Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Munkások, punkok és travik szurkolnak együtt a világ legnépszerűbb sikertelen csapatának

Munkások, punkok és travik szurkolnak együtt a világ legnépszerűbb sikertelen csapatának

Idén lett 25 éves a St. Pauli leghíresebb ultracsoportja. A klub sportban soha nem tudott maradandót alkotni, a lelátón viszont akkora buli van, hogy arra már turisták is járnak.

Bár Magyarországon és úgy általában Kelet-Európában történelmi okok miatt általában a radikális jobboldal dominál a lelátókon, a világ szerencsésebbik részein közel sem egyértelmű, kiktől kell félteni a gyereket: a kommunista diktatúra nélkül felnőtt országokban jóval kevésbé homogén a lelátói közeg, elég csak megnézni Olaszországot, ahol a bevallottan fasiszta nézeteket valló Lazio mellett ott van a polgáribb értékeket valló AS Roma, vagy tovább kalandozva balra megkapjuk a kommunista Livornót. Spanyolországban alapvetően a Real Madrid a királypárti csapat, az Atlético pedig a csóró munkásoké. A világnézetek szembenállása persze Németországban a legpikánsabb: a náci múlt miatti szégyenérzet miatt a németeknél a legerőteljesebb a szélsőjobb elleni kiállás, aminek az egyik legjobban sikerült terméke az FC St. Pauli, a világ talán legnépszerűbb soha semmit nem nyert futballklubja.

A hamburgi csapat környékén nem is az eredmény számít: az erőltetett pc-sedés alá vetett klubfocival ellentétben itt a rajongók maguktól kezdtek el szivárványos zászlókat lengetni, támogatni a menekülteket, de még

az a döntés is szurkolói kezdeményezésre született, hogy a klub a világon elsőként kitiltson minden náci jelképet a stadionjából.

Miközben a futball a világ nagyrészén a férfiak privilégiuma a lelátón is, a hamburgiak már 2002-ben leszedték a Maxim férfimagazin reklámjait a stadionjukból a szerintük szexista hirdetések miatt, és minden statisztika szerint a St. Pauli meccsein van a legtöbb nő a világon.

Fotó: Maja Hitij/Bongarts/Getty Images

A jelenleg a német másodosztály hetedik helyen vitézkedő St. Pauli a statisztikák szerint 11 millió szimpatizánssal rendelkezik világszerte úgy, pedig még egy német kupát se tudtak behúzni. A 30 ezres stadionjuk minden meccsen közel teltházzal fut, és futott akkor is, amikor mág a másodosztályban is kiesésre álltak. Az ember azt hinné, hogy ha egy csapatnak több szurkolói matricája van Berlinben, mint a helyi Herthának, akkor az valami őrületes tradíció, de nem: az 1910-ben alapított St. Pauli igazi története igazából az 1980-as években kezdődött, amikor még egy átlagosan 1400 néző előtt játszó jelentéktelen kiscsapat voltak Hamburg munkásnegyedéből.

A klub népszerűségéhez két dolog kellett: a jóval sikeresebb Hamburger SV lelátóin egyre erősebben megjelenő szélsőjobboldali csoportok, illetve maga Hamburg, aminek munkásnegyedeiben nem csak a prostitúció és a punk virágzott akkoriban, hanem a baloldali politikai aktivizmus is. A St. Pauli meccseire a klasszikus réteg helyett anarchisták, punkok, skinheadek és persze diákok jártak, a hazai meccseiken pedig büszkén hirdették az eredményektől független buli hangulatot, ahol a dokkmunkás együtt szurkolhat a transzvesztitával. Ez az attitűd az, ami a mérkőzéseiket turistaattrakcióvá is teszi, és ez az attitűd erősödött fel nagyon a profi foci elüzletiesedésével is:

a St. Paulinak szurkolni soha nem a futballról szólt igazán, hanem a szemben állásról.

Ez épp úgy jelentheti a diszkrimináció elleni kiállást, mint a helyi körökben csak undorító üzleti vállalkozásként emlegetett kirakatcsapat Bayern München iránt érzett mérhetetlen gyűlöletet.

Fotó: TF-Images/Getty Images

A hamburgiak kifejezetten szeretik magukat a klasszikus futballértékek mentén meghatározni: abban a korban, amikor egy négytagú család hétvégi meccse már a luxus határát súrolja, a St. Pauli hazai meccseire a legdrágább jegy is 10 euró. A mindenkori klubvezetés is lelkesen játszik rá a barátságos imidzsre, a legsúlyosabb menekültválság idején 1000 jegyet különítettek el a Hamburgba érkező menekültek számára. A modern futball iránt érzett gyűlölet viszont sokszor gátja is a St. Pauli sikereinek: a szurkolók a legtöbb változtatást heves ellenérzésekkel fogadják, és még azt is nehezen fogadták el, hogy ha már felújították a stadionjukat, építettek bele egy VIP-részleget is. Ráadásul miközben a klub szakmailag tökéletesen sikertelen, a csapat identitását már azért elkezdték kiárulni: bár eredetileg csak a 2003-as “mentőakció” idején kezdték el pörgetni a nemhivatalos logóként is használt halálfejes termékek árusítását, a bolt végül a tartozások kifizetése után is maradt, a St. Pauli feliratú dolgok pedig annyira népszerűek lettek a világ antifái között, hogy végül a klub egyik fő bevételi forrásává vált a kapitalizmus ellen harcolók öltöztetése. A klub ezzel tulajdonképpen olyamivá vált, mint a Ramones: a kiegészítőnek szánt termékeik sokkal jobban futnak, mint maga a termék.

Bár a St. Pauli vezetése szereti magát eladni a béke élharcosaként a toleranciát hirdető szurkolóikkal, és a nemzetközi sajtó is jóval elnézőbb velük, mint a többi csoporttal azért ennél kicsit bonyolultabb a helyzet: a keménymag baloldali kötődése természetesen itt sem csak a szélsőjobb elleni erődemonstrációkon csap át agresszióba, de bevallottan rengeteg St. Pauli szurkoló vett részt például az idén júniusban tartott hamburgi óriástüntetéseken, amikor a G20 csúcstalálkozót tisztelték meg azzal, hogy gyakorlatilag felgyújtották fél Hamburgot, és úgy csaptak össze a rendőrökkel, hogy azt a leglelkesebb náci kollégáik is megirigyelhetik. Az elfogadásra buzdítást is kicsit árnyalja, hogy bár a náci vagy arra hasonlító jelképeket kitiltották a stadionból, a tömeggyilkos Che Guevara képével díszített zászlók azért rendre elő kerülnek a meccseiken.

Fotó: Antonio Masiello/Getty Images

Az FC St. Pauli létezése az egyik legjobb példa arra, mennyire fontos társadalmi ereje van a futballnak, és mennyire elidegeníthetetlen része bizonyos szinten túl a politika: talán a világon nincs még egy olyan klub, ami ennyire jelentéktelen lenne a sportban, de ennyire jelentőssé vált volna a lelátón. Valószínűleg még a velük szimpatizálók többsége sem tudna akár egy híres St. Pauli játékost is mondani, de hát Hamburgnak ezen a részén továbbra is azt vallják, hogy a klub van a szurkolókért, és nem fordítva.

(források: CNN, Vice, Global Soccer, The Football Times)