Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Egy ábrán, hogy miféle emberek élnek a társadalom különböző rétegeiben

Egy ábrán, hogy miféle emberek élnek a társadalom különböző rétegeiben
  • 2016-ban negyedmillió ember volt legalább fél évig közmunkás.
  • A legalacsonyabb jövedelmű rétegben relatíve nincs sok közmunkás, sok viszont a munkanélküli és az inaktív.
  • A lakosság legszegényebb ötödében az emberek negyede munkanélküli, inaktív vagy közmunkás.
  • 2011-ben 1,2 millió ember volt munkanélküli vagy inaktív, ha a közmunkásokat hozzájuk számoljuk, akkor a számuk csak 100 ezerrel csökkent.

Nem a lakosság legalacsonyabb jövedelmű tizedében van a legtöbb a közmunkás, alsó öt tized mindegyik másikában többen voltak – derül ki a KSH háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételének számaiból. 2016-ban a legalsó tizedben csak 27 490-re jön ki azok száma, akik 16 évesnél idősebbek és legalább fél éven keresztül közfoglalkoztatásban vettek részt, az eggyel magasabb jövedelmű tizedben már majdnem 67 ezren voltak, a 3. tizedben pedig közel 53 ezren.

Ez azt is jelenti, hogy

a 2. tizedben az alkalmazásban állók bő ötöde közmunkás volt,

a 3. tizedben a 15 százalékuk, 4. tizedben bő 10 százalékuk. Az arány egyre csökken a magasabb jövedelmű tizedek felé haladva. A 2016-ra vonatkozó adatfelvétel alapján összesen negyed millió ember volt legalább fél évig közmunkás.

Az alábbi grafikonon összefoglaltuk, jövedelemszerző tevékenységük szerint hogyan oszlik meg a magyar lakosság jövedelmi tizedekre bontva:

A gyerekes háztartásokban több felé oszlik a pénz

A grafikonon nem csak az látszik, összetételükben milyen nagy különbségek vannak a lakosság alacsonyabb és magasabb jövedelemmel rendelkező tizedei közt, de az is, hogy a különbségek tendenciaszerűen változnak tizedről tizedre.

Az alacsony jövedelmű tizedekben sok a munkanélküli, az inaktív és a közmunkás felnőtt, valamint a gyerek. Dolgozó felnőttből kevés van, ráadásul jelentős részük közmunkás. A magasabb tizedek felé haladva egyre kevesebb a munkanélküli, az inaktív és a közmunkás felnőtt, valamint a gyerek is. Ami a gyerekek számát illeti, ez nem meglepő: a KSH egy főre eső jövedelem alapján állítja sorba és osztja tizedekre a háztartásokat, és a gyerekes háztartásokban több főre oszlik el a jövedelem. Ennek ellenére tény, hogy a magyar gyerekek nagy része alacsonyabb egy főre eső jövedelmű háztartásokban él. Az állam szociális juttatások alkalmazásával enyhíthetné azt a helyzetet, de nem teszi, 2010 óta az alacsony jövedelmű tizedekben semennyire vagy alig nőtt a szociális juttatások mértéke (erről itt írtunk bővebben).

A nyugdíjasok száma szintén a magasabb egy főre eső jövedelmű tizedek felé haladva nő, ebben is szerepet játszik, hogy a nyugdíjasok jellemzően ritkábban élnek egy háztartásban gyerekkel, így a jövedelmükön nem kell gyerekekkel osztozniuk (statisztikailag semmiképp, gyakorlatilag támogathatják fiatalabb rokonaikat). Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy 2010 óta gyakorlatilag a nyugdíj az egyetlen olyan szociális juttatás, amit nem érintett a legtöbb juttatás befagyasztása vagy visszavágása.

Annyira azért nem csökkent a munkanélküliség

A közmunkásokra visszatérve: a közmunka félig-meddig tekinthető szociális juttatásnak, a kormány sokszorosan hangoztatott álláspontja szerint a program célja az (állandó jelleggel vagy csak ideiglenesen) inaktív lakosság munkára fogása, egyrészt azért, hogy ne kapjanak a semmiért pénzt, másrészt azért, hogy a közmunkán keresztül vissza- vagy eljussanak az elsődleges munkaerőpiacra. A közmunkaprogram bevezetésével és felfuttatásával párhuzamosan

a kormány a munkanélküli-támogatásokat drasztikusan visszavágta.

Ebből a szempontból a közmunkásokat hozzászámolhatjuk a munkanélküliekhez és az inaktívokhoz, 2016-ban ez a csoport 1,1 millió főt számlált. 2011-ben a munkanélküliek és az inaktívok összesen 1,2 millióan voltak, a csökkenés tehát csak 100 ezer fő, ami legalábbis lábjegyzetet fűz a munkanélküliség csökkenéséről és a foglalkoztatottság növekedéséről szóló győzelmi jelentésekhez.

A kormány visszabontja a közmunkát

Ez persze nem jelenti, hogy az elmúlt években ne csökkent volna számottevően a munkanélküliség, és ne nőtt volna nagyot a foglalkoztatottság a közmunkától függetlenül. Ráadásul a kormány 2016 vége óta minden jel szerint valóban elkezdte leépíteni a közmunkát, arra hivatkozva, hogy a magyar gazdaságban már komolyabb probléma a munkaerőhiány, mint a munkanélküliség.

A program visszabontása során azonban érdemes lenne óvatosan eljárnia, komoly területi különbségek vannak abban, hogy hol, mekkora szükség van a közmunkára (erről itt írtunk bővebben).

A jövedelmi tizedek adatai alapján ráadásul nem csak területenként van nagyon eltérő mértékű szükség a közmunkára, hanem jövedelmi rétegek szerint is:

A két alsó tizedben 2016-ban körülbelül minden negyedik ember vagy közmunkás volt, vagy munkanélküli, vagy inaktív (gyerekeket, nyugdíjasokat, mindenkit beleszámolva). Az arány a harmadik tizedben is közel 20 százalékos. Mivel a munkanélküli támogatásokat a kormány leépítette, ezekben a rétegekben a közmunka elvesztése súlyos következményekkel járhat, ha a volt közmunkások nem tudnak állást találni az elsődleges munkaerőpiacon.