Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Londonban is krónikus vízhiány jöhet két évtizeden belül

Londonban is krónikus vízhiány jöhet két évtizeden belül

Fokváros után hamarosan a világ más metropoliszaiban is komoly gondokat okozhat a vízhiány. A veszélyeztetett városok listáján meglepetésre már a brit főváros is szerepel.

Csaknem egy hónapja jelentették be, hogy februártól korlátozzák Fokváros lakóinak vízhasználatát a súlyos szárazság miatt. A Dél-afrikai Köztársaság második legnagyobb városában száz éve nem volt ilyen súlyos szárazság, ezért a háztartások legfeljebb 50 liter vizet használhatnak naponta.

A hatóságok szerint a lépés nélkül a legtöbb fokvárosi háztartásban április 21-e után nem folyna víz a csapokból.

Az új intézkedés 150 napra szól, ennek letelte után újra megvizsgálják a helyzetet.

Az európaiak számára első hallásra megdöbbentő intézkedés azonban csak a jéghegy csúcsa lehet. A szakértők régóta figyelmeztetnek a vízhiány okozta problémákra, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) jelentése szerint 2030-ra a mostaninál is 40 százalékkal nagyobb lesz a kereslet az édesvízre a világon.

Mexikóvárostól Londonig

Az Euronews minapi cikkében nyolc világváros esetében jósolják azt, hogy hamarosan óriási gondokat okozhat a vízhiány. A legtöbb metropoliszban már most is nagy a baj.

Mexikóváros (21 millió fő)

Az öregedő vízvezetékrendszer hatalmas gondokat okoz Mexikó fővárosában, 2 ezer méterrel a tengerszint felett. Naponta több száz liter vizet veszítenek a szivárgások miatt.

Az emberek már most is csak korlátozottan férnek hozzá az ivóvízhez. Egyötödüknél naponta csak néhány órára nyitják meg a csapokat.

A csapadék időbeli eloszlása igen egyenetlen, ami nehezíti helyzetet. A júniustól szeptemberig tartó időszakban hull az egész éves eső mintegy háromnegyed része, novembertől márciusig pedig alig esik néhány milliméter.

Már most is sok a gond Mexikóvárosban a vezetékek miatt. Fotó: Hector Vivas/LatinContent/Getty Images

Jakarta (24 millió fő)

A Jáva szigetének északnyugati partvidékén elhelyezkedő metropolisz mintegy 40 százaléka a tengerszint alatt helyezkedik el, a lakók a talajvizet a felszín alól nyerik. Az indonéz főváros ezért korlátozta a kútból kinyerhető víz mennyiségét, hogy így állítsák meg a süllyedést.

Az eldugult csatornák miatt az esős évszakban Jakarta áradásoktól szenved.

A gyors városiasodás miatt az esőerdők kihasználtsága meghaladta az elfogadható mértéket.

São Paulo (12 millió fő)

A brazil település 2015-ben a Fokvároséhoz hasonló válságon ment keresztül, a fő víztartály töltöttésége négy százalék alá esett. A válság közepén a vészhelyzet miatt teherautókkal szállították a vizet, sok otthonban hetente kétszer elzárták a csapokat.

A probléma megoldódott, de csak rövid időre: tavaly 15 százalék alá esett a kapacitás.

A vízfelhasználás drámai mértékű, ugyanis São Paulo Dél-Amerika vezető kereskedelmi és ipari központja, az egyik legdinamikusabban fejlődő város. 34 ezer ipari üzeme az ország ipari termelésének 40 százalékát állítja elő.

Peking (22 millió fő)

A kínai fővárosban nem a levegő rossz minősége az egyetlen probléma. A megapolisz második legnagyobb víztárolóját 1997-ben szennyezés miatt kellett bezárni, már az is hatalmas problémákat okozott.

A szennyvíz a legfőbb probléma Pekingben. Fotó: Brent Lewin/Bloomberg via Getty Images

2014-re a 20 millió lakosra személyenként már csak mindössze 145 köbméter tiszta víz jutott. (A Világbank szerint 1000 lenne az ideális szám). Kínában él az emberiség 20 százaléka, de a tiszta víz mindössze hét százaléka található az országban.

Bengaluru (12 millió fő)

Kínához hasonlóan India is a vízszennyezéssel küzd. Az elavult vezetékeknek köszönhetően pedig az ország készleteinek felét elvesztette a közelmúltban. Bengaluru az ország harmadik legnagyobb városa, az indiai metropoliszban már napjainkban súlyos gondokat okoz a vízhiány a hirtelen népességrobbanás és gyors technológiai fejlődés miatt. Bengaluru napi 800 millió liter vízhez jut, sokkal többhöz, mint bármely más indiai város. Ennek ellenére mindennapis vízhiány, főleg a nyár folyamán.

