Foci VB 2018 Meccsek Hírek Csoportok
A csoport M Gy D V G+ G- P
Oroszország 2 2 0 0 8 1 6
Uruguay 2 2 0 0 2 0 6
Egyiptom 2 0 0 2 1 4 0
Szaúd-Arábia 2 0 0 2 0 6 0
B csoport M Gy D V G+ G- P
Portugália 2 1 1 0 4 3 4
Spanyolország 2 1 1 0 4 3 4
Irán 2 1 0 1 1 1 3
Marokkó 2 0 0 2 0 2 0
C csoport M Gy D V G+ G- P
Franciaország 1 1 0 0 2 1 3
Dánia 1 1 0 0 1 0 3
Ausztrália 1 0 0 1 1 2 0
Peru 1 0 0 1 0 1 0
D csoport M Gy D V G+ G- P
Horvátország 1 1 0 0 2 0 3
Argentína 1 0 1 0 1 1 1
Izland 1 0 1 0 1 1 1
Nigéria 1 0 0 1 0 2 0
E csoport M Gy D V G+ G- P
Szerbia 1 1 0 0 1 0 3
Brazília 1 0 1 0 1 1 1
Svájc 1 0 1 0 1 1 1
Costa Rica 1 0 0 1 0 1 0
F csoport M Gy D V G+ G- P
Mexikó 1 1 0 0 1 0 3
Svédország 1 1 0 0 1 0 3
Németország 1 0 0 1 0 1 0
Dél-Korea 1 0 0 1 0 1 0
G csoport M Gy D V G+ G- P
Belgium 1 1 0 0 3 0 3
Anglia 1 1 0 0 2 1 3
Tunézia 1 0 0 1 1 2 0
Panama 1 0 0 1 0 3 0
H csoport M Gy D V G+ G- P
Japán 1 1 0 0 2 1 3
Szenegál 1 1 0 0 2 1 3
Kolumbia 1 0 0 1 1 2 0
Lengyelország 1 0 0 1 1 2 0

Fullajtár Andrea: Minden hasonlóság a véletlen műve

Fullajtár Andrea: Minden hasonlóság a véletlen műve

Spiró György új, megtörtént eseményeken alapuló darabja, a Széljegy elérkezett a bemutatójához: szombat estétől látható a Katona József Színház Kamrájában, Zsámbéki Gábor rendezésében. A négyszereplős kamaradarab központi alakját Fullajtár Andrea játssza, szerepe szerint eladja a lakását, hogy máshová költözzön gyermekével. Ez persze nem megy bonyodalom és átverések nélkül, amelynek ő az elszenvedője. A Jászai Mari-díjas színésznővel a darabról, az értelmiség sorsáról, a színház átalakulásáról, a tanításról, a pályájáról beszélgettünk a bemutató előtt. És még Kulka János hogyléte is szóba került.

Te játszod a Nőt az új darabban. Milyennek írnád le a szerepet?

Elég konkrét karakterrajz van róla a darabban. Értelmiségi, abszolút kortárs magyar viszonyok között élő típus, akinek az élete lecsúszóban van. A humán tudáskincs, amivel rendelkezik, ma pénzé tehetetlen, és a mai életszemlélet sem sorolja azok közé a típusok közé, akiknek ma bármilyen értelemben esély adatik. Olyan réteg tagja, amit nem vesznek komolyan. Tulajdonképpen ez a Nő prototípus: nem konkrét ember. Az kellene, hogy megjelenjen a nézőnek az előadás során, hogy mennyire elveszett ebben a pénzéhes és felszínen gondolkodó világban az értelmiség.

Fotó: Halász Nóra

Egy lakás eladása és egy ház megvásárlása jelent számára kihívást. A dráma szövege alapján kifejezetten naivan kezeli ezt a kérdést.

