Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Matt LeBlanc: Én vagyok Joey legnagyobb rajongója

Matt LeBlanc: Én vagyok Joey legnagyobb rajongója

Mindenki Joey-ja (Jóbarátok), azaz Matt LeBlanc már az ötödik ikszet tapossa és már nem mond olyan mondatokat, hogy “Joey vagyok, gusztustalan vagyok, letolom a gatyám, más emberek lakásában”. Apa a civil életben és apa a képernyőn is, a CBS Man with a Plan című sorozatában, de a szíve mélyén – és saját bevallása szerint – egy része mindig is Joey marad. A színésszel Los Angelesben találkoztunk.

Joey alakja vitathatatlanul összeforrt veled. Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy ha Matt LeBlanc-t meglátja a képernyőn, akármennyi idős lehet, akármilyen néven, akármilyen szerepet játszik, ő még mindig Joey-t látja, csak az életének egy későbbi fázisában. Mintha a szerep maga is veled korosodna. Fedd fel nekünk az igazságot… Mennyire vagy Joey?

Bizonyára eléggé Joey vagyok. Sok szerepet játszottam el Joey után, és mindegyikbe beletettem egy nagy szeletet a saját személyiségemből. Szóval, ha az ismerősöd arra gondol, hogy fel tudja fedezni Joey-t minden későbbi szerepemben, az igaz, mert Joey-nak a nagy része én vagyok, és mióta megszületett, azóta jön velem mindenhová… Velem él, velem öregszik, és változik is a korral. A Jóbarátok évei nagyszerű idők voltak, nagyon szerettem a szerepet is, imádtam játszani. Azt hiszem, hogy én vagyok Joey legnagyobb rajongója…

Rengeteg csatornán ismétlik világszerte a Jóbarátokat. Volt már olyan alkalom, hogy véletlenül, ahogy otthon kapcsolgattad a tévét belebotlottál a sorozatba, és külső szemmel újranézted magad?

Igen, volt. Akadnak ilyen alkalmak, de a megfelelő hangulatban kell hozzá lennem. Sokáig nem bírom nézni a Jóbarátokat, mert általában eléggé lehangol. Csak figyelem magamat a tévében és arra gondolok, hogy „A francba, jól megöregedtem! Milyen vékony voltam, és a hajam is még milyen sötét volt… és egyáltalán, sokkal több hajam volt!”.

Man With a Plan (Fotó: Eddy Chen/CBS via Getty Images)

Láthatóan nem zavar, hogy mai napig sokan azonosítanak a csajozós Joey-val, de a CBS-en futó sorozatban mintha most mégis magad mögött akarnád hagyni a karaktert: Joey konszolidált apává alakult…

A teljes karrierem során végig szingli srácokat alakítottam, akik csak a lányok után loholtak, de az idő felettem is elszállt. Van saját családom, a kislányom már 13 éves, és eljött az idő, hogy felfedezzem egy hasonló karakterben rejlő kihívásokat is. Szórakoztat, hogy végre apát alakítok a Man with a Planben és nem egy kiöregedő nőcsábászt. A könnyedség és a humor így sem tűnt el ebből az idősebb, apa karakteremből sem. Maga a sorozat műfajilag ugyanolyan sitcom, mint a Jóbarátok volt, és az én szótáramban a vígjáték nem működik humor nélkül. A magánéletemben, szülőként is nagyon sok vicces dolog történt velem, mert a gyerekek eleve viccesek. Arra születtünk, hogy megérintsük más emberek érzéseit és erre a gyerekek képesek a leginkább.

Ez azt jelenti, hogy a mostani életben, színészként a leginspirálóbb számodra az apaság?

Próbálom a magánéletemet kizárni a szakmai életemből… Oké. Tudom, hogy ez a gondolat több sebből vérzik, mert teljesen lehetetlen… de tényleg megpróbálok minél kevesebb dologban a saját szülői tapasztalatomra támaszkodni az apa karakter, Adam felépítésénél. Ami színészként nagyon vonzó számomra a Man with a Planben, hogy a szülőnek lenni kérdést általánosságban járja körül. Nagyon sok minden megváltozott a mai – társadalmilag elfogadható – gyermeknevelésben. Amikor én gyerek voltam, akkor a szüleim néha a fenekemre húztak, ha valami rossz fát tettem a tűzre. És azért volt ilyen alkalom… Ma már senkinek nem húznak a fenekére… Úgy nővünk fel (főleg fiúgyerekként), hogy nem mutathatjuk ki az érzéseinket. A társadalmi normák határozzák meg az életünket, így a szüleink is azt tanítják, ne mondd ki, amit a másokról gondolsz, mert megbánthatod vele. A növő félben lévő gyerekekből hiányzik ez a kontroll, és nagyon szórakoztatónak tartom, ahogy brutálisan őszinték tudnak lenni. Ez motiváló.

