Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ezeket a könyveket ajánlják a Zoom.hu újságírói

Ezeket a könyveket ajánlják a Zoom.hu újságírói

Megkértem a Zoom.hu-s kollégákat, árulják el, melyik volt idén a kedvenc könyvük és miért, illetve, hogy melyik könyvet szeretnék elolvasni a közeljövőben (akár karácsonykor). A könyvek között semmi kapcsolat nincs, a legtöbbjüket nem is 2017-ben, hanem jóval korábban adták ki. Az egyetlen, ami összeköti őket, hogy egy olyan évben, amikor egy csomó jó és rossz hír, jó és rossz mozifilm, tévésorozatok, s egyéb irodalmi művek próbálták felkelteni a érdeklődésünket, ezek a könyvek valamiért kitűntek a tömegből.

Idén olvasott kedvenceink:

Lev Grossman: A varázslók-trilógia

Aki a Harry Potter könyveken nőtt fel, annak igazi ínyencség lehet a könyvsorozat, ugyanis Lev Grossmann megteremtette az univerzum 18 pluszos változatát. Varázslóképzőegyetem, igazi élet-halál harcok vérrel és elveszített végtagokkal, alkohol, szex, drogok, rock’n’roll. (László Viki)

Murakami Haruki: Kafka ​a tengerparton

Mert két szálon fut. Gubancos, de épp annyira fantáziadús, hogy akár igaz is lehetne. Tragikusan komikus, fájdalmas, mégis fergeteges humorú. Egy elfajult álomvilág, furcsán kevert japán identitással, amiből sosem akarunk felébredni. Szörnyülködünk, nevetünk, szexuális izgalomba jövünk, csodálkozunk, míg a végén ránk nem zúdul a nyitva hagyott kérdések garmada, amikre nincsenek megnyugtató válaszok. (Farkas Csilla)

Pan-dji: Vádirat

Hét elbeszélés, ami az észak-koreai társadalom osztályrendszerének alsó szintjétől a legfelsőig villant fel történeteket. A közös bennük az, hogy mindegyikben az alapvető életösztön és a szabadság iránti, logikus gondolkodáson alapuló vágy ütközik a kreált, illogikusan felépített, kegyetlen diktatúrával. Ráadásul szépirodalom, az egyetlen, ami Észak-Koreában született, de nem maradt az ország határain belül. (Pion István)

Török Gábor: A lakott sziget

A könyv elsősorban azért született, hogy legyen mit az elsőéves politológushallgatók kezébe adni, így teljesen közérthető, könnyen emészthető, egymást érik a kortárs popkultúrából (például posztapokaliptikus sci-fikből) és a történelemből vett példák. Török Gábor piszok jól ír, ezt már a blogján tanúsította, mielőtt kiábrándult az elemzésből. Átfogó és értéksemleges, szóval aki jobban meg akarja érteni a politika működését és összefüggéseit, az olvassa bátran, aki csak azt akarja leírva látni, hogy a NER elhozza az apokalipszist, az inkább kerülje. Középiskolákban kötelező olvasmány kellene, hogy legyen, hatalmasat emelkedne a jónép politikai kultúrája és tudatossága. (Kovács Gábor)

Németh Gábor: Ez nem munka

Kispróza-válogatás, amelyben a 41 szöveg (sokrétűsége dacára) szerves egészt alkot, miközben a szerző plasztikus, képszerű, mozzanatról mozzanatra haladó történetmesélésének minden egyes bekezdése, sőt sora pompás élményt kínál. (Murányi András)

Cserna-Szabó András: Sömmi

Azon túl, hogy elképesztően vicces és izgalmas, gyakorlatilag azért kiált, amiért a Rejtő életműve évtizedek óta: hogy kapjon valami tisztességes kalandfilmes feldolgozást. Rózsa Sándor sosem volt még ilyen kúl, a könyv pedig csodásan állít emléket a magyar betyárok létező és nem létező kalandjainak. Annak, aki ismeri a dél-alföldi tanyavilágot kötelező olvasmány, mindenki másnak meg erősen ajánlott, mert kevesen tudják annyira jól vegyíteni a valós történelmi eseményeket a teljes elmebajjal, mint Cserna-Szabó András. (Marczysovszky Márton)

