Miattuk sírtak a sportszerető magyarok 2017-ben

Miattuk sírtak a sportszerető magyarok 2017-ben

A sikerek után vegyük sorba az idei sportkudarcokat is, amelyek között – nem meglepő módon – előkelő helyen szerepel a futball.

Ha az Év Sportolója díj kapcsán egy cikkben megsimogattuk a legsikeresebb magyar sportolókat, akkor így az év végén kiosztjuk a virgácsot is. Voltak látványos fejre állások ebben az évben is, és persze jöhetnének a megértő mondatok, a „sport része a kudarc is” típusú vaskos közhelyek, de bizony annak, aki kibicként nézi a sportolókat és teljesítményüket, sokszor jut bosszúság. Igaz, ebben az összeállításban a drukkereknek is kiosztunk egy kokit.

Látványos összezuhanás labdakergetésben

Az első helyre természetesen a futballválogatott idei szereplése kívánkozik. A 2015-ös sikeres Eb-selejtezés, valamint a tavalyi Európa-bajnoki szereplés után már 2016 végén látszott, hogy nincs minden rendben. És ez a megérzés idén június 9-én kőkemény pofonná is érett. Egy soha nem látott összeállítású, az eddigitől más felállásban focizni próbáló csapat kapott ki az európai futball stabil pofozógépétől, Andorrától 1-0-ra. Bár világbajnoki selejtezőmeccsről vélt szó, tétje nem sok volt, hiszen ekkorra már szinte fikarcnyi esélyünk sem volt kijutni a 2018-as oroszországi vébére. De ezenkívül is rém rossz éve volt Dzudzsákéknak, hiszen az augusztus 31. előtt lejátszott három meccsen gól sem sikerült lőniük.

Dzsudzsák Balázs az andorrai vereség után, Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Az andorrai vereség után becsúszott még egy kínos eredmény: már az ideiglenes kapitánnyal, Szélesi Zoltánnal, Luxemburgban is sikerült fejre állnunk (2-1). A kilenc 2017-es meccsén három győzelmet aratott és hat vereséget gyűjtött be a magyar válogatott. A vébéselejtezős csoportjában a harmadik helyen végzett a csapat, ami ugyanaz a helyezés, mint két éve, az Eb-selejtezőn, csakhogy ez most nem ért pótselejtezőt. A mindössze 13 megszerzett pont, illetve a tizennégy pontos lemaradás a második Svájc mögött az, ami igazán kiábrándító.

A válogatott a nemzetközi szövetség ranglistáján a 2016. áprilisi 18. helyről egészen az 57. helyig csúszott vissza az év közepére és 2017 végére is csak az 53. helyig sikerült visszakúsznia.

Az Andorra elleni vereséget még a csodával határos módon megúszta Bernd Storck – ekkor kapott még egy esélyt a mindenben egy személyként döntő Csányi Sándortól. Azonban a hátralévő vb-selejtezőkön alig lett meggyőzőbb a csapata, így a Feröer elleni, 1-0-s hazai győzelemkor már tüntetett ellene a közönség a Groupamában. Ekkor már világos volt , hogy mennie kell, két meccsre a segítője, Szélesi Zoltán vette át a helyét, majd október végén jött az örök vándor, belga edző, Georges Leekens. az irányításával még nem játszott a válogatott, 2018 tavaszán négy barátságos meccsel mutatkozhat be.

Az éjjel véget ért és csúnya lett a másnap

Nehéz szó nélkül elmenni amellett, ahogyan megváltozott a közhangulat a válogatott körül az Eb alatti eufória és az Andorra elleni vereség között. Természetesen egyértelmű, hogy a futball az egyetlen sport, amely tömegeket képes magnetizálni, és éppen ezért szélsőséges érzelmeket is képes kiváltani.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Ahogyan meglepő volt, hogy a 30 év után világversenyen szereplő fociválogatott sikerei az utcára vitték az embereket, úgy az is váratlan az, amilyen alaposan sikerült beletörölni a lábakat az akkori győzelmeket arató csapatba egy év után. A csalódottság érthető, a mértéke viszont nem; valójában az Eb-szereplés is annak volt köszönhető, hogy a kijutás esetében alacsonyabbra vitték a lécet, amit – második nekifutásra – nem sikerült leverni. Ha azonban valaki azt hitte, hogy a béka segge alá benéző hazai klubfocival, nagy külföldi bajnokságokban játszó klasszis játékosok nélkül tartós sikereket lehet elérni, az jelentős öncsalásban volt.

