A gazdasági előnyökért is szurkolnak az észak-koreai cheerleaderek

A gazdasági előnyökért is szurkolnak az észak-koreai cheerleaderek

Alapjában véve pozitív a fogadtatása az észak-koreai szurkolólány-különítménynek a pjongcsangi olimpián. Természetesen a békülékenyebb politikát folytató balközép szavazók az elfogadóbbak, míg az idősebbek között nyilván kevesebben fogadják lelkesedéssel a szurkolólányok jelenlétét – mondta a Zoom.hu-nak Csoma Mózes Korea-szakértő.

Mint ismert, a pénteken megnyitott dél-koreai sporteseményen kétszáz fős szurkolói különítmény is képviseli az elszigetelt északi diktatúrát. Ez annak a látványos enyhülésnek a része, amelyet a téli olimpia apropóján kezdeményezett Észak-Korea. Kim Dzsongun nemcsak elengedte a korábban nem is nevezett északi sportolókat a téli játékokra, de az ország névleges államfője (Kim Jongnam) mellett Kim Dzsongun húga, Kim Jodzsong is ellátogatott Pjongcsangba. Az ország sportolói közös zászló alatt vonultak be a megnyitón, és női jégkorongban közös csapattal indultak.

A húszas éveikben járó szurkolólányok, akiket főleg kinézetük alapján válogattak ki, természetesen az északi rezsim szebb arcát mutatják az olimpián, valamint a világ előtt is. Azonban ahogy Csoma Mózes kiemelte, megjelenésük egy régi, jóval a megosztottság előtti szólásmondásra is rímel. „Nam-nam pug nyo” – szól a mondás, ami annyit tesz, hogy a Dél férfias, Észak nőies, vagyis a férfiak között a déliek a jóképűbbek, a nők között az északiak a csinosabbak.

A szurkolólányok egyszerű, biztató rigmusai többségében politikai töltettel is bírnak, mondta a szakértő, és nem a déliek ellen hatnak, hanem ellenkezőleg, a közeledést, az összetartozást sugallják. „Mindannyian egyek vagyunk”, „Hazánk egyesítése” – hangzanak a rigmusok. Két, 80-as, 90-es évekbeli, észak-koreai könnyűzenei slágernek is mondható dal szintén rendre felhangzott. Az egyik a Pangapszümnida – amelynek a címe annyit jelent, örvendek találkozásnak –, és az első, 2000-es Korea-közi találkozó óta Dél-Koreában is nagy népszerűségnek örvend. A másik énekelt dal a Hipparam című (jelentése füttyszó) és egy szerelmes fiúról szól.

Ez utóbbit előadták az északi szurkolólányok a két Korea közös női jégkorongcsapatának első meccsén is, ami a dél-koreai sajtó kevésbé baráti részében negatív visszhangot kapott. A koreográfia része volt ugyanis az, hogy a cheerleaderek maguk elé tartották egy fiatal férfi képét – erről gyorsan elterjedt, hogy az északi diktatúra megalapítója, Kim Ir Szen fiatalkori ábrázolása. Azonban hamarosan kiderült, hogy ez csak álhír volt.

Fotó: Ronald Martinez/Getty Images

Az elszigetelt ország reprezentálása ennek az alaposan szűrt, bentlakásos iskolában előképzett csapatnak a feladata. Fel sem merülhet annak a lehetősége, hogy bármely szurkolólány fejében megforduljon a disszidálás gondolata. Ráadásul a szüleik, családjuk otthon maradt. Ha néha sikerül Észak-Koreából Kínába szöknie valakinek, akkor a családját kollektív büntetés éri, vagyis a rokonai nagy eséllyel büntetőtáborba kerülnek.

A szurkolólányok felett Mun Dzsein dél-koreai államfő és mellette Thomas Bach, a NOB elnöke (ötkarikás felsőben), fotó: Jean Catuffe/Getty Images

„Észak-Korea tavaly év végére eléggé reménytelen helyzetbe lavírozta magát a folyamatos erődemonstrációval. Miközben az északi rezsim elemi érdeke az lenne, hogy a 2000-es évek eleje óta egyre élénkebb gazdasági együttműködés visszaálljon – mondta Csoma Mózes arról, hogy mi lehet a koreai pingpongdiplomácia célja az olimpia alatti közeledéssel, hiszen a szurkolólányok mellett Kim Dzsongun húga és a de facto északi államfő is Pjongcsangba látogatott. – Észak-Korea például nagyon szeretné elérni, hogy újranyisson a keszongi ipari park, amelyet a Hyundai-csoport hozott létre északi területen, 2016 elejéig működött és 55 ezer északinak adott munkát. Kim Dzsongun rezsimje a mostani békeoffenzívával szeretné kihasználni, hogy tavaly óta ismét balközép kormány van hatalmon, amely általában pragmatikusabban áll a kétoldalú kapcsolatokhoz.”

Csoma Mózes szerint Észak-Korea célja lehet az is, hogy a déliek közvetítsenek az Egyesült Államok felé. Amire Washington részéről egyelőre a minimálisnál is kevesebb hajlandóság mutatkozik. A Korea-kutató rámutatott, hogy Mike Pence alelnök háromnapos dél-koreai látogatása alatt kizárólag olyan programokat iktatott be, amelyek csakis Észak-Korea elleni gesztusokként értékelhetőek. Így például magával vitte Pjongcsangba az Észak-Koreában bebörtönzött, majd kiadatása után nem sokkal meghalt amerikai egyetemista, Otto Warmbier apját, északi disszidensekkel találkozott, és meglátogatta a 2010-ben északi torpedóval elsüllyesztett Cshonan hadihajó emlékhelyét.