Az Elios-botrány sara nagyon magasra fröcsköl

Az Elios-botrány sara nagyon magasra fröcsköl
  • Az OLAF vizsgálata szerint magasra vezetnek a szálak Szolnok közvilágítási botrányában.
  • A város nem is kaphatott volna uniós pénzt, amiből az Elios elvégezte a munkát, ha a pályázatot nem írja át az utolsó pillanatban az irányító hatóság.
  • A pályázat benyújtásától az elvégzett munka ellenőrzéséig ott sürgött-forgott az ügyben az Elios egyik igazgatója.

Az unió csalás elleni hivatala (OLAF) szabálytalanságokat talált Szolnok közvilágításának uniós támogatással elvégzett korszerűsítésében. A korszerűsítéssel Szolnok önkormányzata az Elios Zrt-t bízta meg, aminek akkoriban tulajdonosa volt Tiborcz István, Orbán Viktor (akkor még nem) veje. Az OLAF 2015-ben levélben tájékoztatta Szolnok polgármesterét, Szalay Ferencet (Fidesz) arról, hogy milyen problémákat talált, illetve felkérte, hogy a vizsgálatban tegye meg észrevételeit – a levelet az MSZP hozta nyilvánosságra.

Egy: hirtelen átírnak egy számot

Az OLAF-levél tanúsága szerint az első problémás lépés az volt, amikor a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) irányító hatósága 2013. február 8-án változtatott az érintett pályázat feltételein. Ez egy pénteki nap volt, a pályázatot a rákövetkező hétfőn nyitották meg, vagyis a pályázóknak (köztük a szolnoki önkormányzatnak) mindössze egy hétvégéjük volt rá, hogy módosítsák pályázataikat. A változtatás lehetővé tette, hogy a pályázók LED-lámpák esetében 50 ezer órányi élettartam helyett 100 ezer órával számoljanak. Ez később kulcsfontosságúnak bizonyult.

Kettő: a független ajánlatok annyira nem is függetlenek

A pályázóknak (így Szolnok városának) a pályázatba három cég által készített árajánlatot kellett beírni, hogy a magyar állam és az unió „a legelőnyösebb ajánlatot kapják az uniós finanszírozásért cserébe, vagyis garantálva legyen a piaci ár”. Az OLAF vizsgálata szerint Szolnok pályázatában ugyan három cég ajánlatát használták a piaci ár megállapításához, ugyanakkor mindhárom ajánlatot ugyanaz a személy készítette, ugyanazzal a módszerrel. A két drágább ajánlat épp 5 és 7 százalékkal volt drágább a legolcsóbbnál. Méghozzá nemcsak a végösszeget tekintve, hanem minden egyes tételben, minden egyes soron, még a lámpatípusok tekintetében is épp ekkora volt az eltérés.

Három: a fájlokra már nem sikerült figyelni

Szolnok a pályázatába beírta, hogy a három bekért ajánlat alapján mennyire becsüli a korszerűsítés költségét, azonban magukat az ajánlatokat nem csatolta, holott ez kötelező lett volna. Az ajánlatokat Szolnok később hiánypótlásban megküldte. Az ajánlatok 2013. februárra voltak dátumozva, azonban a fájlokat hónapokkal később hozták létre. (Ez arra utal, hogy az ajánlatok valójában később születtek, csak visszadátumozták őket.)

Négy: segít a jövőbelátó varázsgömb

Szolnok a pályázatban beadott költséghaszon-elemzésben a lámpák maximális lehetséges élettartamával, vagyis 100 ezer órával számolt. Ami azért gyanús, mert a pályázatot eredetileg 50 ezer órával írták ki, és csak két hétvégi nappal a megnyitás előtt változtatták.

Szolnok ráadásul nem csatolt a pályázathoz olyan dokumentumokat, amik bizonyították volna, hogy a lámpák el tudtak volna menni 100 ezer órát. Sőt a lámpák műszaki leírása szerint élettartamuk csak 60-80 ezer óra (a műszaki leírásokat csak később csatolták a pályázathoz).

Öt: 25 év karbantartás helyett…

A pályázat külső műszaki ellenőrei megállapították, hogy nem lesz ez így jó (nem csak Szolnok esetében), mert 60 ezer üzemóra után pluszköltségek fognak fölmerülni a szükséges cserék miatt. (Itt ismét emlékezzünk rá, hogy a pályázatot eredetileg 50 ezer órával írták ki.) Az ellenőrök úgy ítélték meg, hogy a pénzügyi megtérülési ráta csak akkor marad megfelelő, ha 60 ezer üzemóra után nem emelkednek a karbantartási költségek. Ezért azt javasolták, hogy a pályázatba kerüljön bele, hogy a nyerteseknek (köztük Szolnoknak) 25 évre rögzített karbantartási szerződést kell kötniük.

Szolnok nem kötött ilyen szerződést.

Hat: 50 ezer óra nem lett volna elég

Az OLAF arra a megállapításra jutott, hogy ha a pályázatokban nem lehetett volna 100 ezer üzemórával számolni, akkor Szolnok pályázata (a többi paramétert változatlannak véve) nem lett volna támogatásra jogosult. Vagyis ha a pályázati kiírásban nem változtatják sebtében 50 ezer óráról 100 ezer órára a maximális üzemidőt, akkor Szolnok nem kapott volna uniós pénzt.

Epilógus: a színfalak mögött

Az eddigiekből tehát az látszik, hogy a KEOP irányító hatósága összejátszott Szolnokkal, hogy a város sikeresen tudjon uniós pénzre pályázni közvilágításának korszerűsítésére. Az Eliosról, amely végül a munkát elvégezte, egyelőre nem esett szó. Pedig mindvégig benne volt az ügyben, méghozzá Mancz Ivette személyében, aki akkoriban az Elios közvilágításért felelő igazgatója volt.

Mancz Ivette társszerzője volt ugyanis az önkormányzat uniós pályázata több fejezetének is, tehát már az első lépéseknél ott bábáskodott. Miután az Elios megkapta és elvégezte a megbízást, a projektet az INS Kft. ellenőrizte független auditorként. Az önkormányzat és az INS közti auditszerződés ajánlatát nem más írta alá, mint Mancz Ivette.

Egyszóval Mancz Ivette először részt vett az önkormányzat uniós pályázatának megírásában, aztán a pályázat elnyerése és az Elios megbízása után Mancz Ivette az Elios igazgatójaként részt vett a kivitelezésben, végül Mancz Ivette részt vett annak ellenőrzésében, hogy minden rendben ment-e. És ne feledjük, az egész nem lett volna lehetséges, ha a KEOP irányító hatósága nem hegeszt gyorsan egyet a pályázaton.