígéretéhez. Ehhez csak a CDU/CSU ellenállását kell megtörni, a többi parlamenti párt végig élesen ellenezte az útdíjat. Sőt, igazából csak a CSU-ét, a 2013-as kampányban még Angela Merkel (CDU) is ellenezte az útdíjat, a koalíciós szerződésbe a CSU követelésére vették be. Mindenesetre a belpolitikai helyzet alapján jó esély van rá, hogy a CSU kénytelen lesz elengedni az útdíjat. Annak ellenére, hogy az új koalíciós szerződés értelmében a közlekedési minisztert továbbra is a CSU fogja adni.

A német útdíj 2019-es bevezetésének valószínűségét tovább csökkenti, hogy az Európai Bíróságon két eljárás van folyamatban ellene.

Az elsőt Ausztria indította 2017 októberében, a másodikat Hollandia 2017 decemberében. Ausztria azzal érvel, hogy az útdíj diszkriminatív (így uniós jogot sért), mert a német autósok a gépjárműadó csökkentésében visszakapják, míg a külföldi autósok nem. Hollandia ugyanezzel támadja a német útdíjat, plusz azzal, hogy akadályozza a forgalom szabad áramlását (ez utóbbi azért merész kritika, különösen annak fényében, hogy számos európai országban van útdíj).

Brüsszel csak azért ment bele, mert a németek környezetbarátra hegesztették

Az Európai Bizottság egyébként kötelezettségszegési eljárást indított Németország ellen még 2015 közepén, épp arra hivatkozva, hogy a tervezet diszkriminatív volt. A bizottság 2016 végén megszüntette az eljárást, miután Berlin változtatott a tervezeten. Az új elem az volt, hogy a nagyobb károsanyag-kibocsátású motorokkal szerelt autók után többet kell fizetni, a kisebb károsanyag-kibocsátásúak után kevesebbet. A német autósok gépjárműadójának csökkentése benne maradt a tervezetben, azonban Brüsszel elfogadta a német érvelést, amely szerint a környezetvédelmi hatás indokolja az (amúgy tiltott) állami támogatást.

Fotó: Johannes Simon/Getty Images

Olcsóbb lenne, mint a magyar tarifa

Korábbi elképzelések szerint egyébként az Euro 3-as vagy annál rosszabb benzinmotorok esetében 100 köbcentinként 6,5 eurót kellene leszurkolni, ám ha dízel kocsi áll a garázsban – ami a minapi lipcsei bírósági ítélet alapján amúgy is egy csapás –, akkor ebben a kategóriában 9,5 euró ugyanez a tétel. Amennyiben a tulajdonos Euro 6-os autót birtokol, akkor a kötelezettség csak 1,8 euró lenne benzin és 4,8 euró dízel esetében. A korábban ismertetett adatok alapján azonban minden kategóriában lenne egy maximum összeg, amely fölé a sarc nem mehetne. Ez 130 eurónál húznák meg, vagyis ennél többet egyik jármű után sem kellene fizetni. Ez ha kicsivel is – jelenlegi euróárfolyam mellett –, de elmaradna a magyarországi éves matrica árától.

A tavaly még formálódó rendszer szerint persze a külföldiek sem úsznák meg a dolgot. Az elszámolás hasonló módon történne, mint a hazai gépjármű-tulajdonosok esetében.

A fizetendő összeg attól függően változna, hogy milyen méretű a kocsi, s mekkora a káros-anyag kibocsátása. A legjobb esetben így a 10 napos német matrica 2,5 euróba kerülhetne, míg a legdrágább verzióért már 20 eurót kérnének. A két hónapos használatért szintén lépcsőzetesen kellene fizetni, amely így 7, 11, 14, 30, 40 eurót kóstálna.

Németországi olvasóink nem is a meglebegtetett összegeken zsörtölődtek lapunknak. Sokkal inkább az elvvel nem tudnak megbarátkozni. Ezzel ugyanis oda lenne az egyik „nemzeti intézmény”. A sebességkorlátozások nélküli autópályás közlekedést a személyautók esetében ugyanis annak nevezték. (Azért hozzátennénk, hogy számos szakaszon már Németországban is 130-as korlátot vezettek be.) Talán éppen az ilyen panaszok okozták azt, hogy eddig csak lebegtették a fizetés intézményét. Ám a szándék hol a lobbitevékenység, hol politikai okok és érdekek mentén, de rendre kisiklott. Akár hogy is az most szinte biztosnak látszik, hogy 2019 előtt ez a kérdés nem kerül vissza az asztalra.