Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Ha Fidesz így folytatja, olyan rossz lesz, mint az USA-ban

Ha Fidesz így folytatja, olyan rossz lesz, mint az USA-ban
  • A társadalmi egyenlőtlenségek a világ minden részén nőttek az elmúlt évtizedekben, de nem egyformán.
  • Azonos fejlettségű országokban is nagy különbségek vannak, vagyis nem csak gazdasági folyamatok felelősek az egyenlőtlenségek változásaiért, az országok vezetői sokat tehetnek.
  • Ha minden úgy megy tovább, mint eddig, 2050-re az egyenlőtlenségek még sokkal nagyobbak lesznek.
  • A társadalmi egyenlőtlenségek tompításának leghatásosabb állami eszközei a progresszív adók, az oktatásba való befektetés és az egyenlő hozzáférés megteremtése, az egészségügy és a környezetvédelem erősítése.
  • A magyar kormány megszüntette a progresszív jövedelemadót, az állam keveset költ oktatásra és egészségügyre.

A társadalmi egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedekben a világ minden részén nőttek, azonban nagyon különböző mértékben. A társadalmi egyenlőtlenségek szintjeiben és azok változásaiban nagy különbségek vannak hasonló fejlettségű országok között is – erre az eredményre jutottak egy átfogó egyenlőtlenségi jelentés (a World Inequality Report, WIR) készítői. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az egyenlőtlenségek alakulása nem (csak) gazdasági folyamatok eredménye, az országok intézkedései és intézményei meghatározó szerepet játszanak bennük.

Nyugat-Európában legjobb a helyzet

Az elmúlt évtizedekben a jövedelmi egyenlőtlenség a világ minden részén nőtt, de eltérő mértékben. 1980 óta az egyenlőtlenség különösen nagyot nőtt Észak-Amerikában, Kínában, Indiában és Oroszországban. A Közel-Keleten, a szubszaharai Afrikában és Brazíliában az egyenlőtlenség alig nőtt, rendkívül magas szinten stagnált.

A jelentés készítői szerint történelmileg az egyenlőtlenségek növekedése a 2. világháború utáni egalitariánus, kiegyenlítő társadalompolitikák kifulladásának tudható be a 20. század végén. Természetesen ez a kifulladás a különböző országokban nagyon más formákat öltött. Az egyenlőtlenség növekedése különösen meredek volt Oroszországban, ahol a szocialista rendszert egy sokkal kevésbé szabályozott (ugyanakkor, tegyük hozzá, rendkívül korrupt) piacgazdaság vette át. A Kínában megfigyelt megugrást is a szigorúan szabályozott gazdaság liberalizálódása magyarázza.

Az USA-ban és Nyugat-Európában nem történt olyan éles társadalom- és gazdaságpolitikai változás, mint például a posztszovjet térségben, ráadásul a két terület egyenlőtlenség szempontjából hasonló szinten volt 1980-ban: a legtehetősebb 1 százaléké volt körülbelül az összjövedelem 10 százaléka. A helyzet 2016-ra drámaian megváltozott, Nyugat-Európában a fölső egy százalék jövedelemrészesedése alig nőtt, csak 12 százalék volt, míg az USA-ban 20 százalékra emelkedett. Az USA-ban tapasztalható jövedelemegyenlőtlenség a nagyon egyenlőtlen oktatási rendszernek tudható be, illetve annak, hogy az adórendszer progresszivitása nem követte a tehetősebb rétegek jövedelemnövekedését (vagyis a magasabb jövedelműek adói nem emelkedtek olyan mértékben, mint amennyivel a jövedelmük nőtt). Nyugat-Európában sokkal kevésbé csökkent az adórendszerek progresszivitása, az oktatási rendszerek és a bérszintek sokkal inkább kedveznek a középső és alsó jövedelmi rétegeknek, mint az USA-ban.