Ez nekem színészként sok problémát okozott, nehezen találtam meg a háttérinformációkat a csajhoz. Miért nem tud bizonyos dolgokat, mondjuk azt, hogy egy lakásvásárlás esetén foglalózni kell? Ráadásul érzelmileg kifejezetten érintett, hiszen egy volt osztálytársa és barátnője veri át.

Aki az eladásban és a vásárlásban ügyvédként van jelen.

A Nő nagyon sok mindent elfogad tőle, még akkor is, ha a tanácsot első hallásra furcsállja is, vagy gyanakodik. Viszont mivel bízik benne, és azt gondolja, hogy segítséget kap tőle, ezért feladja a saját józan megérzéseit. De ehhez én hozzátenném, hogy az átlagember számára egy ingatlan-, de akár egy hitelügylet is lehet felfoghatatlan kategória. És a cél itt éppen az, hogy a néző magára ismerjen, és lássa meg a problémát: lehet, hogy elég okos vagyok, de néha el kell fogadni, hogy most kész, túl vagyok tömve információval, és nem tudom, mi az érdekem.

Fotó: Halász Nóra

De ilyenkor nem az volna az elvárható válaszreakció, hogy egy ügyvédtől az átverés helyett inkább segítséget kap?

Persze, ez volna természetes. De éppen ennek hiánya jelzi azt a fajta állapotromlást, aminek bemutatása szerintem a darab lényege. Hogy a pénz felülírja a barátságot, vagyis a barátság, az egykori nagyon közeli kapcsolat sem elég visszatartó erő, ha pénzről van szó.

Közben pedig a Nő mondja ki, hogy a pénzben nem ismer barátságot.

Igazság szerint ez volna a tisztességes hozzáállás, ellentétben az ügyvéd hozzáállásával.

Neked volt ehhez hasonló történet az életedben?

Barát így még nem vert át, az nagyon durva lett volna. De hitelfelvételnél már futottam bele elég nagy problémába. Magyarországon nem nagyon van olyan ember, aki ne találkozott volna hasonlóval.

Húsz éve végeztél a színművészetin, és huszonkét éve vagy a Katona tagja. Hosszú idő.

Nagyon.

És még mindig szereted?

Nagyon.

Fotó: Halász Nóra

Jó, hát ez rá van írva az arcodra.

Olyan ez szerintem, mint egy házasság. Sohasem voltam más munkahelyen. Ha a velem egyidőseket nézem, mondjuk a volt gimnáziumi osztálytársaimat, vagy a színművészetis osztálytársaim közül azokat, akik végül nem a Katonában maradtak, akkor azt látom, hogy ugyan ők is és én is döntések sorozatán mentünk keresztül, én azonban velük ellentétben kicsit másként döntöttem. Én nem máshová akartam menni, hanem folyamatosan itt akartam megújulni, új munkakapcsolatokat kialakítani.

Kicsit kikacsintani?

Igen, kicsit elmenni, kicsit visszajönni.

Kicsit mást csinálni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem jutott eszembe elmenni innen a francba, persze hogy volt ilyen, de mindig történt valami, amitől azt éreztem, hogy nekem itt a helyem. E mögött elsősorban a nagybetűs kollégáim állnak. Ez a társulat nekem olyan fontos és olyan sokat jelent, hogy attól érzem jól magam, ha velük tudok dolgozni.

Nem mintha siettetném, de el tudod azt képzelni, hogy a Katonából mész nyugdíjba?

Adja Isten, hogy a Katona József Színház még akkor is létezzen, amikor én 90 évesek leszek, és adja meg azt is, hogy jusson nekem akkor egy hárommondatos szerep, amire betotyoghatok. Ez szuper lenne.

Ahogy anyaszínházadra, úgy rád is jellemző a társadalmi érzékenység. Jönnek a választások, Kulka Jánossal álltatok már ilyen szempontból is fontos színpadon. Érkezett hasonló megkeresés a voksolásig hátralévő időszakra?

