Épp egy éve sodorta el Janit a komppal a tiszai ár

Épp egy éve sodorta el Janit a komppal a tiszai ár

Tavaly ezen a napon történt, hogy 40 éve nem látott jeges ár először elsodorta a tiszacsegei komp drótkötelét, amely aztán berántotta a partra húzott járművet a folyóba. Mindez olyan gyorsan történt, hogy a kompon tartózkodó éjjeliőrnek, Fajta Jánosnak, az ország későbbi Janijának nem sikerült elhagynia a gyorsan sodródó járművet. A férfit végül helikopterrel mentették ki a kompról, mint az az alábbi videón is látható.

Az elszabadult komp 50 kilométert sodródott a jeges árban, egy ideig a tiszafüredi hídnál vesztegelt a folyó medrében. A járművet végül egy vontató hajó 6 óra alatt szállította fel Kisköréről.

Fajta János (b) és Lévai Zoltán, a tiszai jégzajlásban Tiszacsegéről elsodródott komp üzemeltetői a jármű fedélzetén, miután azt egy jégtörő hajó a Kiskörei vízerőmű téli hajótárolójába vontatta 2017. február 16-án. MTI Fotó: Ruzsa István

Az 1986. óta működő, többször felújított kompot rettentően megrongálta a jeges zajlás, ami valósággal letarolta a partot is: vitt stéget, horgásztanyát, mindent. A járművet 20 millió forintból javították meg, és áprilistól már megint utasokat szállított. Szilágyi Sándor, Tiszacsege polgármestere avatóbeszédében kiemelte: a csegei komp az összefogás jelképévé vált.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Jani, a helikopterrel kimentett őr története bejárta a világsajtót, még Dubajban élő magyaroktól is kapott biztató üzeneteket. Sőt, új helyi szólás született Tiszacsegén, mely szerint „Sodródunk, mint Jani a komppal” – nyilatkozta az eset után négy nappal Szilágyi Sándor.

Jani ma is a cégnél dolgozik, sikerült kedden elérnünk egy rövid nyilatkozat erejéig. Mint a Zoom.hu-nak elmondta, arra már nem emlékszik, hogy mi volt a legfélelmetesebb része a néhány órás kalandnak. „Talán belegondolni, hogy jól cselekedtem-e azzal, hogy a kompon maradtam – mondta némi gondolkodási idő után. „Ki tudott volna úszni?” „Nem tudom, talán inkább nem. Nem is a jégtáblák miatt, hanem azért, mert gumiruhában, kabátban, pulóverben voltam, valószínűleg azonnal elmerültem volna. Mégis nagy kérdés volt ott és akkor, hogy ugorjak-e, vagy sem.”

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A történteket nem volt módunk hosszan elemezni, mert János a videót azóta sem nézte meg. Az viszont biztos, ennyire még nem félt életében – tette hozzá.

Persze nagyon megijedt, most már pontosan tudta, milyen az, amikor az ember biztos benne, hogy meg fog halni. „Nagy volt a baj. Recsegett, ropogott minden” – ennyire emlékszik a konkrét történésekből. Meg persze a helikopterre. „Mondták, hogy nemsokára jön. Egy idő után megnéztem az órámat, és láttam, még csak egy perc telt el. Ilyen lassan még nem telt az idő. A helikopter végül 2,5 óra múlva jött.

Egyébként más videókat megnéztem jégzajlásokról, nem adják vissza a valóságot. Mert élőben olyan, mint a földrengés: a révházban remegtek az ablakok” – emlékezett Fajta János.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Akinek egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy abbahagyja a révészkedést. Olyannyira nem, hogy még aznap, egy kis pihenő után folytatta a munkát.

Kedden, amikor felhívtuk, éppen szabadnapos volt. De persze kint értük a Tiszán. Gyakran kijár, szeret fotózni. Most éppen uszadékfát gyűjtött. Mint mondta, idén valószínűleg megússza az ország a jégárt. Mert ahhoz lassú víz kell, meg tartós, mínusz 10 fok körüli fagyok.

„Egy ország tartja hősnek a mai napig. Mit szól hozzá?” „Nem én vagyok a hős, hanem azok, akik kihúztak a vízből. Én csak sodródtam az árral” – válaszolta nevetve.