Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

„Nem mindig lehet környezettudatosságot tanítani, ha valaki azért égeti el a műanyagot, hogy ne fázzon”

„Nem mindig lehet környezettudatosságot tanítani, ha valaki azért égeti el a műanyagot, hogy ne fázzon”

De néha azért még így is sikerül. A 22 éves Kika Portugáliából, a 23 éves Elora pedig Franciaországból költözött egy nógrádi kis faluba, hogy önkéntesként a helyi gyerekeken segítsen. De azt ők sem gondolták volna, hogy a Magyarországon töltött kilenc hónapjuk alatt ők tanulják majd a legtöbbet.

„Dörzsöld be a temperával a tenyered, nyomd a papírra, aztán szaladj azonnal a mosdóba, hogy lemosd. Milyet szeretnél? Zöldet? És emlékszel még hogy mondják angolul?”

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

Délután három óra van, kint nemsokára sötétedik, a nagylóci általános iskola egyik termét viszont most is gyerekzsivaj tölti be. Tizen tolonganak az egyik padot beterítő papír és egy doboz tempera mellett, hogy egymás után pecsételjék rá a tenyerüket. Egy hét múlva az műalkotás már egy lisszaboni vagy egy toulouse-i lakás falát fogja díszíteni, a távolság a két helyszín között azonban nem csak kilométerekben lesz majd mérhető.

Az ifjúsági központ télen nem üzemel, de addig az iskolában tartják a foglalkozásokat, Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

Nagylóc első látásra semmiben nem különbözik a hozzá hasonló nógrádi falvaktól, még úgy sem, hogy a decemberi napsütés azért igencsak jót tesz az egyébként álmos kis településnek. Van itt minden, mint egy átlagos magyar faluban: takarosra meszelt parasztházak, hatvanas évekbeli sátortetős kockák, meg persze vakolatlan, omladozó téglaépületek. A főutcán egymás után suhanunk el a kötelező hivatalok mellett: posta, önkormányzat, bolt és az általános iskola. Az már csak már ízlés kérdése, hogy az egyik kereszteződés virágágyásába helyezett Mikulás és világító szánkója mennyire dobja fel a hangulatot. A kötelező haladási irányt mindenesetre jól mutatja Budapest felé, a falusiak többsége egyébként is abba az irányba menekül a növekvő munkanélküliség és a szegénység elől.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

Az, hogy mit keres ebben a faluban és azon belül is egy komfortosnak a legkisebb jóindulattal sem mondható házban egy francia és egy portugál lány (és rajtuk kívül még számos külföldi huszonéves), első látásra mindenképpen rejtély. Az sem titok, hogy a 22 éves portugál Francisca Diniz és a 23 éves francia Elora Guimbaud sem feltétlenül tudták, mire vállalkoznak, amikor kilenc hónappal önkéntesként Nagylócra érkeztek. Francisca – akit mindenki Kikának hív – Lisszabonból, Elora pedig Toulouse-ból repült Budapestre, ami már önmagában nagy váltás, különösen ilyen hosszú időre, de a többi külföldi diákkal ellentétben ők nem álltak itt meg, hanem azonnal buszra szálltak és meg sem álltak Nógrádig.

A gyerekek a nyáron az ifjúsági központ kertjét tették helyre. Fotó: Egyesek Ifjúsági Egyesület

„Az elején nagyon féltem, egy szót sem beszéltem magyarul, az emberek meg angolul. Már a buszjegyet sem sikerült rendesen megvennem, mert elvitt egészen Szécsényig, aztán jöhettem vissza” – emlékezett vissza a kezdetekre Kika.

Aztán persze – a két önkéntes fiúval együtt, akik akkor még szintén itt laktak – hamar feltalálták magukat.

„Nyilván furán hangzik, de más választás híján bementünk az első helyre, ahol közösségi életet láttunk. Na, az pont a kocsma volt. De hihetetlenül kedvesen fogadtak minket, bár az elején még a Google fordító segítségével próbáltunk beszélgetni” – mondta a lány.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Nagylócon és környékén egyáltalán nem ismeretlenek a fiatal önkéntesek. A település a közeli Endrefalvával együtt évek óta részt vesz az Egyesek Ifjúsági Egyesület programjában, amely Nógrád megyei településeknek próbál segíteni a közösségépítésben. A portugál és a francia mellett cseh és észt fiatalok a környékbeli iskolákat és ifjúsági központokat járják, hogy megmutassák a helyi gyerekeknek, mit tehetnek saját közösségükért és környezetükért. A fiatalok néha még angolt is tanítanak, ami semmiképpen nem nevezhető feleslegesnek egy olyan környéken, ahol szinte semmilyen kitörési lehetőség nem akad – a tudást kivéve.

