Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Aranylabdát már nyert, most a világ egyik legnyomorultabb országát kéne megmentenie

Aranylabdát már nyert, most a világ egyik legnyomorultabb országát kéne megmentenie

A világ jelentős részén sajnos csak úgy érhet el valaki igazán nagy sikereket, ha nagy sportolóvá válik. Ha viszont ez összejön, a szülőhazájában kis plusz munkával bármit elérhet: az egykori bokszlegenda Vitalij Klicsko most épp Kijev polgármestere, Pakisztánnak ott van a történelem egyik legjobb krikettezője, Imran Khan évekig volt az ország kormánypártjának elnöke. Most ebbe a klubba került be George Weah, Libéria frissen beiktatott elnöke, és rettentő nehéz dolga lesz.

Weah élete eddig egy megvalósult álom: miután szülei még csecsemőkorában elváltak 1966-ban, nagyrészt nagyanyja nevelte fel 12 másik gyerekkel együtt az ország fővárosa, Monrovia nyomornegyedében. Az ottani helyzetről sokat elmond, hogy a negyedben lakó 75 ezer emberre még 2009-ben is összesen 11 vécé és 22 vízcsap jutott.

A kilátástalanság a tanulmányaira is rányomta a bélyegét, a második éve után kirúgták a fiatal fiút középiskolájából.

Még futballozni is csak 15 évesen kezdett el, a helyi ificsapatok mellett telefonközpontban tudott elhelyezkedni. Bár későn kezdett, tehetsége gyorsan egyértelművé vált, és leigazolta a Mighty Barrolle, majd az Invincible Eleven. Ez utóbbi már Libéria legnépszerűbb klubja, 23 meccs alatt rúgott 24 gólja viszont arra is elég volt, hogy a jóval fejlettebb futballkultúrával rendelkező Elefántcsontpartra, majd onnan nagyon gyorsan Kamerunba kerülhessen. Weah tehetségét Kamerun szövetségi kapitánya szúrta ki, és le is adta a drótot az akkoriban a Monacót edző Arsène Wengernek, aki el is hozta őt Franciaországba.

Weah a PSG mezében. (via Wikipedia)

Itt kezdődött az álom legszebb része: a Monacóból Párizsba költözve megnyerte a francia bajnokságot, minden idők egyik legjobb AC Milanjával pedig később kétszer is a Serie A-t, és 2003-ig futballozott aktívan. Az ő történetében nem is a klubsikerek az igazán érdekesek persze, hanem az, amit egyénileg elért: a PSG-vel 1994-ben úgy ment a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, hogy hét góljával ő lett az egész sorozat gólkirálya, a Bayern Münchennek a csoportkörben rúgott csodagólja pedig azóta is tananyag.

Weah sikereit látva természetesen megőrült a 4,5 milliós Libéria is, amit az bizonyít legjobban, hogy amikor első és azóta is egyetlen afrikai játékosként megnyerte az akkor még tényleg szakmai alapokon osztott Aranylabdát 1995-ben, és hazavitte a díját, az egész országban tömegek vonultak az utcára ünnepelni. Az Aranylabdához persze az is kellett, hogy abban az évben se világbajnokság, se Európa-bajnokság ne legyen, de így is a Bayern Jürgen Klinsmannját és az Ajax Jari Litmanenjét előzte meg a sokak szerint az első igazi multifunkcionális csatárként játszó Weah.

Bár klubszinten és egyénileg mindent megszerzett, országát csak ezzel tehette boldoggá: Libéria színeiben 60-szor lépett pályára, 20 gólt szerzett, de így sem tudott soha világbajnokságra érni. Ezzel amúgy olyan nagyságok közé csatlakozott, mint George Best vagy Alfrédo Di Stéfano, akik a világ legjobbjaiként sem tudták elérni az egyetemes futball csúcsélményét.