Charles Bukowski: Nők

Amikor gimiben még menő lett volna Bukowskit olvasni, kimaradt az életemből, pedig biztos, hogy ennél is több boros whiskeykólát fogyasztok, ha fellapozom pár könyvét. Névnapi ajándékként kaptam meg idén, furcsa módon a barátnőmtől a Nők című regényét. Remélem, nem akarja, hogy ebből tanuljak a neméről, mert Bukowski lecsúszott alakja, aki nyilván saját maga, néha elég KDNP-sen bánik a nőkkel. Tök érdekes, mi történik egy ötvenes éveiben járó alkoholista férfival Amerikában, ha rászakad a világhírnév. Annyira jól ír ez volt postás, hogy egy-két strandolás, és ugyanennyi „fejfájós” este alatt elolvastam. A barátnőm azóta a feleségem, ő épp most kezdett bele. Azt mondja elég jó, néha ő is hangosan röhög. A feje sem fáj annyit. (Horváth Attila)

Háy János: Az öregtó felé

Eddig főleg Háy János drámáit olvastam nagy mennyiségben, ez volt az első kivétel. Tudom, hogy a versek közül több is elhangzott néhány Rájátszásban, de én azokon soha nem voltam. És talán jobb is így, egymás után, összerendezve olvasni őket. Egyszerre nehéz és sodró, egyszerre szól egyenként a versekről, és egy kerek egész. Nekem. (Bíró Péter)

Stephen King: Az

King bár nagyon népszerű író, mégis sokkal alábecsültebb annál, mint amit érdemelne. (Nagyjából erről szól az Az egyik kissé filler fejezete: a népszerű, „ponyva” irodalmat magas színvonalon művelő írópalántáról és tanáráról. A könyvben az írópalánta írócelebbé válik, de a szakma sznobabb része nem ismeri el.) Akárhogy is: King egy zseni, nem kérdés. Kimeríthetetlen fantáziájú, elképesztően művelt szerző, akinek magnum opusa egy lovecraftian ősi, alakváltó gyilkos bohócról szól. Az Az nemcsak egy nagyon mély, nagyon hosszú és nagyon szerteágazó, évszázadokat felölelő történet, egy szélesvásznú korrajz, egy pszichológiailag és szociológiailag alaposan átgondolt mű a felnőtté válásról, gyermeki félelmekről és felnőttkori frusztrációkról, hanem egy igazi fosatós horrorkönyv. (Kustánczi Norbert)

Parti Nagy Lajos: Létbüfé

Az igazi “Kocsi-út az éjszakában”, mert megint csak az van, mert mindig csak az van, hogy “Minden Egész Eltörött”. Vagy most éppen: minden egész összeállt. Ha éppen. Ha épen. Parti Nagy 14 év után jelentkezett újra verseskötettel. Már az eltelt idő is arra figyelmeztet, hogy nem lesz ez könnyű olvasmány. Nem is az. Mint óbort délutáni sziesztán, pléddel a térden, macskával az ölben, fotelben merengve, időt adva az ízeknek a nyelvgyökön is, úgy kell forgatni ezt a kötetet. Akik írnak levelet, palackpostát, lépcsőházi üzenetet, újságot, mindannyian szeretnének, szeretnénk egy kicsit Parti Nagy Lajos lenni. Esélyünk sincsen rá, mert “az idő tömblekvárja oly drabális”. De mi ezt nem bánjuk. (Grimm Balázs)

Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Valódi kortárs sci-fi hajmeresztő miszticizmussal, keménydrogokkal, öntudatukra ébredő robotokkal, sötét humorral, aktuálpolitikával, filozófiával és fiatal kurtizánokkal, akik az ananászlét isszák. (Lóska Márton)

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Ez a könyv 1985-ben jelent meg, sőt Magyarországon is 2006 óta olvasható, de a legtöbben valószínűleg idén futottak bele először (köztünk én is), miután megérkezett a Hulu (itthon HBO-n nézhető) új sorozata, A szolgálólány meséje. Ebben a nem olyan távoli jövőben játszódó történetben a társadalom legnagyobb problémája a meddőség, a krízishelyzetben pedig egy keresztény fundamentalista csoport emelkedik ki, a nők csakhamar másodrendű állampolgárokká válnak, és egyetlen feladatuk marad: százszázalékosan beteljesíteni biológiai kötelességüket. A könyv legnagyobb erénye, hogy ugyan disztópiát mutat be, az emberi viselkedés és a társadalmi működés legborzasztóbb jelei napjainkból is ismerősek lehetnek. És pont emiatt félelmetes, mert kínzóan közel áll a valósághoz. (Muchichka László)