A mélypontot a válogatottat Andorrába elkísérő szurkolók viselkedése jelentette: azok, akik azt állítják, a szurkolásért, magáért a csapatért utaznak el bárhová, mégis a mezük levetetésével alázták meg a válogatott tagjait a vereség után.

Milliárdokkal a mélypontra

Alapos ferdítés lenne azt állítani, hogy a kézilabda az új foci, de valami hasonlóság mégis akad. A kézilabda is a látványsportágak közé tartozik, így részesül a taómilliárdokból. A G7 összesítése szerint 2011 óta legalább 86 milliárd forint áramlott a társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően a sportágba. A kézilabdában a klubcsapataink a világ élvonalát adják (a nőknél a Győr, a férfiaknál a Veszprém), azonban ezt úgy érik el, hogy világválogatottakat építettek az elmúlt évtizedek során, viszont mögöttük, főleg a nőknél, a kisebb csapatok is nemzetközi klasszisok sorát igazolták le. A magyar válogatott csapatok azonban egyre inkább leszakadnak a világ élmezőnyétől, olyannyira, hogy a női csapatunk a decemberi világbajnokságon története legrosszabb vb-szereplését produkálta. A nyolcaddöntőben búcsúzott, és az összes eredmény alapján a 15. helyen végzett.

Persze lehet arra fogni a történelmi leszereplést, hogy a legjobb 16 között a későbbi győztes Franciaországgal játszottunk a kieséses szakaszban. Azonban ehhez az kellett, hogy a korábban tudásban mögöttünk lévő svédektől kikapjunk a csoportkörben és 3. helyezettként nehezebb ellenfelet kapjunk.

A focis párhuzam azért is él, mert itt is házon belül van a politika (a szövetség elnöke 2015 óta Kocsis Máté fideszes politikus), valamint a leszereplés utáni nyilatkozatok is a futballból jól ismert felelősséghárítást hozták. Kocsis például ki sem állt a nyilvánosság elé, a válogatott dán kapitánya, Kim Rasmussen pedig azt mondta, a vébén bebizonyosodott, hogy ismét tartanak a magyaroktól.

Egy szomorú világklasszis

Ha az eddigi boncolgatásokban szerepet kapott a düh, bosszúság, Gyurta Dániel esetében legfeljebb a szomorúság jöhet elő. A 2012-ben olimpiai bajnok úszó a tavalyi, riói olimpián is rosszul szerepelt, hiszen címvédőként a középdöntőt sem érte el a 200 méteres mellúszásban. Edzőt váltott, és úgy tűnt, nagyon készül a budapesti világbajnokságon arra, hogy visszatérjen a világ élvonalába. Nem sikerült, mert az előfutamban századra ugyanolyan időt úszott, mint az olimpián, és most is 17. lett, vagyis éppen lemaradt a középdöntőről.

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Gyurta azt mondta, az edzője miatt szomorú, de nem csalódott, mert mindent megtett a sikerért, és ezúttal ennyi volt benne. A teljes képhez hozzátartozik, hogy új mellúszó technikával próbálkozott, és emiatt kiújult a hátfájása.

A vébé után az is felröppent, hogy a 28 éves, háromszoros világbajnok úszó visszavonul, de Gyurta azt mondja, motivált és volt már ennél nagyobb hullámvölgyben is.

Egy félidő gól nélkül – nem fociban

Egy hihetetlen rövidzárlat miatt került ebbe a felsorolásba a női vízilabda-válogatott, amely 5. lett a hazai rendezésű világbajnokságon.

MTI Fotó: Czagány Balázs

Gangl Edináék nem számítottak aranyesélyesnek a vébén, de egy éremre, esetleg döntőre jók voltak az előzetes esélylatolgatás szerint. Meccsről meccsre jobban játszottak, Hollandia legyőzése pedig azt jelentette, hogy egyenes ágon jutottak a magyarok a Kanada elleni negyeddöntőbe. Szinte kötelezőként könyveltük el a győzelmet, itt azonban egy félidő után elfogyott a tudomány: 4-4 után, a meccs második félidejében nem lőttünk gólt. A kanadai Eggens öt gólt szerzett a 6-4-es vereségünkkel végződött meccsen, úgy, hogy többször lőttünk kapura, mint ellenfelünk. Maradt a „vigaszág”, ahol már nem hibázott Bíró Attila csapata és mindössze egy vereséggel vb-5. lett. Pedig a pólósok sok mindent bevetettek a sikerért: a válogatott mellett dolgozik pszichológus is, mégpedig Csernus Imre.