Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ha a múltat elhazudjuk, az a jelenünket is tönkreteszi

Ha a múltat elhazudjuk, az a jelenünket is tönkreteszi

Alföldi Róbert először rendezett a Centrál Színházban, Ibsen egyik legmegosztóbb drámáját, a Kísérteteket vitte színpadra, amely ma is valós képet fest arról, milyen káros a hazugság a családnak és egy nemzetnek egyaránt.

Miután Ibsen nevet szerzett magának a Branddal és a Peer Gynttel, a skandináv mitológiába öltött szatírái után 1881-ben elkészítette a Kísérteteket, amely a maga korában hihetetlen botrányt kavart. Elsősorban azért, mert felfedi benne a polgári élet hazugságait, szemforgatását, alakoskodását, a megjátszott mindennapok álarca mögött rejlő titkokat, amik bűzölgő tályogos sebekként mételyeznek egész családokat.

A darab cselekménye szerint Alving kapitány gazdag özvegye árvaházat építtet elhunyt férje emlékére, annak halálának 10. évfordulójára. A megnyitóünnepségre hazavárja rég nem látott fiát is, aki festőként Párizsban él, csakhogy az örömteli ünnepet megzavarja a família szégyenletes titkainak felszínre kerülése.

Básti Juli Helene Alving és Ódor Kristóf Osvald Alving szerepében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A darab viszont a családi rejtélyek mellett sokkal generikusabb gondolatokat is megfogalmaz. Utal arra, hogy a ki nem mondott szavaknak kóros következményei vannak egy nemzet számára is. Itt pedig találkozik Ibsen 19. század végi Norvégiája a 21. század Magyarországával. Ott a kivándorlás okozta munkerőhiánnyal, a munkásmozgalmak megerősödésével és a polgái létforma megváltozásával nem akartak foglalkozni, míg hazánkban a szocializmus borzalmaival, az ügynökkérdéssel de még az „elmúltnyolcévvel” is nehéz szembe nézni. Más kor, más problémák, más körülmények, de egy közös:

hiányzik a nyugalmat árasztó, megbékélést kínáló környezet, amely lehetőséget nyújtana az előrelépésre.

A baljós múlt ugyanis gúzsba köt, sőt vissza is ránt, esélyt sem adva, hogy az ember kilépjen az önsajnálatból.

A darab már ettől az üzenettől is igazán nyomasztó, aztán szépen sorjában jön a többi emberi nyomor: be nem teljesülő szerelem, alkoholizmus, irigységből elkövetett károkozás, betegségek… Ibsen folymatosan viszi be a gyomrosokat, Alföldi pedig olyan díszletet alkalmaz a darabban, ami ennek a fokozásnak még inkább hangsúlyt ad, vagy ha úgy tetszik, egyszerűsíti, képekben meséli el a mű dramaturgiai ívét.

Básti Juli Helene Alving, Ágoston Katalin Regine Engstrand, Gáspár Sándor Engstrand és Gáspár Tibor Manders szerepében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A mondanivaló mit sem érne remek színészi játék nélkül, külön érdemes kiemelni Básti Julit, aki a fiával való darabvégi konfrontációig végig kimértnek és közönyösnek tűnik, miközben látszik Alvingné összes belső vívódása, és robbanásközeli állapota. Az ő karaktere a személyes érdekek metaforája, míg a Gáspár Tibor játszotta Manders tiszteletes a társadalmi nyomást jelképezi.

A legfontosabb üzenet azonban mégis az, hogy a múltat nem szabad semmibe venni, elfeledkezni róla vagy meg nem történtként kezelni, mert annak szörnyű következméynei lehetnek jelenvalóságunkra.

Kísértetek

Szerző | Henrik Ibsen
Fordító | Kúnos László
Rendező | Alföldi Róbert

Szereplők: Básti Juli, Gáspár Tibor, Gáspár Sándor, Ódor Kristóf, Ágoston Katalin.

Bemutató: 2018. január 5. Centrál Színház
További előadások ITT.