Weah már politikusként.
Fotó: Chongyoon Nah/Anadolu Agency/Getty Images

Politikai ambíciói viszonylag korán nyilvánvalóvá váltak, visszavonulása után már indult is Libéria elnöki posztjáért, de akkor a Nobel-békedíjas Ellen Johnson-Sirleaf még meg tudta verni, többek közt kihasználva Weah iskolázottságának teljes hiányát. A Kongresszus a Demokratikus Változásért párt viszont nem ejtette, és kisebb pozíciókból indulva végül 2014-ben a szenátusba is bekerült, és bár még mindig azzal támadják, hogy csak sportolói múltja miatt ennyire népszerű, 12 év politizálás után már tényleg nem lehetett azzal támadni, hogy zöldfülű lenne.

Libéria fővárosa, Monrovia. Fotó: John Moore/Getty Images

Weah életében nagy győzelem ez, de közel sem a végső: Libéria finoman szólva sem valami jó hely, a polgárháborúk tizedelték a lakosságot és az állatállományt is, folyamatosan küzdenek az ebolával.

Az ország a pénzmosás egyik nemzetközi központjának számít, sőt az illegális fegyver-, kábítószer- és gyémántkereskedelem nyugat-afrikai központja is.

Sokatmondó adat, hogy az ENSZ 2001-ben már embargót hirdetett a libériai gyémántra, ami persze nem akadályozza meg, hogy a trópusi fák mellett a helyi gyémánt is szinte teljes egészében csempészve kerül ki onnan. Bár elvileg 6-tól 16 éves korig tart a tankötelezettség, a lakosság kétharmada analfabéta. Elszomorító adat, hogy Libéria lakosságának 80 százaléka napi kevesebb mint 1,25 dollárból (nagyjából 300 forintból) próbál megélni.

Nyomornegyed Libériában. Fotó: Tanya Bindra for The Washington Post via Getty Images

Ellen Johnson-Sirleaf egy olyan országot adott át az egykori sportolónak, amit bár sikerült a békés hétköznapok felé terelni (valószínűleg végleg összeomlana az ország egy újabb polgárháborútól), a gazdaság magához képest jól működik, de továbbra is mindent áthat a korrupció.

A helyzet az, hogy George Weah még a politikai múlt ellenére is kicsit olyan az elemzők szemében, mint Donald Trump volt kampánya idején:

bár nagyon népszerű, csak találgatni lehet, mit gondol a világról.

Az kijelenthető, hogy mivel volt már ENSZ-nagykövet, és a gyerekkatonaság ellen is többször felemelte a szavát, békepárti elnök lesz, pártjának fő szövetségese viszont elég ijesztő háttérrel rendelkezik. Az NPP (Nemzeti Hazafias Párt) ahhoz a Charles Taylorhoz köthető, akit a Sierra Leonéban elkövetett vérengzések miatt 50 éves börtönbüntetésre ítéltek.

Ez még nem is lenne annyira durva, de Weah alelnöke konkrétan Taylor egykori felesége, Jewel Howard-Taylor lesz, aki korábban például a homoszexualitás bűncselekménnyé minősítésére adott be parlamenti előterjesztést. Bár Weah erősen hangoztatja, hogy neki megvan a saját politikája, és egy mindenkit befogadó és egyenlőként kezelő vezetést képzel el, kritikusai szerint képtelen lesz kezelni a tömeggyilkos Taylor őt körbe vevő embereit.

Tömegek ünneplik Weah győzelmét.
fotó: MTI/EPA/Ahmed Jallanzo

Weah jelenleg úgy általában egy új Libériát ígér, amiben fejlesztik az ország tragikus infrastruktúráját, felszámolják a korrupciót, ezekre pedig valahogy forrásokat is kellene találni. Talán meg lehet kockáztatni, hogy ez még annál is nagyobb feladat, mint kicselezni a Bayern összes védőjét.

(források: Guardian, Goal.com, BBC, Britannica)