Amiket nagyon szeretnénk elolvasni:

Thomas Mann: A Buddenbrook ház

Imádom a családregényeket, belemélyedni, hogy a különböző generációk hogyan hatnak egymásra, és míg a középiskolában leküzdhetetlennek tűnt a kötet, érdekel, hogy felnőttfejjel (már csak a fenekemen van tojáshéj) meg tudok-e birkózni vele. (László Viki)

Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei

Mert kedvenc újlipótvárosi könyvárusom azt mondta: addig semmi mást nem vihetsz, amíg ezt el nem olvasod! És tudom, hogy komolyan gondolja. (Farkas Csilla)

Nádas Péter: Világló részletek

Hogy miért nem olvastam még, arra nincs elfogadható indokom. Talán csak arra vártam, hogy elcsituljon körülötte a jó értelemben vett felhajtás. Mert biztos vagyok benne, hogy ez egy olyan Nádas-munka, ami megérdemli a hangos ujjongást önmaga csöndje körül, ami viszont csak nyugodt körülmények között befogadható. (Pion István)

Andy Weir: Artemis

Mert A marsi eddig az évszázad hard SF-je, okos, szellemes, izgalmas, ha az Artemis csak fele annyira jó, akkor már megéri elolvasni. (Kovács Gábor)

Kácsor Zsolt: A 32 bolond

Amondó vagyok, hogy a szerző eddigi legjobb – briliáns stílusban és könnyedséggel megírt – regénye. Van benne önéletrajzi ihletés, betegségkép-kivetítés, kamasz-, családi- meg történelmiregény-szál, nem utolsósorban zseniális, Rejtő Jenőt idéző humor. A cím szerint 32 a bolond, de igazából mindenki bolond. (Murányi András)

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal

Nagyon szeretem a pacalt, a gasztrós könyveket is, Cserna-Szabót annyira nem. Kíváncsi vagyok. (Horváth Attila)

Szerényi Szabolcs: Éhség

Van otthon egy kedvesen dedikált példány, szégyellem magam, de még nem fogtam hozzá. Az Éhség lesz a következő. És persze a Pion-összes. (Bíró Péter)

Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története

Ez a könyv kilóg a listából, mert nem szépirodalom. Bár Harari időben és logikailag is eggyel későbbi műve – amit amúgy már olvastam –, a Sapiens kvázi folytatása, a Homo Deus is egy elég olvasmányos mű, de sokkal inkább filozófiával, tudománnyal kevert történelem, mint szórakoztató irodalom. A Homo Deusban az izraeli történész arról ír, hogy milyen álmok és rémálmok formálják a 21. századot, milyen jövő vár az emberiségre, tönkre tesszük-e a világunkat, és hogy istenné válhat-e valaha az ember. A Sapiens ennek a könyvnek az előzménye, középpontjában az emberré válással, a jelentéktelen majom útjával a világ urává alakulásig. Ha kicsit is hasonlít a másik Harari könyvhöz, akkor tuti, hogy ez is egy nagyon elgondolkodtató írás. (Kustánczi Norbert)

Star Wars: Bizonyos szemszögből – Antológia

Gyerekkori kattanásom a Star Wars, a fő sodor mellett pedig mindig is imádtam azokat a regényeket, amik tágították a Galaxist, amik nem epikus csatákról és grandiózus eseményekről szóltak, hanem sokkal kisebb, nüansznyi történéseket dolgoztak fel. Ilyen lesz a Bizonyos szemszögből című antológiakötet is, amelyből kiderül, Beru néni hogyan nevelte Luke Skywalkert, mit csinált Antilles kapitány a Zsivány Egyes és az Egy új remény között, sőt, Tarkin nagymoff elméjébe is benézhetünk. A kötet februárban érkezik. (Muchichka László)