Azt persze nem lehet állítani, hogy a két lány pontosan tudta, hova kerül, amikor jelentkeztek a projektre.

„Egy francia civil szervezetnél dolgoztam, akik kapcsolatban voltak az Egyesekkel. Két projektre jelentkeztem, az egyik a nógrádi volt, ahova sürgősséggel kerestek önkénteseket, és az internetes interjú után azonnal közölték, hogy szívesen látnak” – mesélte Elora, aki Magyarországról akkor még agyjából csak Budapestet ismerte, na meg persze azt, hogy „nem éppen ideális a magyar politikai helyzet”.

A házat az egyesület bérli Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

A két lányt nem dobták teljesen a mélyvízbe, először Hollókőre kerültek egy képzésre, onnan viszont hamar a nagylóci házban találták magukat a többi önkéntessel együtt.

„Azért nagy segítség volt, amikor kiderült, hogy a házban mindenki vegetáriánus” – nevetett a vegán Kika a kétszobás, nagylóci ház nappalijában, amit az egyesület bérelt nekik. Az önkéntesek egyébként általában a hatezres lakosú Szécsényben laknak és onnan járnak be a falvakba, de idén ez máshogy alakult. Mondjuk annyiban szerencséjük volt, hogy koordinátoruk, aki szintén az egyesület tagja, mindössze néhány házzal arrébb lakott, így bármiben számíthattak a segítségére.

Az önkéntesek a szállást ingyen kapják, és emellé havi 200 euró (66 ezer forint) zsebpénz is érkezik a számlájukra. Ez persze nem sok, de a mindennapi megélhetéshez így elég. Kika és Elora, amikor csak tehették, igyekeztek bejárni az országot és a szomszédos államokat is – ha máshogy nem, hát stoppal.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

A fiatalok a munkájukhoz tolmácsot is kapnak, de ezen kívül csak magukra, a lelkesedésükre és szaktudásukra számíthatnak – már ha egyáltalán van nekik. Sokak számára ugyanis csak ekkor derül ki, hogy gyerekekkel foglalkozni, különösen hátrányos helyzetű térségekben, egyáltalán nem olyan könnyű.

„Olyan volt ez a kilenc hónap, mint egy hullámvasút” – mondta Kika, aki az első hónapokban sok nehézséggel találta magát szembe, és csak szeptemberre érezte úgy, hogy végre megtalálta az utat, amit követnie kell.

„Az elején valóságos rocksztárok voltunk a gyerekek között, aztán hamar rájöttünk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, ha valóban tartalmas elfoglaltságot akarunk nekik találni, amiből még tanulhatnak is. Nehezen szoktam meg például, hogy az elején csak játszani akartak és állandóan fociztunk az udvaron, miközben én szerettem volna nekik valóban átadni valamit a környezettudatosság fontosságáról. Aztán rájöttem, hogy ehhez először azt kell elérni, hogy befogadjanak” – mondta Kika.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

És akkor persze ott volt a látható szegénység problémája is, amit az önkéntesek egyszerűen foglaltak össze.

„Rá kellett jönnöm, hogy olyan gyerekeknek próbálom tanítani a környezettudatosságot, akiknél még csatorna sincs otthon. És fel kellett magamnak tenni azt a kérdést is: hogyan várjam el valakitől, hogy szelektíven gyűjtse a szemetet, ha azért tüzeli el a műanyag palackokat, hogy ne fagyjon meg a hidegben?” – tette hozzá.

A két lány ekkor újratervezett, és úgy döntött, a maguk kezébe veszik a dolgokat, amiben hatalmas segítségükre volt az egyesület képzése, amin részt vettek. Ehhez persze jól jött a Nagylócon álló ifjúsági központ is, amit az önkormányzat bérelt a gyerekeknek, és tökéletes helyszín volt arra, hogy valami igazán hasznosat vigyenek véghez.

Fotó: Egyesek Ifjúsági Egyesület

Bár a kétszobás kockaépület télen nem üzemel, mert drága lenne befűteni, az még a hidegben is látszik, mennyi munkát vittek itt véghez a helyi gyerekekkel. Az udvarban álló, padokkal körbevett pihenő például nyár elején még egy romhalmaz volt – ezt a kicsikkel együtt takarították ki, hogy néhány héttel később már együtt vegyék birtokba.