Az elmúlt 30 év vesztese a globális középosztály

Ami az egész világ átlagát illeti, az 1980 és 2016 közt történt összjövedelem-növekedésből kétszer annyi esett a legfölső 1 százalékra, mint a legalsó 50 százalékra, annak ellenére, hogy a legszegényebbek jövedelme nagyot nőtt ebben az időszakban, különösen a kínai gazdaság fejlődésének köszönhetően. E szűk harminc év vesztese a globális középosztály volt, aminek jövedelme csak alig vagy egyáltalán nem nőtt.

Az USA és Nyugat-Európa viszonylatában a trendek különösen ellentétesek egymással. Az USA-ban 1980-ban még az alsó 50 százaléké volt az összjövedelem 20 százaléka, 2016-ban már csak a 12 százaléka. Eközben a fölső 1 százalék részesedése 10 százalékról 20 százalékra nőtt. Nyugat-Európában mindkét csoport összjövedelemből való részesedése nagyjából állandó maradt.

Az államok elprivatizálták az eszközeiket

A jelentés készítői kiemelten foglalkoztak azzal, hogyan változott az elmúlt évtizedekben a magán- és a közvagyon egymáshoz való aránya. Arra a megállapításra jutottak, hogy 1970 óta a gazdagabb országokban a magánvagyon szintje nagyot nőtt, ugyanakkor a közvagyon (állami vagyon) szintje drasztikusan csökkent (nem csak a posztszovjet országokban, hanem például Nyugat-Európában is). Vannak olyan országok, ahol az állami vagyon szintje a közszféra magas adóssága miatt negatívba fordult. Vagyis összességében az országok vagyona ugyan nőtt (közvagyon +magánvagyon), de ez úgy állt elő, hogy

„az emberek gazdagabbak lettek, míg a kormányok szegényebbek”.

Ez a változás azért nagyon fontos a jelentés szerzői szerint, mert az államoknak vagyonuk és tőkéjük elolvadásával kevesebb eszközük marad arra, hogy tompítsák a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A helyzet egyébként még bőven lehet rosszabb,

az egyenlőtlenségek szintje a világ nagy gazdaságaiban meg sem közelíti azt, ami a 20. század elején volt.

A legfölső 1 százalék jövedelemrészesedése a 20. század elejétől az 1980-as évek elejéig-közepéig folyamatosan csökkent (45-70 százalék közti értékekről 20 százalék környékére), azóta jellemzően emelkedik (most jellemzően 20-40 százalék közt szóródnak ezek az országok.

Rosszabb lesz, ha így megy tovább

Az elemzők előrejelzéseket is készítettek 2050-ig arra, mi várható a társadalmi egyenlőtlenségek tekintetében. Arra jutottak, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak a közeljövőben, akkor az egyenlőtlenségek tovább fognak nőni. A változások nyertesei a leggazdagabbak lesznek, a vesztesei pedig a globális középosztály,

2050-re a legfölső 0,1 százalék jövedelemből való részesedése épp akkora lesz, mint a középső 40 százaléké,

bő 25 százalék.

Ha a világ országai nagy vonalakban az USA által 1980 és 2016 közt bejárt pályát követik, akkor az egyenlőtlenségek még jobban nőni fognak. Ha a világ a Nyugat-Európa által járt úton megy tovább, akkor az egyenlőtlenségek csökkenni fognak (minimális mértékben ugyan), a szegénység felszámolása irányába pedig komoly lépéseket lehet tenni, mivel az egyenlőtlenségek csökkenésével párhuzamosan az alsó rétegek átlagjövedelme meredekebben nő.

