Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Gerő András: A Jobbik csak a kommunikációjában „szelídült meg”

Gerő András: A Jobbik csak a kommunikációjában „szelídült meg”

Már nem feltétlenül tekintenek patás ördögként a Jobbikra a balliberális szavazók. A jövő évi választások tétje mégis az, lesz-e újra kétharmada a Fidesznek.

 

Vona Gábor túl magasra tette maga és pártja számára a mércét, amikor kijelentette, lemond, ha pártja nem nyeri meg a választásokat. Erre ugyanis – ha csak valami csoda nem történik – esélyük sincs – hangzott el a Political Capital mai rendezvényén. Az átrendeződés éve – A populista jobb és a szélsőjobb a mai Magyarországon című konferenciáján mások mellett Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője, Róna Dániel és Bíró-Nagy András politológusok, valamint Gerő András történész a jobboldali pártok és mozgalmak irányváltásait elemezték.

Abban teljes volt az egyetértés köztük, hogy

a Fidesz erősen szélsőjobbra tolódott és átvette a Jobbik korábbi szerepét.

Nem ok nélkül. A Jobbiknak – a főleg a kormánypárti médiában megfogalmazódó cáfolatok ellenére – bejött a néppártosodás. A cukisági kampány kezdete előtt tartósan 10 százalék alatti párt a váltás hatására 20 százalékra küzdötte fel magát.

Azonban 2015-ben a Fidesz jobban élt a migrációs válság kínálta lehetőséggel. A Jobbik számára nem maradt más lehetőség, mint a középretartás. Részben a Fidesz szélsőjobboldalra tolódása miatt, részben pedig azért mert a Jobbiknak a korábbi, zsidózó-cigányozó rasszista politikájával esélye sem lett volna kormányváltó erőként és a Fidesz alternatívájaként bemutatni magát. A váltás azonban sikerült, amit az is mutat, hogy a középkorúak és idősebbek körében is nőtt a támogatottsága.

Gerő András történész szerint azonban bár nem vitatható, hogy a Jobbik sokat változott, még mindig komoly hitelességi problémákkal küzd. Egyrészt azért, mert – főleg a baloldali értelmiség – nem tudja és nem is akarja elfelejteni a jobbikos politikusok rasszista kijelentéseit, a zsidó származású képviselők listázására tett javaslatát, a cigányság megfélemlítését. Másrészt, mert a változás nem igazi és nem is mélyreható. A pártvezetés fegyelmezetten követi

az új irányvonalat, azonban az „övéikkel”, maguk között ma is úgy beszélnek, mint régen.

A Jobbik „megszelídülése” csak a kommunikáció szintjén történt meg.

A 2015-ös migrációs válság óta a Fidesz uralja a politikai közbeszédet. A Jobbik képtelen volt olyan témákkal előállni, amelyekkel tematizálhatta volna a közéletet és magára vonhatta volna választók figyelmét. Az európai bérunió témája sem hozta meg a várt sikert.

Közben a Fidesz a kormányközeli médiát használva – részben a néppártosodás miatt pártjukból kiábrándult jobbikosok és Jobbik szimpatizánsok megszólaltatásával – folyamatosan emlékezteti Vonáék táborát, hogy „milyen is volt egykor a Jobbik”. Ennek érdekében még a pár éve még „metszett farkincákat” emlegető Morvai Krisztina szerepeltetése is elfogadható a kormányoldal számára.

És, ha mindez még nem lenne elég: a Jobbikból kiábrándult, a néppártosodást elutasító radikális jobboldaliak, akikhez egykor ezer szállal kötődtek Vonáékhoz, még pénzelték is őket, új mozgalmat alakítottak és várhatóan hamarosan párttá alakulnak, ami tovább ronthatja a Fidesz legerősebb kihívójának választási esélyeit.

A Fidesz propagandagépezete mindeközben újra és újra felemlegeti a Jobbik egykori cigányellenes és antiszemita kijelentéseit, nem utolsó sorban a Jobbikot a Fidesszel szemben már akár szövetségesnek is elfogadni kész baloldali szavazók elrettentése érdekében.

De a múlt felhánytorgatásának más oka is van. A felmérések szerint a Jobbik szavazóinak körében csökkent a Fidesz elfogadottsága. Egyre kevesebben mondják közülük azt, hogy a Jobbik után a Fideszre szavaznának a leginkább. 2014-hez képest negyedével csökkent a Fideszt elfogadó jobbikos szavazók aránya, miközben a

nyolcszorosára nőtt azoknak a Jobbik szavazóknak az aránya, akik egy baloldali vagy egy liberális pártra is hajlandók lennének szavazni.

És már a baloldali és a liberális szavazók sem tartják feltétlen patás ördögnek a Jobbikot.

Az MSZP és a DK még mindig a legelutasítottabb két párt a Jobbik választói körében, az LMP és az Együtt elfogadottsága azonban mára jelentősen nőtt.

A konferencián többször is szóba került a baloldal lenullázódása, és hogy az úgynevezett demokratikus kis pártok összefoghatnak-e a néppártosodó, de hátterében még nagyon is radikális, rasszista Jobbikkal. A vita konklúziója, hogy bár sokan vannak a balliberális oldalon, akik annyira utálják a Fideszt, hogy még a Jobbikkal is hajlandók lennének lepaktálni ellene, a kérdés értelmetlen. A Jobbik ugyanis nem akar összefogni azokkal a baloldali törpepártokkal, melyek támogatottsága együtt sem éri el az övét.

A Fidesz stabil szavazótáborán belül ugyan csökkent a Jobbik elfogadottsága, de ennek gyakorlatilag semmi jelentősége, miután a kormánypárt a felmérések szerint toronymagasan vezet valamennyi közvélemény-kutatónál. Pillanatnyilag az az egyetlen nyitott kérdés, mutattak rá a szakértők, hogy

a 2018-as választáson lesz-e újra kétharmada Orbán Viktornak.