Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Tudjuk, mi az a kovalens kötés. Bár tudnánk, minek tudjuk!”

„Tudjuk, mi az a kovalens kötés. Bár tudnánk, minek tudjuk!”

A diáktüntetés résztvevői azt is tudják, mi kellene a jobb iskolához. Megint egy sztori, amiben mindenki érintett, csak a döntéshozók nem.

A leleményességet nem tanítják az iskolákban, de a jelek szerint nincs is rá szükség: még el sem kezdődött a rendezvény, de néhány árus máris rátelepedett. Lehet venni EU-s zászlót, kereplőt, perecet, forralt bort, mindent. A Független Diákparlament által a Parlamentnél szervezett Ne menj suliba – demonstrálj az oktatásért tüntetés gyülekezőjét délután 4 órára hirdették meg, pontban 4-kor már több mint 500-an vannak.

A szervezők azt kérték, politikusok ne, illetve csak magánemberként jöjjenek, erre kit látunk meg először? Juhász Pétert (Együtt), aki – mint mondja – magánemberként ugyanúgy politikus, mint politikusként, ezért interjút is készítünk vele.

Fotó: Veres Viktor

Zene szól, többen táncolnak, egyelőre leginkább buli van. Annyi a diák, hogy amikor éltes korú felnőtteket látok, felkiáltok, mint a nőgyógyász, amikor a műszak végén belép a kocsmába: végre arcok! Hamar kiderül, hogy az élemedett korú negyvenesek szülők, a gyerekek bent a sűrűjében, ők meg itt kint, a szélén tüntetnek.

Mert, mint mondják, mindenki érintett. Ha az ő korosztályuk elszúrja a mostani diákok oktatását és ezzel jövőjét, akkor milyen támogatásra számíthatnak öreg korukban? Önző, de logikus következtetés. A szülék szerint a srácok egyébként a koruk ellenére meglepően bölcsek, demokratikus vitákat folytatnak, karakánok és okosabbak, mint azok, akik a minisztériumokban ülnek.

Fotó: Halász Nóra

A Balog Zoltánt, Orbán Viktort és Áder Jánost ábrázoló, Szellemiségirtók feliratú molinót tartó fiatalok hálásak a Kormánynak. „Nekik köszönhetjük, hogy most kreatívak lehetünk” – böknek a molinó fölé, majd Soros György álarcot öltenek magukra. Egyébként, mint mondják, ők egy alternatív iskolából jöttek, tulajdonképpen csak a többiek iránt érzett szolidaritásból.

A saját helyzetükkel nekik nincsen annyi bajuk, mint az átlag diákoknak, a rendszerrel viszont igen: az ő sulijukban úgy a tanulók két százaléka akar itthon maradni a középiskola elvégzése után. És nem csak az ő iskolájukban: akikkel beszéltünk, szinte mindannyian fontolgatják a lelépés lehetőségét. És ami külön dühíti őket, hogy a Kormány soha, semmilyen kérdésben nem kéri ki a diákság véleményét.

A demonstráció elején vigasztalanul esni kezd az eső, a téma sem szívderítő, mégis kifejezetten hangulatos a tüntetés. Mire igazán belelendülnek, már több ezren vannak az Alkotmány utcában, köztük kifejezetten idősek is. Egy nyolcvankét éves hölggyel és férjével arról beszélgetünk, vajon a lexikális tudásnak mi az a minimuma, ami szükséges a boldoguláshoz. A férj rögtön a Toldi első énekét kezdi szavalni, azután azt mondja, ha nincsen alapműveltség, akkor az ember azt sem tudja, mit keressen a gugliban.

Fotó: Veres Viktor

Az asszony (nyugdíjas pedagógus) szerint inkább szemléletmódot kellene tanítani. Azt is mondja, már a felállás sem jó, hogy áll a tanár a katedrán: nem előadóművész ő, hanem ugyanúgy a folyamat része, mint a hallgatósága. Abban pedig unokáikra gondolva mindketten egyetértenek, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elviselhetetlen terheket ró a gyerekekre.