Man With a Plan (Fotó: Eddy Chen/CBS via Getty Images)

Milyen gyermeknevelési elveket követsz civilben?

Tudod, szülőnek lenni nehéz dolog, minden nap új kihívás. Két egyszerű alapszabály van: ne legyenek éhesek, és legyél mindig biztos abban, hogy még életben vannak! (nevet) Egyébként konzervatív apa vagyok. Például van az a szabály, hogy nincs mobilozás az étkezőasztalnál. Beleértve magamat is. Hirtelen ugrott meg így a technikai fejlődés, de én régimódi maradtam. Például arra az időre is emlékszem, amikor nem a telefonoddal vetted fel ezt az beszélgetést, hanem szorgalmasan jegyzeteltél a kollégáiddal! Szóval, a múltkor a nappaliban voltam, néztem a tévét. Egyszercsak ír nekem a lányom egy sms-t… a szobájából… Visszaírtam neki, hogy „Gyere ki!”

Ezek szerint az a konzervatív apuka vagy, aki technikai vívmányokat kizárja a gyerekei életéből amennyire lehet?

Nem a gyerekek találták fel ezeket a dolgokat, nem lehet rájuk kenni, tehát nem. Ők csak ráteszik a kezüket, mert érdekes. De nem nekik tervezték. Ugyanez a helyzet a tévével. Sok szülő beszélgetés helyett inkább bekapcsolja a tévét. A tévé a baby-sitter, még az autók fejtámlájába is beszerelik a képernyőket, hogy a gyerekek útközben arra bámuljanak. Emlékszem, amikor kocsit vettem pár éve, tőlem is megkérdezték, hogy rakjanak-e be fejtámla-képernyőt a gyereknek. Mondtam, hogy szó sem lehet róla! Nincs semmi értelme. Minek, ha én nem látom…? (nevet)

A saját gyermekkorod hogyan befolyásolja a mostani karaktered, Adam megformálását?

Nagyon mások voltak azok az idők. Én Bostonban nőttem fel, és amikor kisfiú voltam a suli után felpattantam a kerékpáromra és órákra eltűntem. Még nem volt mobiltelefon se. A szüleim tudták, hogy majd előkerülök. Ma? Ha ilyen történik, kivonul a rendőrség helikopterekkel, meg mindennel. A szüleim azzal engedtek el, hogy tartsd rajta a szemedet a kisbuszos emberrablókon. Meg azon a furcsa fickón ott a sarkon! Ennyi volt a tanács: „Ha lesötétített ablakos kibuszt látsz, akkor gyorsan, jó messzire szaladj el!” Ma már Bostonban nem engedik el a gyerekeket egyedül kerékpározni. Pedig szerintem nincs több bűnöző, és nem lett nagyobb a bűnözés mértéke. Sőt, ma a kisbuszos meg a furcsa fickó is a börtönben ül…

Ahogy ritkán láthatjuk Matt LeBlanc-t (Fotó: Paul Zimmerman/WireImage/Getty Images)

Bár volt rá törekvésed, véglegesen sosem távolodtál el a vígjáték műfajától és a Man with a Plannel ugyanabban a sitcom műfajban folytatod, amiben megismert a nagyvilág. Nem is keresel más műfajt vagy szerepkört a jövőben, amiben kiteljesedhetsz?

A Top Gearben 2012 óta forgatok műsorvezetőként. Nagy kaland, végigjárjuk a világot, Kuba, Monaco, Havanna, Spanyolország, Marokkó… Ez azért nagyon más, mint a sitcom, és ezt a munkát is nagyon élvezem. Jó kis projekt, mert imádom az autókat. Nem igazán színészi munka, cserébe viszont nagyon fárasztó. Sokszor azon kapom magam, hogy nagyon gyorsan vezetek, és közben alszom a volánnál! Most indulunk Japánba felvenni a következő részt.

Mindig is szituációs komédiákban szerepeltél, ami feltételezi az improvizációt. Az ilyen sorozatokban elvárás, hogy a színésznek eredendően komikusi vénája legyen, vagy tanulható a humor megteremtésének képessége?

Tudod, szerintem nincs nagy különbség a vígjáték és a dráma között. A vígjátékban minden megvan, ami a drámában: szereplők, történet, konfliktus, eredmény… de! Emellett ugye egy dologban eltér – viccesnek kell lennie. Viszont ez ugyanúgy történetmesélés, csak viccekkel. Amit én jobban értékelek. Egy színésznek mindkettőhöz értenie kell.

A való életben mennyire vagy humoros ember?

Szeretek nevetni! Az a fajta fickó vagyok, aki az első idétlen viccet elsüti a temetésen…

Borítókép: Kevin Winter/Getty Images