Három pártelnök és 28 oldal: Sok sikert, Herr Schulz!

Három pártelnök és 28 oldal: Sok sikert, Herr Schulz!

Huszonnégy órán át tartó maratoni tanácskozás után dőlt el: hamarosan újabb nagykoalíciós tárgyalások kezdődhetnek meg Németországban. A feltételes mód nem véletlen, mert ugyan Angela Merkel kancellár, a CDU elnöke, Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a CSU elnöke és Martin Schulz, az SPD vezetője közösen foglaltak állást a kérdésben, a hivatalos egyeztetések megkezdésére még a szociáldemokraták rendkívüli küldöttgyűlésének is rá kell bólintania.

 

Az biztos, hogy a német sajtó nem hiába nevezte „áttörésnek” a három pártelnök megegyezését. Berlinben még soha ennyi ideig nem tartott a kormányalakítás: a parlamenti választások, melyen Angela Merkel újrázni tudott, szeptember 24-én voltak, az elmúlt hónapokban pedig a kancellár hiába próbálta tető alá hozni az úgynevezett „Jamaica-koalíciót”, a kisebb pártokkal nem sikerült megegyeznie. Így jött szóba újra az eddigi koalíciós partner, az SPD, a bökkenő csak annyi volt, hogy Martin Schulz pártelnök a rossz eredmények miatt már korábban határozottan kizárta a nagykoalíció lehetőségét.

Nagy volt a nyomás

Bár a patthelyzet miatt úgy tűnhet, hogy Schulz jó feltételekkel indulhatott neki a tárgyalásoknak, a helyzet azért nem ennyire fekete vagy fehér. Az egyeztetés eredményeit összefoglaló 28 oldalas dokumentumból például kiderült, hogy az SPD nem tudta a végtelenségig srófolni a részvételéért járó árat – összegezte a koalíciós tárgyalások előrehaladását a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője. Nagy Attila Tibor rámutatott: egy esetleges előrehozott választásokon a szociáldemokraták felelősségét is fel lehetne vetni, azért nem feltétlenül áll érdekükben, hogy kudarcba fulladjanak a nagykoalíciós tárgyalások.


Schulz és Merkel koalíciója már nyolc éve vezette Németországot, bár nem mindenki volt vele elégedett. Fotó: Horacio Villalobos/Corbis via Getty Images

A szakértő emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt hetekben politikai és gazdasági részről is komoly nyomás volt a pártokon, sőt Frank-Walter Steinmeier köztársasági elnök is a megegyezést sürgette. Arra pedig valószínűleg a szociáldemokraták is rájöttek, hogy elhamarkodott volt a szeptemberi választás után tett bejelentésük, amelyben kizárták a nagykoalíció lehetőségét.

Az jól látszik, hogy a pártok a puhatolózó tárgyalásokon is részletekbe menően tárgyaltak fontos kérdésekről.

„A dokumentum többszörös kompromisszumok sorozata” – fogalmazott Nagy Attila Tibor, aki szerint sok esetben még azt is tartalmazza a megállapodás, hogy milyen konkrét törvényeket kellene módosítani. Ez persze nem annyira meglepő, hiszen Németországban nemcsak a politikára, hanem munka és a gazdaság világára is az apró részletekre kitérő tárgyalásos rendszer a jellemző. (Ezt bizonyítják például a szakszervezetek és a munkáltatók közötti tarifaegyezmények, melyek részletekbe menően leírják, hogyan is működjön egy vállalat.)

Merkelen nagy a nyomás. Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

A dokumentum tartalmát elemezve Nagy Attila Tibor úgy látja, hogy a menekültek kérdésében inkább a CDU-CSU akarata érvényesült, az Európa-politika, valamint a menekültkérdés európai dimenziója esetében viszont az SPD-nek több volt a beleszólása a tárgyalásokba. Erre utal, hogy a pártok támogatják a menekültek európai áthelyezését és áttelepítését, bár a kötelező kvótát szó szerint nem említik.

A tervek szerint a jövőben is mindössze havonta 1000 ember érkezhetne családegyesítés jogcímen az országba, és csak azokra a házastársakra vonatkozna, akik már a menekülés előtt házasok voltak, nem voltak büntetve és nem „minősülnek veszélyesnek”. A dokumentum azt is tartalmazza, hogy valamennyi menedékjogi státuszt együttvéve Németország évente 180-220 ezer embert fogadhat be humanitárius okokból, és csökkenti az önkéntes kvótarendszer alapján befogadottak számát is.

Mindez a CDU bajor testvérpártjának, a CSU-nak lehet siker, hiszen a menekültek számának korlátozását korábban is ők vetették fel. A CSU hagyományosan jó viszont ápol Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel is, aki a múlt heti bajorországi kongresszusukon.

Már csak az SPD-n múlik

Nagy Attila Tibor szerint a dokumentumban többször szóba került viszont az eurózóna és az európai integráció erősítése, valamint az unió versenyképességének növelése. A két párt egyetért abban is, hogy kész az eurózóna állandó válságkezelési alapját (ESM) parlamenti kontroll alá kerülő Európai Valutalappá átalakítani, ahogy azt korábban az Európai Bizottság is javasolta.

Az elemző mindemellett úgy látja, a részletkérdéseket inkább a tényleges koalíciós tárgyalásokon akarják majd kidolgozni, akár szakértői bizottságok segítségével is. Úgy látja:

„Jelen helyzetben úgy látom, jelentősen megnőtt az esélye egy újabb nagykoalíció alakításának”.

A végső megállapodás persze még messze van, ha jó ütemben haladnak a tárgyalások, akkor legkorábban március végén kerülhet rá pecsét. Addig viszont még az SPD január 21-ére tervezett rendkívüli kongresszusának is jóvá kell hagynia a tárgyalások megkezdését, majd a megállapodást a 450 ezer fős párttagságnak kell megszavaznia. Őket azonban nem lesz könnyű meggyőzni, hiszen a párt ifjúsági szervezete már most jelezte fenntartásait egy újabb nagykoalícióval szemben – mondta Nagy Attila Tibor.

Angela Merkel és Horst Seehofer ehhez mindenesetre sok sikert kívánt Martin Schulznak, aki kiemelte, bízik abban, hogy sikerül a kongresszusi küldötteket és a párt tagságát megnyerni a nagykoalíció megújításához, ami a 2005-2009-es és a 2013-2017-es ciklus után a harmadik nagykoalíció lenne Angela Merkel vezetésével, és a negyedik Merkel-kormány.