„Ha nulladik órával kezdek és fél ötkor még a suliban vagyok, az azért elég durva, nem? – kérdezi tőlem kicsivel később egy diáklány. Pláne, ha ez egy héten többször is előfordul” – teszi hozzá. „Tudod, mit szeretnék? Persze, kevesebb órát, de a felszabaduló időben több szociális életet, meg olvasni. Feküdni a kanapén és olvasni. De nem tankönyvet!”

„Tudjuk, mi az a kovalens kötés. Bár tudnánk, minek tudjuk!” Ezt már egy újabb iskolás mondja, akit több ezer társához hasonlóan a fölöslegesen bebiflázott kásahegyek is végtelenül elszomorítanak. Pláne, mivel minden ilyen jellegű tudás egy gombnyomással elérhető – mondja. És a sivatag közepén, ahol nincsen térerő, ott az ember úgyis csak legfeljebb meghal, de hogy vízkeresés közben nem megy semmire azzal, hogy tudja, Goethe hány éves korában halt meg Weimarban, az tuti.

Hatalmas élmény, hogy a tüntetők legnagyobb része kifejezetten okos. Persze ez nem egy reprezentatív felmérés, az viszont tény, hogy akivel sikerül néhány szót váltani, az az. Mert mint többen is megfogalmazzák, ők nem lógni, hanem alapvetően tanulni szeretnének. De nem így. Egyébként rágugliztam Goethére, tényleg Weimarban halt meg.

Fotó: Halász Nóra

Kérdőíves fiatalok jönnek, azt mondják, a tanáruk javasolta, hogy ha már kijönnek, használják fel kreatívan tüntetés közben az időt és találjanak ki valami pluszt, valami hozzáadott értéket. Tőlük tudom, hogy a tüntetők közül a legtöbben az óraszámok csökkentését szeretnék. És hogy arra a kérdésre, egytől tízig mennyire vannak elkeseredve, a legtöbben a 7-es számot jelölik meg. Ez engem egytől tízig nulla lelkesedéssel tölt el, viszont annál több szomorúsággal. Pláne, mert közben hallom, hogy az egyik szónok (persze diák ő is) nemrégiben kórházba került. Kimerültség miatt.

Fotó: Veres Viktor

A színpadiak egyébként rendszeresen megmozgatják a hallgatóságot, például egyszer azt kezdik üvölteni, hogy „Aki ugrál, az a jövő, hej, hej!”. Meg hogy „Ki nem ugrál, Balog Zoltán!” Mondhatom, nem könnyű ugrálás közben jegyzetelni. Mindent persze nem lehet elbohóckodni, amikor azt kántálja a tömeg, hogy „Demokráciát!”, és látom, hogy több kiskamasz is velük üvölt, elérzékenyülök. Az ránt vissza, amikor megpillantok egy „Nőket a tankönyvekbe” feliratú transzparenst.

 

Fotó: GB

Rövidebb üzeneteket kéne megfogalmazni – mondja egy ifjú tüntető töprengő arccal a szónokokról. Mint ahogyan azt Orbánék is felismerték, és használják is. Hiába, no, az élet a legjobb iskola – dünnyögi mellettem egy nagymama. Non scholae sed vitae discimus (lásd itt) – hirdeti mellettünk egy újabb magasba emelt tábla. Merek vitatkozni?

A kovalens kötés, mint olyan

A kovalens kötés olyan elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok közös vegyértékkel rendelkeznek (ko: közös, valens: vegyértékű). Kémiai jellegükben azonos vagy különböző elemek atomjai között jön létre vegyértékelektronjaik közössé tételével. A kötés létrejöttének feltételei a részecskék effektív ütközése, a megfelelő energia, a pályaátfedés és az ellenkező spinkvantumszámú elektronok.

Kovalens kötés kialakulásakor két atompálya átfedésével egy molekulapálya jön létre. Ha kettő vagy több atom vegyértékelektronjai közös pályán mozognak, azt kovalens kötésnek nevezzünk. Például két hidrogén ha találkozik, „egyesülnek”, mindkettőnek két elektronja lesz, azaz osztoznak azon a kettőn. További információkért ne kattintsanak ide, hanem járjanak iskolába!