Progresszív adók, oktatás, egészségügy

Végezetül a jelentés készítői néhány jótanácsot is adnak arra, az adatok tanulsága szerint hogyan lehet hatékonyan csökkenteni (vagy legalábbis nem növelni) a társadalmi egyenlőtlenségeket:

  • A progresszív adók (amikor a több jövedelemmel és/vagy vagyonnal rendelkezők magasabb kulccsal adóznak) nem csak az adózás utáni különbségeket csökkentik, a progresszív kulcsok miatt a fölsőbb rétegek tagjai kevésbé motiváltak arra, hogy minél nagyobb szeletet ragadjanak magukhoz az összjövedelemből/összvagyonból.
  • Az adóelkerülés és a pénzmosás visszaszorítása ellen nemzetközi mechanizmusokra van szükség.
  • Egyenlőbb hozzáférést kell biztosítani az oktatási rendszerhez és a jól fizető munkahelyekhez. Az USA-ban például az alsó 10 százalékba tartozó családokból csak a gyerekek 20-30 százaléka jut el a felsőoktatásba, míg a fölső 10 százalékból a 90 százalékuk.
  • Állami befektetésekre van szükség az oktatásban, az egészségügyi rendszerben és a környezetvédelemben, mivel ezek a rendszerek elengedhetetlenek a különbségek csökkentéséhez.

A jelentés készítői szerint céljuk az, hogy részletes, széleskörű átlátható adatokkal szolgáljanak a társadalmi egyenlőtlenségekről, a lakosság jövedelmi és vagyoni helyzetének változásairól. A társadalmi egyenlőtlenségek nőnek, ha a világ országai nem kezelik őket, akkor politikai, gazdasági társadalmi katasztrófákhoz vezetnek. Azt ugyanakkor elismerik, hogy az egyenlőtlenségek megléte bizonyos szinten elkerülhetetlen, ahogy azt is, hogy az egyenlőtlenségek kezelésének kívánatos mértéke, a felhasználható politikai lépések és intézmények vita tárgyát képezik (és kell is, hogy képezzék). Ars poeticájuk szerint a viták lefolytatásához akarnak adatokat és eszközöket nyújtani.

A Fidesz épp az ellenkezőjét csinálja

A WIR kutatóinak eredményeit és ajánlásait persze nem kell készpénznek venni, azonban érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon 2010 óta nagyrészt javaslataikkal ellentétes társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedéseket foganatosított a kormány/Fidesz. A társadalmi egyenlőtlenségek ezen időszak során több fontos dimenzióban nőttek (bár vannak olyan dimenziók, amelyekben stagnáltak vagy csökkentek).

A Fidesz megszüntette a többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadót, helyette egykulcsos szja-t vezetett be (ami a családi adókedvezmény miatt gyakorlatilag többkulcsos, de nem progresszív).

2010 óta a Fidesz befagyasztotta és leépítette a szociális juttatások jelentős részét,

például a családi pótlékot és a munkanélküli juttatásokat. Ezek helyét a családi adókedvezmény és a közmunkaprogram vették át (előbbiből a magasabb keresetűek értelemszerűen többet profitálnak számszerűen, mint az alacsonyabb keresetűek).

Az OECD országok közt Magyarország költ az egyik legkevesebbet oktatásra vásárlóerő-paritáson (figyelembe véve, hogy adott ország adott pénze mennyit ér helyben). Ráadásul a költségvetés oktatási és egészségügyi kiadásai például 2015-ről 2016-ra számszerűen is csökkentek.

A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások egy főre eső jövedelme az inflációt is figyelembe véve 0,4 százalékkal csökkent 2010 és 2016 között.

A legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások jövedelme eközben 19,4 százalékkal nőtt.

A legfelső és a legalsó jövedelmi ötöd közti különbség 2012-ig nőtt, azóta minimálisan csökkent.

A különféle családtípusok közt is van, amelyik komoly vesztese volt az elmúlt éveknek. A nagycsaládok átlagjövedelme 40 százalékkal nőtt, ugyanakkor az egyfelnőttes (egy felnőtt egy vagy több gyerekkel) családok átlagos jövedelme stagnált, az inflációt is figyelembe véve nagyot csökkent.