Nem.

És ha mégis érkezne? El tudsz képzelni olyan esetet, hogy elvállald?

Jelen pillanatban ott tartok, hogy örülök, ha májusig valahogy túlélem azt a munkamennyiséget, ami rám vár. A színház mellett Zsámbéki Gáborral közösen felvételiztetni fogunk a színművészetire, tagja vagyok a zsűrinek, ami odaítéli a Libri-díjat, ez azt jelenti, hogy február végétől áprilisig kell elolvasnom tíz könyvet, emellett próbálok mindennap, játszom mindennap. Emellett most nem menne. Vannak ilyen helyzetek, de közben meg nagyon drukkolok annak, hogy jöjjenek új arcok a közéletbe, akiket szívesen ismerek meg. De persze, nagyon jó lenne Jancsival egyszer majd megint ilyen színpadon állni.

Fotó: Halász Nóra

Beszéltél mostanában Kulka Jánossal?

Igen.

Jól van?

Igen.

Zsámbéki Gáborral pályád legelejétől kezdve kapcsolatban állsz, ő hívott a Katonába, osztályfőnököd volt, számos rendezésében játszottál és ezt a Spiró-darabot is ő rendezi, ráadásul közösen vezettek osztályt a színművészetin. Voltak mélypontjaitok?

Persze.

Azért kérdezem ezt, mert a Széljegy elméletileg komédia, és én azért látom benne a humort, ami jól tudja oldani a hétköznapokban is a feszültséget. Humorral kezeltétek a mélypontokat?

Volt, amit humorral, volt, amit másként, de azt hiszem, ez természetes. Ami a legtermészetesebben ment eddig, az az osztállyal való közös munka. Nagyon jól tudunk összedolgozni abban, hogy melyikünk mit tud adni a diákoknak. Amíg ő volt az igazgatóm, ami nagyon hosszú időszaka a pályámnak, addig természetes módon függő viszonyban voltam tőle, de közben rendezett is, és persze tanárként is másként álltam hozzá. Úgy látszik, a mi életünk folyamatosan átállásokból áll, de úgy tűnik, hogy ez nagyon jól működik.

Fotó: Halász Nóra

Milyen új kihívásokkal kell majd szembenézniük a ma-holnap végző színészhallgatóknak? Miben fog változni a színészszakma?

Nem lehet megjósolni, hogy öt év múlva miként fogunk kinézni, de a lehető legtöbb helyzetben való helytállásra próbálunk meg koncentrálni az egyetemen a pályázatírástól a külföldi szerepekig. Sok mindennel kísérletezünk, de tényleg előre láthatatlanok a változások. Az biztos, hogy nagyon erős átalakuláson megy keresztül az a színházi struktúra, amiben Gábor 50 éve, én meg 20 éve dolgozom. Ez most teljes átformálódásban van. Tök más eszközökhöz kell nyúlni, bírni kell a független létet, a kasztingok tömegét, hogy visszadobták a pályázatot, hogy kettőt ment a darab és leveszik, hogy máshova megyek. Mobilabbnak, rugalmasabbnak és önállóbbnak kell lenni. És nem szabad megijedni azoktól a kihívásoktól, amik régen nem abban a formában értek egy színészt, ahogy az ma történik.

Na és akkor komédiát fog látni a közönség, ha megnézi az új előadást vagy nem?

Nem.

De hát oda van írva a címe alá, hogy komédia. És én még mondtam is az előbb, hogy a szövegben én látom a humort.

Nagyon vicces, mert nekem is ez jutott eszembe, amikor megvoltunk az olvasópróbával, de nekem ez azért jutott eszembe, mert közben nem hallottam nevetést. És én nem magamnak tettem fel ezt a kérdést, hanem Zsámbéki Gábornak. Ő azt mondta, hogy ez nem komédia, és nem is szeretné, hogy az legyen.

Fotó: Halász Nóra