Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Intro-, extro- vagy ambivertált vagy? Vagy csak tartozni akarsz valahová?

Intro-, extro- vagy ambivertált vagy? Vagy csak tartozni akarsz valahová?

Az ember bizonytalanul bolyong a sors által megáldott/megvert személyiségével, igyekszik a lehető legjobban kijönni abból, amit kapott. Amióta a közbeszéd is elrabolta introverzió és extroverzió kifejezéseket, sok tévelygő kapaszkodót kapott, a rossz tulajdonságait ráfoghatja a személyiségtípusára; „meg van kötve a kezem”, a jók pedig úgyis magától értetődőek.

A helyzet ráadásul tovább bonyolódik, a két pólus közé beékelődik egy harmadik, és azok, akik kényelmetlenül feszengenek bármelyik kategóriában, megváltásként élhetik meg, hogy létezik a kettő ötvözete, az ambivertált személyiség.

Forrás: pxhere

A magazinok próbálnak segíteni, „10 jel, hogy introvertált vagy”, „Derítsd ki, hogy mennyire vagy ambivertált” című cikkekkel, de vajon mi történne akkor, ha a „kis személyiséghatározó” kategóriáiról kiderülne: félrevezetik a használóikat?

Nincsenek élesen elkülönülő kategóriák

Mert félrevezetik, ezért érdemes kicsit tisztázni e fogalmakat. Ebben Nagy János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense volt segítségünkre.

„Immár legalább két évezredes megfigyelés, hogy vannak közöttünk pörgős, társaságkedvelő, változatosságra, kalandra éhes és visszahúzódó, csendesebb, zárkózottabb emberek. Carl Gustav Jung, svájci pszichoanalitikus úgy képzelte, hogy a lelki energia egyeseknél inkább kifelé, más emberekre és a külvilágra irányul, másoknál inkább befelé, a saját szubjektív világukra. Az előző típust Jung extrovertáltnak, a másodikat introvertáltnak nevezte, de azt már ő is elismerte, hogy elenyészően kevés a tisztán introvertált vagy extrovertált személy, a legtöbben e két típus keverékei, azaz ambivertáltak.

Nagy János Forrás: ELTE

A modern személyiségpszichológia nem beszél lelki energiáról, hanem az emberek viselkedését hasonlítja össze, és bár éppen olyan különbségeket talál, mint az ókoriak vagy Jung, az embereket nem skatulyákba, élesen elkülönülő kategóriákba, ahogy korábban nevezték, típusokba sorolják, hanem egy koordinátarendszerben helyezik el.

Ennek egyik koordinátatengelye vagy technikai nyelven: dimenziója vagy faktora az extroverzió-introverzió.

„A koordinátatengely egyik végén lennének az introvertáltak, a másikon az extrovertáltak, de a legtöbb ember középen helyezkedik el, ahogyan azt az ábrán a harang alakú görbe mutatja.

Nincs három doboz vagy kategória, ahova bekerülhetnek az emberek, hanem fokozati különbségek vannak.

A helyes megfogalmazás az lenne, hogy valaki „intorvertáltabb” vagy „extrovertáltabb” az átlagnál” – folytatta Nagy János.

A személyiségtulajdonságok Big Five-ja

Ezért is megtévesztőek a „dobozos” kategorizálások, de azért is, mert az egyik vagy másik végletbe való csoportosítás miatt az illető esetleg csökkenti az esélyét a változásnak, azaz „beleragad” a szerepébe. Ráadásul a személyiségtípusok korántsem csak ezen a tengelyen értelmezhetőek.

Az utóbbi évtizedekben még négy vagy öt ilyen koordinátatengelyt fedeztek fel, amelyek mentén az emberek elhelyezhetőek. Az emberek különböznek egymástól abban, hogy milyen kedvesek és barátságosak vagy éppen ellenkezőleg, milyen barátságtalanok, durvák és gonoszak egymással. Különböznek abban is, hogy milyen szorgalmasak és megbízhatók vagy milyen trehányak és linkek, illetőleg mennyire nyugodtak vagy idegesek, és abban is, hogy mennyire okosak, nyitottak a világra, vagy mennyire rövidlátók és fafejűek. Az összes többi tulajdonság valamiképpen elhelyezhető ebben az ötös koordinátarendszerben, amit egyébként Big Five-ként szoktak emlegetni. Nagyon izgalmas, hogy az introverzió-extroverzió tengelyt – bár nyilván nem így nevezték – már az ókorban leírta Hippokratész és Galénosz.

Forrás: Pexels

A temperamentum az idegrendszeri folyamatoktól függ

Ebben a bizonyos koordinátarendszerben mindenkinek megtalálható a maga helye, bár lehetnek minimális elmozdulások, az emberek személyiségtípusa vagy temperamentuma jórészt idegrendszeri folyamatok által meghatározott, ezért roppant nehezen változik. Csak csekély mértékben módosulhat az életkor vagy az illető aktuális élethelyzetének változása miatt. Aki gyerekkorában társaság- és kalandkedvelő volt, az később is társaság- és kalandkedvelőbb lesz a kortársaihoz képest, még akkor is, ha ennek mértéke némileg csökken. Hiú remény azt hinni, hogy egy nagyon introvertált emberből valaha is extrovertált lesz vagy fordítva.

