Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Az MNB meghúzta a vészharangot – meddig működhet a magyar nyugdíjrendszer?

Az MNB meghúzta a vészharangot – meddig működhet a magyar nyugdíjrendszer?

A magyar nyugdíjrendszer 2035-ig finanszírozható az MNB szerint – vagyis mindössze 17 év maradt a megreformálására, ami egy nyugdíjrendszer esetében igencsak rövid idő.

A magánpénztárak vagyonának 2011-es államosítását védte meg Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank egy közleményben, amelyben mintegy mellékes megjegyzésként elejtették, hogy a „nyugdíjrendszer bevételei immár 2030-as évek közepéig fedezhetik a kiadásokat”. Jelenleg ma a társadalom többsége csak az állami nyugdíjrendszertől remélhet kisebb-nagyobb ellátásokat – emellett kiegészítő járadékra számíthatnak az önkéntes nyugdíjpénztárakból, illetve saját megtakarításikból.

Az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer az úgynevezett felosztó-kirovó elven működik, vagyis a még aktívakra kirótt járulékbefizetéseket osztja fel az nyugdíjasok között.

A magyar társadalombiztosítás nyugdíjnak nincs tőkefedezeti eleme, így csak a befolyó összegeket tudja nyugdíjként kifizetni.

Ez a rendszer addig fenntartható, míg stabil a demográfiai helyzet. A magyar társadalom azonban – számos más európai államéhoz hasonlóan – elöregedik; az évek előrehaladtával egyre kevesebb adófizető jut az relatíve egyre több nyugdíjasra. A természetes fogyás mellett a további gondot okozhat a kivándorlás is, amelynek hatása hosszú távú, hisz a kivándoroltak gyermekei sok esetben külföldön születnek meg.

A serpenyő másik oldalán a bevándorlás lenne,

amely mára politikai kérdéssé vált Magyarországon, ám soha nem volt valós opció, hisz a viszonylag fejletlen Magyarország nem igazán számított migrációs célnak.

Már most kell a mankó a nyugdíjalapnak

A magyar nyugdíjrendszert ismerő kutatók körében széleskörű az vélemény, hogy 2030-35-ig finanszírozható – ez a megállapítás köszön vissza az MNB vonatkozó közleményéből. A finanszírozhatóság kérdése relatív: a tb-nyugdíjrendszer a tervek szerint idén 3361 milliárd forint nyugdíjat fizet ki, ám a járulékbevételek csak 3253 milliárd forintra rúgnak – vagyis bő száz milliárd forintot, a kiadások 3 százalékát a költségvetés más forrásaiból fedezik. A kormány 2021-ig tartó gazdasági prognózisa szerint 2020-ban már 238, 2021-ben pedig 326 milliárd forint kiegészítésre szorul a nyugdíjalap – ami a bevételek 10 százaléka. Ezt a prognózis a kormány készítette a 2018-as költségvetés mellékletekén.

Idejében felkészültünk, de Matolcsyék kidobták a mentőövet

Előre látható volt, hogy a társadalom elöregedésével egyre kevesebb lesz a járulékbevétel, ezért hozta létre a 1997-es nyugdíjreform magánpénztárakat. Az elképzelés az volt hogy a 2030-után nyugdíjba vonuló korosztály a járulékai egy részét ne az állami nyugdíjrendszerbe, hanem a pénztárakba fizesse, vagyis részben a saját nyugdíjára spóroljon. Ezzel az intézkedéssel viszont megnőtt az állam kiadása, hisz a magánpénztárakba folyó pénzt be kellett tenni adóbevételekből a nyugdíjalapba, ezt az évi nagyjából 300 milliárdot így nem lehet más célokra elkölteni.

A 1997-es reformhoz készített igencsak mély hatástanulmányok szerint a magánpénztári konstrukcióban 2050-ig fenntartható lett volna a magyar nyugdíjrendszer. 2011-ben azonban az Orbán-kormány a gazdaság rövid távú problémáit tartva szem előtt, megszüntette a magánnyugdíj-pénztárakat. A Matolcsy György akkori gazdasági miniszter által hozott döntéssel két legyet ütöttek egy csapásra: rátették a kezüket a magánpénztárak 3000 milliárd forintos vagyonára, de ami akkor még ennél is fontosabb volt, újra a költségvetésbe folyt be az az évi 300-350 milliárd forint, ami addig a magánpénztárakba került a majdani nyugdíjakra. Így egyébként egycsapásra csökkentették hiányt is, illetve forrásokat termettek költekezésre, s megúszta a kormány a megszorításokat, a valódi reformokat. Az a pénz amit ma stadionokra, Liget-projektre és más presztízsberuházásokra költ a kormány a leendő nyugdíjakra ment volna eredetileg.

Nagykanizsa, 2012. február 29.
Dervalics György kézbesítő (b) a pénzt számolja Gelencsér Boldizsárnak, a nyugdíjas lakásában. Dervalics György 15 éve dolgozik a Magyar Postánál, Nagykanizsán az 1-es számú hivatalban.
MTI Fotó: Varga György

Nem bíznak a demográfia fordulatban

Mindent megmagyaráz kormány által a 2018-as költségvetés benyújtott demográfia előrejelzés: eszerint 2018-ben 9 652 000 magyarból 2 019 000 nyugdíjas. Utóbbiak létszáma 2030-ig megmarad kétmilliós létszámon, a folyamatos korhatáremelésnek köszönhetően. 2035 is még csak csak hatvanezerrel nő a számuk, ám 2040-re már 2 141 000 nyugdíjassal, 2045-re pedig 2,33 millióval számolnak. Eközben viszont látványosan fogy a népesség a jelenleg 9,6 millióról népesség 2030-ra 9,16 millióra, 2035-re 8,95 millióra, 2045-re pedig 8,5 millióra csökken. (A prognózis szerint a kormány mai népességnövelési erőlködése ellenére 2034-ben csökken 9 millió alá Magyarország lakossága.) Más szóval nyugdíjasok aránya a társadalomban a jelenlegi 21 százalékról 2045-re 27 százalék fölé emelkedik.

Ez a gondja a magyar nyugdíjrendszernek. Vagyis az, hogy elfogynak a járulékfizetők és az általuk megtermelt pénzt egyre több nyugdíjas között kell felosztani.

Könnyen belátható, hogy ha nem következik be a magyar gazdaságban egy olyan technológia ugrás, amely lényegesen megnöveli a magyar gazdaság termelékenységét, a rendszer mind elméletileg, mind gyakorlatilag fennláthatatlanná válik. Félelmet azt kelthet az emberben, hogy ilyen technológia ugrás még nyomokban sem látható – így egyetlen megoldás marad: az állami nyugdíjellátások csökkentése. Ez ellen a leendő nyugdíjasok vagy a megtakarításokkal, vagy ezek hiányában a halálig tartó munkavállalással védekezhetnek. Ellenszer lehet még egy újabb nyugdíjrefom, ám az óra ketyeg, erre már csak alig 5-7 éve maradt a magyar társadalomnak, ha a változtatásokat tartalommal is szeretné feltölteni.