„Ők is hamar rájöttek, mennyivel kellemesebb úgy játszani, hogy nem kell átugrálniuk a betonakadályokon és a szeméten ” – mondták.

Fotó: Egyesek Ifjúsági Egyesület

A lépcsőkön eközben a fiúk csepegtetőrendszert készítettek, hogy legyen mivel öntözni az epreket, ami különösen nagy sikerélmény volt a kicsiknek. De eper és más zöldségek nőttek az önkéntesek házának kertjében is, amit szintén a diákokkal közösen gondoztak. Az ifjúsági központ falán található pillangódíszek is a gyerekek keze munkáját dicsérik, és bár az egyesület anyagi lehetőségei szűkösek, néhány csomag tempera és társasjáték is a polcokon figyelt, így esős időben is mindig van mit csinálni.

Az önkéntesek eközben arra is odafigyeltek, mi az, aminek a segítségével igazi közösséget tudnak varázsolni. Például focival.

„Amikor megtudták, hogy az egyik önkéntes társammal együtt Portugáliából jöttünk, másról sem tudtak beszélni, csak Ronaldóról. Nekik nála nincs nagyobb focista. Úgyhogy készítettünk egy kis videót, amivel neki üzenünk, mi pedig lázas szervezésbe kezdtünk, hogy eljuthassanak az egyik portugáliai meccsre, még Ronaldo menedzserével is sikerült kapcsolatba lépnünk” – mesélte Kika.

Children for C.Ronaldo from Egyesek on Vimeo.

A nagy találkozás végül nem jött össze, de a gyerekek a mai napig hálásan gondolnak rá vissza, és az önkéntesek utolsó nagylóci foglalkozásán éreztették, hogy hiányozni fognak nekik a lányok, még akkor is, ha a tavasszal mások érkeznek a helyükre.

És hogy mit tanult a Magyarországon töltött kilenc hónapból Kika és Elora? Legfőképpen empátiát, türelmet és azt, hogy bármire képesek.

„Azzal, hogy idejöttem, kiléptem a komfortzónámból. Olyan volt, mintha egy másik univerzumba kerültem volna, de egy percet sem bántam meg. Rengeteget fejlődtem, tanultam a világról és magamról is” – foglalta össze élményeit Kika, aki a magyarokat és a nagylóciakat is hamar a szívébe zárta.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

„Az itt töltött idő alatt tényleg csak jó dolgok történtek velünk. Közhely, de hihetetlen kedves volt mindenki, és semmi rossz nem történt velünk. Az elején többen figyelmeztettek minket, hogy ne hagyjuk lánc nélkül itt a biciklinket sehol, de mi nem törődtünk vele és nekünk lett igazunk” – mondta a portugál lány.

Kika és Elora karácsony előtt hazautazott, így a nagylóci ház tavaszig egészen biztosan üres marad. Akkor viszont új önkéntesek érkeznek, hogy tovább foglalkozzanak a gyerekekkel. És bár nagy változásokra természetesen ők sem számítanak, ha csak annyiban tudtak segíteni, hogy kicsit kinyitották a gyerekek előtt a világ ajtaját és értelmes elfoglaltságot nyújtottak számukra, már megérte.

„Volt egy 16 éves helyi fiú, aki nagyon sokat segített nekünk. Évekkel korábban ő is az általános iskola diákja volt, úgy találkozott az önkénteseinkkel. Ma már ő is be akar lépni, és később mindenképpen szeretne ő is egy külföldi szervezetnél tanítani. Mi ez, ha nem siker?”

Egy év, több ezer önkéntes

Az Európai Bizottság éppen egy éve, tavaly decemberben hozta létre az Európai Szolidaritási Testületet, hogy 18-30 éves fiataloknak kínáljon lehetőséget önkéntes munkára az Európai Unióban. A kezdet óta 42 745 fiatal jelentkezett a programokba és 2166-an már meg is kezdték a munkát összesen 1434 szervezetnél – köztük a portugál Kika. Az Európai Szolidaritási Testület tagjai voltak azok a fiatalok is, akik 2017 augusztusában segítették újjáépíteni az olaszországi földrengésben súlyosan megrongálódott közösségi épületeket Norcia városában is. A Bizottság javaslatot is előterjesztett, hogy a testület külön jogalapot kapjon, valamint 2018 és 2010 között 341,5 millió eurós költségvetés elfogadását szorgalmazza. A helyekre természetesen magyarok is jelentkezhetnek, a programokat ezen a linken lehet megnézni.