Kairó (10 millió fő)

Egyiptom vízkészletének 97 százaléka a Nílusból származik, de a folyó egyre inkább szennyeződik a mezőgazdasági és lakossági hulladékokkal. 2008-ban több százezer ember maradt víz nélkül a jól kiépített hálózat ellenére.

Szárazság Kairóban. Fotó: Frédéric Soltan/Corbis via Getty Images

A kormányzat a vízkészletek elégtelenségét okolja a problémákért. Egyiptom kilenc országgal osztozik a Níluson, de történelmi jogának tekinti a víz nagyobb részéhez való hozzáférését. Az ENSZ 2025-re becsüli a kritikus vízhiányt az országban, így a fővárosban is.

Tokió (14 millió fő)

A japán főváros csapadékmennyisége az év négy hónapjára összpontosul, ami megnehezíti a víz gyűjtését. Az éves csapadékmennyiség átlagosan 1530 milliméter körüli, havazás csak szórványosan jellemző. Gyakori az aszály, ami nagy problémát jelent. A megapoliszé számít világ legnagyobb városi gazdaságának. Sok nemzetközi óriáscég, befektetési bank és biztosító társaság helyezte ide székhelyét.

London (9 millió fő)

Meglepő lehet, hogy a brit főváros is a listán szerepel, az Egyesült Királyság ugyanis híres az esőzésekről, több az éves csapadék mint New Yorkban és Párizsban összesen. A vezetékek azonban rendkívül rossz állapotban vannak, a népesség pedig drámai mértékben nő.

Londoban is nagy lehet a baj. Fotó: Martin Keene/PA Images via Getty Images

A helyi hatóságok szerint

a város vízellátottsága közel van kapacitása végéhez, és 2025-re valószínűleg már problémái lesznek.

2040-re azonban súlyos vízhiány jelentkezhet, ha nem találnak alternatív forrásokat. A vízellátó cégek szerint a londoniak 20 százalekos valószínűséggel számíthatnak napi, vagy heti szinten sorbanallásra a tűzcsapoknal az elkövetkező 25 nyáron keresztül, hogy vízhez jussanak

Sok jóra nem számíthatunk

„A probléma kézzel fogható, a szélsőséges időjárás jelei Magyarországon is észlelhetőek. Hosszú, száraz időszakok és rendkívül csapadékos napok válthatják egymást. Sok jóra nem számíthatunk, ha nem cselekszünk haladéktalanul” – mondta lapunknak a Levegő Munkacsoport elnöke azzal kapcsolatban, hogy Fokváros után hamarosan a világ más metropoliszaiban is nagy gondokat okozhat a vízhiány.

Flakonos víz Fokvárosban. Fotó: Morgana Wingard/Getty Images

Lukács András szerint mivel melegszik az éghajlat, jóval nagyobb a párolgás. Ez hozzájárul ahhoz, hogy bizonyos térségekben óriási szárazság alakul ki, máshol pedig túlzott mennyiségű a csapadék. Az éghajlatváltozás mellett komoly gond, hogy rendkívüli mértékben nőtt a világ vízfelhasználása,

a természeti erőforrások azonban végesek, nem tudják kielégíteni az igényeket.

Az öntözéses mezőgazdaság elterjedése, az ipari fejlődés és a növekvő lakossági fogyasztás megsokszorozta a felhasználást a közelmúltban.

„Egy Celsius fokos felmelegedés nem tűnik jelentősnek, pedig így iszonyatos mennyiségű többletenergia keletkezik a Földön, annyi, mintha minden másodpercben négy hirosimai atombombát robbantanánk fel.

A legfontosabb teendő, hogy drasztikus mértékben és azonnal csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását,

így mindenekelőtt a szén, kőolaj és földgáz elégetését. Ezen kívül az emberiségnek alkalmazkodnia kellene a változó körülményekhez, például olyan növényeket kellene ültetni, amik jól tűrik a szárazságot, és úgy kell építkezni, hogy a létesítményeink ellenálljanak a szélsőséges időjárási viszonyoknak” – mondta a geofizikus.

Lukács András hozzátette, egyéni szinten is tudunk tenni. Szerinte rengeteg kisebb-nagyobb dolog van, amivel a szén-dioxid-kibocsátást csökkenteni lehetne. Autó helyett tömegközlekedést vagy kerékpárt kellene használni. De azzal is segítenénk, ha kevesebb húst fogyasztanánk, vagy jobban szigetelnénk a házak nyílászáróit.