Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Trumpnak tényleg nagy a piros gombja, de ettől még nem lesz atomháború

Trumpnak tényleg nagy a piros gombja, de ettől még nem lesz atomháború

Január elején gyökeresen megváltozott Észak-Korea kommunikációja: Kim Dzsongun már újévi beszédében békülékeny hangot ütött meg a nemzetközi közösséggel szemben, az elmúlt napokban pedig az is eldőlt, hogy sportolói részt vesznek a téli olimpián, sőt közös zászló alatt fognak vonulni Dél-Koreával. Ez mindenképpen hatalmas változás ahhoz képest, hogy Phenjan tavaly több rakétakísérletet is végrehajtott, amire az ENSZ újabb szankciókkal válaszolt.

A látszólagos koreai válságot tovább mélyítette, hogy Donald Trump amerikai elnök többször is Twitteren akadt ki Észak-Korea miatt. A legemlékezetesebb eset – amikor arról írt, hogy neki is van atomgombja, ami nagyobb és erősebb, ráadásul még működik is.

Sokan joggal kezdtek aggódni, hogy az amerikai elnök kiszámíthatatlansága és az észak-koreai diktátor agresszív politikája egy újabb konfliktushoz, sőt akár atomháborúhoz is vezethet. Ezt azonban szakértők egyértelműen kizárják, és nem csak Phenjan békülékenyebb hangneme miatt – hangzott el a Republikon Intézet és az Athenaeum Kiadó közös konferenciáján, melyen nemcsak Daniel Ellsberg „Végítéletgép – Egy atomháború-tervező vallomásai” című könyvét mutatták be, hanem arról is vitatkoztak, mennyire lehet komolyan venni a két ország fenyegetéseit.

Kim Dzsongun csak a dinasztiát akarja fenntartani. Fotó: MTI/EPA/KCNA

A politika ugyanaz, a szavak mások

„Észak-Koreára általánosan jellemző, hogy szeret elmenni a falig, azt azonban nem töri át” – jellemezte a helyzetet Magyarics Tamás, az ELTE amerikanisztika tanszékének professzora. A szakértő szerint egy esetleges koreai konfliktusnak azért is nagyon kicsi a valószínűsége, mert érintené Dél-Koreát, Oroszországot, Kínát és Japánt is. Ez pedig senkinek nem áll érdekében, és ezt minden érintett fél tudja.

Attól sem kell félni, hogy Donald Trump provokálna ki egy atomtámadást. Nagyné Rózsa Erzsébet, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem docense rámutatott: a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államokban nem csak az elnökön múlik egy nukleáris támadás megindítása. A téma egyre gyakrabban felmerül az amerikai belpolitikában is, tavaly a szenátus és a kongresszus bizottságaiban is többször tárgyaltak arról, hogy az elnöknek milyen jogkörei vannak ilyen esetben, és valóban jogában állna-e “megnyomni azt a bizonyos gombot”.

Több tanácsadót is eltávolítottak az amerikai elnök környezetéből. Fotó: Pete Marovich/Pool via Bloomberg

Az már önmagában is jelzésértékű, hogy ilyen viták 1976 óta nem merültek fel, de ettől függetlenül a szakértők szerint abból sem lehet kiindulni, hogy Trump irracionális vezető. Többen is utaltak rá, hogy egyre több embert távolítottak el a környezetéből, és racionálisabb tanácsadók kerültek a környezetébe, a tényleges döntéseket pedig ők hozzák.

„A politikai rendszer elég erős az Egyesült Államokban ahhoz, hogy a szélsőséges széleket le lehessen faragni” – fogalmazott Magyarics Tamás.

Kaló Máté Amerika-szakértő azt emelte ki, hogy az Észak-Koreával szemben alkalmazott politikában nincs nagy eltérés az elmúlt időszak amerikai elnökei között. Akármilyen meglepő, ez Trumpra is igaz, az ő esetében csak a kommunikáció más.

Szankciók és engedetlenek

De ha nyilvánvalóan senki nem akar fegyveres konfliktust, akkor hogyan lehet hatni a phenjani vezetésre? Az általános vélemény az Egyesült Államokban – és az ENSZ-en belül is – még mindig az, hogy szankciókkal kell célt érni. Ez olyannyira jellemző megítélés, hogy Washingtonban az a kevés ügy egyike, amiben még a demokraták és a republikánusok is egyetértenek.

A szankciókkal csak egy baj van: amíg Oroszország és Kína nem tartja be azokat teljes mértékben – az oroszoknál például a CNN adatai szerint 50 ezer észak-koreai dolgozik, akik bevételeikkel jelentősen hozzájárulnak az ország stabilitásához – addig nem fognak hozzájárulni a rendszer felbomlásához. Moszkva és Peking persze nem véletlenül mond ellent, ezzel is azt próbálják megakadályozni, hogy a teljes koreai-félsziget amerikai befolyás alá kerüljön – tette hozzá Magyarics Tamás.

A konferencián szintén felszólaló Tálas Péter szerint

Észak-Koreának semmi más célja nincs csak az, hogy fennmaradjon a jelenlegi rendszer.

Amíg pedig ezt nem tudja elérni, addig „mozgolódni is fog”.

„Átvenni a hatalmas egyszerű dolog, ahhoz viszont, hogy valaki karizmatikus vezetővé váljon, több kell. Kim Dzsongun pedig pontosan ezt próbálja most tenni” – mondta a biztonságpolitikai szakértő.

Balázs Péter, volt külügyminiszter arra figyelmeztetett: túlzás azt állítani, hogy Trump személyisége önmagában is kockázati tényező. A CEU – Center for European Neighbourhood Studies igazgatója szerint

az amerikai elnök kommunikációja valóban gyermetegnek tűnik,

ugyanakkor a politikája teljesen más, és nemcsak azért, mert szakértő tanácsadók veszik körül.

„Trump üzletember, nem pedig politikus, és ezért nem az ország hosszú távú érdekeit nézi, hanem rövidtávú bevételeinek maximalizálásban gondolkozik” – mondta. Erre utal például a párizsi klímaegyezmény felmondása, az iráni nukleáris megállapodás szükségességének megkérdőjelezése, vagy a menekültügy nemzetközi normáinak felrúgása.

A nukleáris támadás kérdése azonban egészen más: abban minden szakértő egyetértett, hogy jelenleg sem Észak-Korea, sem pedig az Egyesült Államok nem kockáztatna meg egy nyílt konfliktust, sokkal inkább a szankciós politikai folytatására, és ezzel a jelenlegi helyzet bebetonozására lehet számítani – és ezen még a téli olimpia sem fog változtatni.