A közösségi média inkább felerősíti a személyiségjegyeket

Az internet, főleg a közösségi média megjelenésével a felhasználók lehetőséget kaptak, hogy még inkább érvényesítsék személyiségüket vagy újratervezzék azt, és egy másik, esetleg a meglévővel ellenkező arcukat is megmutassák. A lehetőség azonban a legtöbb esetben kiaknázatlan, az emberek nem tudnak kibújni a bőrükből: a személyiségüket is „felviszik”, tehát egy introvertáltabb ember inkább rejtőzködő üzemmódban van, kevésbé nyilatkozik meg, mint extrovertáltabb társai.

Az „extrók” tehát a virtuális közösségi tereket is uralják, , az „intrók” pedig inkább szemlélődnek ebben a térben, ha egyáltalán részt vesznek a buliban. Egyáltalán nem jellemző, hogy a zárkózott emberek „megtáltosodnak” például a Facebookon, még ha talán akad is erre példa. A közösségi média ezért még inkább ki tudja használni a téves beidegződéseket.

Fotó Brightside

A közösségi tér csak még jobban összezavarja az embereket, még inkább kijön a téves extro-intro-ambivertált felosztás, azaz az illető szinte nap mint nap kommunikálja, hogy mennyire nem érti ezt az egészet. Csoportok, oldalak tucatjai hívogatják a tévelygőket, akik otthonra lelnek hasonszőrű társaik között, akár különlegesnek is érezhetik magukat, elvégre nem a Használtbútor vagy a Pesten hallottam heterogén közösségéhez tartoznak, ráadásul hangoztatni lehet, hogy „pszichológialiag”.

A Facebook ráadásul tökéletesen alkalmas arra, hogy a kattintásvadász személyiségtesztekkel igyekezzen alátámasztani a kategóriákat. (A Brightside-é elég népszerű volt). Kitöltjük és bármilyen furcsa, biztos, hogy jó lesz a vége. Egyszerre kerülünk be egy csoportba és bizonyítjuk, hogy egyediek vagyunk, ami tökéletesen mutatja, mekkora zavar uralkodik ezekben a „kategóriákban”.

Forrás: pxhere

Ráadásul a közösségi médiában megosztott teszteket a pszichológia sem szereti, épp arra jók, mint horoszkópok a bulvárlapokban.

“Az ember nem bújik ki önmagából, bármilyen kontextusba is helyezik.

Ami változhat, hogy a társadalmi konszenzus szerint mást „szabad” csinálni az online világban, mint a való életben. És ezért azok az aspektusai a viselkedésnek, amiket a való világban a társadalmi konszenzus elfojt, vagy büntet, azok az online térben előjöhetnek. Ettől az ember nem változott meg, csak a szabályrendszer, amiben működött, ezért tűnhet úgy, hogy más képet mutat.”

– nyilatkozta a Zoom.hu-nak Varga Kristóf, pszichológus, a Bakamo Social közösségi divízió vezetője.

A szakember egyetértett Nagy Jánossal abban, hogy nem lehet kategóriaként tekinteni a “nagy hármasra”. A teszteknek sem látja sok értelmét, véleménye szerint bár segítik a megértést, egy-egy emberre vonatkoztatva nem sok értelmük van.

“Az ember bonyolultabb annál, hogy ilyen tesztekkel határozzák meg magukat. Kitöltik, ki is jön valami, segítik a megértést, de egy-egy emberre vonatkoztatva nem sok értelmük van.”

Túl azon, hogy tévesen rögzültek ezek a fogalmak, mégis miért válhat olyan fontossá, vagy olykor veszélyessé, hogy valaki ezen kifejezések mentén határozza meg magát? Nagy János szerint ennek szociálpszichológiai okai vannak.

„Az egyik ok, hogy az ember gondolkodása ilyen, szeret egyszerűsíteni. Másfelől, ott vannak a szociálpszichológiai folyamatok: vagyunk mi és vannak ők,

be vagyunk sorolva, tartozunk valahová: nemcsak én vagyok ilyen, mások is.

Ez hasznos is lehet, ha például, ha az önmeghatározásról van szó, de veszélyes is, különösen, ha tévesen soroljuk be magunkat, vagy ha mások sorolnak be minket. Beleragadhat az ember a „szerepébe”, ráadásul magában hordozhatjaza akár a kirekesztést.

– fejtette ki az ELTE docense.

Az soha nem jó, ha mások hátározzák meg, hogy milyenek is vagyunk, az pedig pláne nem, ha mindezt tévesen berögzült fogalmak alapján teszik.

Saját magunknak se próbáljuk bebeszélni, hogy egyszerű esetek vagyunk.