Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Sokkal rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint ahogy azt az NGM sugallja

Sokkal rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint ahogy azt az NGM sugallja

Egy képviselői kérdésre adott NGM-választ felületesen olvasva az derül ki, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a több műszakban dolgozók aránya. Már ez az állítás is kikezdhető, ráadásul szakmai körök úgy vélik, a munkaerő kihasználását maximumra pörgették.

Feltűnően örvendetes képet sugall a munkaerőpiac egy fontos változásáról szóló, képviselői kérdésre adott nemzetgazdasági minisztériumi válasz, amely nem sokkal 2017 vége előtt került fel a parlament honlapjára. Ander Balázs jobbikos képviselő azt firtatta, hogy 2010-től kezdődően hogyan alakult a több műszakban dolgozók aránya a hazai munkaerő-piacon. A tárca által ismertetett adatok pedig félreérthetetlenül arról szólnak, hogy mind nominálisan, mind pedig arányait tekintve drasztikus javulás tapasztalható az Orbán-kormány 2010. évi hivatalba lépése óta.

Szakmai körökben a mutatót többek között azért tartják fontosnak, mert azt is tükrözi, hogy a vállalatok mennyire használják ki agresszívan egy adott ország munkaerő-állományát.

Az NGM válasza arra utal, hogy komoly javulás tapasztalható ezen a téren. Indoklásuk kitér egészen 1999-ig, amikortól összehasonlító adatok rendelkezésre állnak. Írásuk szerint a több műszakban foglalkoztatottak aránya 762,7 ezerről 560,6 ezerre csökkent. Nem is kell nagyon figyelmesen olvasni a sorokat, hogy kiderüljön, egy bitang nagy csúsztatás van az NGM helyzetábrázolásában. A válasz zárójeles megjegyzéséből s a mellékelt táblázatból ugyanis kiderül, hogy

a csökkenés 1999 és 2009 között értendő,

vagyis azon terminusban, amire nem is vonatkozott a kérdés.

Ráadásul kifejtik, hogy a rendhagyó, vagy változó munkarendben dolgozók száma és aránya is mérséklődött. (Utóbbi azokat jelenti, akik például 12 vagy 24 óra folyamatos munkavégzés után 24, illetve 48 órás pihenőidőt kapnak.) A tárca számai szerint itt 18,3 százalékról 8,9 százalékra olvadt az arány. Ez az adat viszont legalább az 1999 és 2016 közötti évekre vonatkozik.

2010-től emelkedés volt

Az évtized elejétől vizsgálva azonban mindkét esetben emelkedés tapasztalható a foglalkoztatottak száma terén. A több műszakban dolgozók száma 622,5 ezerről 656,5 ezerre nőtt, míg a rendhagyó munkarendeseké 305,6 ezerről 343,5 ezerre emelkedett 2010 és 2016 között. Ezen idő alatt persze a foglalkoztatottság is bővült, így hiába a növekvő állomány, ez végülis stagnálást, kicsiny mértékű csökkenést jelent. Ugyanakkor a foglalkoztatottság növekedését számos elem, így például a közmunkások is torzítják, így pedig a mérséklődés már nem is olyan biztos.

A családok szétcincálása

László Zoltán, az alapvetően feldolgozóipari cégeknél jelen lévő Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke a Zoom.hu-nak a mutatók alapján úgy fakadt ki: nagyon szomorú a munkaerő-piaci helyzet. A hazai munkaerő kihasználása szempontjából nemhogy javulásról nem lehet beszélni, de az elmúlt néhány évben hátraléptünk a falig. A magyarországi munkáltatók, köztük számos nagynevű világcég ugyanis

nem a technológia fejlesztésével, hanem az emberek rugalmasságának kihasználásával növelte hatékonyságát.

A minisztérium válasza azt sugallja, hogy javult a helyzet, ugyanakkor ma Magyarországon egyáltalán nincs kiszámítható munkarend – fogalmazott az érdekvédelmi vezető.

Családok tömegeiben dolgoznak úgy a szülők, hogy különböző munkarend szerint járnak be a munkahelyükre. Ez azt eredményezi, hogy szabadnapjaik több hónap után esnek csak egy hátvégére. Nem kell nagy kutatónak lenni ahhoz, hogy belássa valaki: ez a családok „szétcincálásához vezet”.

Van olyan autóipari cég ma Magyarországon, amelyik 19 különböző munkarendet tart életben a „just in time” rendszerű működése miatt.

Ember nincs, ki ebben kiigazodik, s tudna előre tervezni és családot építeni – fogalmazott az alelnök.

 

Rengeteget túlóráznak

De ez csak az egyik baj. A tárca válasza azt próbálja jelezni, hogy mérséklődik a több műszakban dolgozók aránya, ez viszont nem azt jelenti, hogy kevesebbet dolgoznának az emberek. Az egyre komolyabb munkaerő-piaci problémák miatt elképesztő túlóra-felhalmozások vannak. Akadt olyan vállalat az érdekvédelem látókörében, ahol tavaly

a dolgozók munkatörvény szerint meghatározott 250 órás éves túlórakerete augusztus közepén kimerült.

Innentől kezdve azonban nem enyhült a „bejárási kényszer”, a munkaidőkeret és az elszámolási időszak trükközésével továbbra is „eszméletlen mennyiségű” munkát kellett elvégezni – magyarázta László.

A munkáltatók a legújabban felkapott divat szerint az elszámolási időszakkal ügyeskednek. A szabályozás ugyanis lehetővé teszi azt a rendszert, amely szerint az elszámolási időszak a hét elején indul, s a hét végén már véget is ér. Az ekkor felhalmozott többletórát viszont nem a következő héten, hanem a következő 52 hétben kell jóváírnia a cégnek. Ez azt jelenti, ha valakit most január elején többletmunkára hívnak be, akkor azt lehet, hogy csak jövő januárban tudja visszaváltani, vagyis kivenni szabadidőként. Látszólag tehát úgy néz ki, hogy szerződés szerint kevesebb a műszakok száma, ám valójában többet dolgoznak az emberek.

MTI Fotó: Kovács Attila

Az egészség rovására megy

Mindez a dolgozók egészségi állapotán is lemérhető már. Ezen a téren hihetetlen panaszáradat fut be szervezethez. Határozottan rosszabb a helyzet, mint néhány éve – jegyezte meg az alelnök. Különösen a 40-59 éves munkavállalók esetében. Ők ugyanis gazdaságilag a leginkább zsarolhatóak – például lakás-, autó- vagy egyéb hiteleik törlesztési kényszere miatt –, így kénytelenek a munkaadó elvárásait még akkor is végrehajtani, ha az semmilyen formában nincsen tekintettel rájuk.

László Zoltán a Zoom.hu-nak kifejtette, hogy éppen ebben a kérdésben próbáltak az elmúlt hónapokban kormányzati és munkaadói szervezetekkel egyeztetéseket, megbeszéléseket kezdeményezni, ám semmilyen reakció nem érkezett. Ez alighanem azzal magyarázható, hogy a túloldalnak – vélekedett –, a politikai vezetőknek és a munkáltatóknak szembe kellene nézni a problémákkal, erre viszont jelenleg nem sok hajlandóság mutatkozik.