Foci VB 2018 Meccsek Hírek Csoportok
A csoport M Gy D V G+ G- P
Oroszország 2 2 0 0 8 1 6
Uruguay 1 1 0 0 1 0 3
Szaúd-Arábia 1 0 0 1 0 5 0
Egyiptom 2 0 0 2 1 4 0
B csoport M Gy D V G+ G- P
Irán 1 1 0 0 1 0 3
Portugália 1 0 1 0 3 3 1
Spanyolország 1 0 1 0 3 3 1
Marokkó 1 0 0 1 0 1 0
C csoport M Gy D V G+ G- P
Franciaország 1 1 0 0 2 1 3
Dánia 1 1 0 0 1 0 3
Ausztrália 1 0 0 1 1 2 0
Peru 1 0 0 1 0 1 0
D csoport M Gy D V G+ G- P
Horvátország 1 1 0 0 2 0 3
Argentína 1 0 1 0 1 1 1
Izland 1 0 1 0 1 1 1
Nigéria 1 0 0 1 0 2 0
E csoport M Gy D V G+ G- P
Szerbia 1 1 0 0 1 0 3
Brazília 1 0 1 0 1 1 1
Svájc 1 0 1 0 1 1 1
Costa Rica 1 0 0 1 0 1 0
F csoport M Gy D V G+ G- P
Mexikó 1 1 0 0 1 0 3
Svédország 1 1 0 0 1 0 3
Németország 1 0 0 1 0 1 0
Dél-Korea 1 0 0 1 0 1 0
G csoport M Gy D V G+ G- P
Belgium 1 1 0 0 3 0 3
Anglia 1 1 0 0 2 1 3
Tunézia 1 0 0 1 1 2 0
Panama 1 0 0 1 0 3 0
H csoport M Gy D V G+ G- P
Japán 1 1 0 0 2 1 3
Szenegál 1 1 0 0 2 1 3
Kolumbia 1 0 0 1 1 2 0
Lengyelország 1 0 0 1 1 2 0

Magyarok az út szélén – a szegényeken csattant az ostor

Magyarok az út szélén – a szegényeken csattant az ostor

Tízezrek maradtak az út szélén, az elmúlt években drasztikusan leépültek a szegénység ellen védő szociális támogatások, nőtt a kiszolgáltatottság.

Karácsony előtt erősebb figyelem kíséri a szociálisan nehéz helyzetben lévők kérdését. Ennek látványos eleme az utcai ingyenes ételosztások időszaka, amikor hosszú sorokat lehet a fővárosi köztereken látni. Ugyanakkor a szegénység ennél összetettebb, és nem csak azokat érinti, akiket látni lehet az utcákon. A Policy Agenda által a Zoom.hu számára készített elemzés élethelyzeteken keresztül mutatja be, hogy mi történt az állami szolidaritással 2008-as gazdasági válság óta.

Sokan maradnak az útszélén

Különböző módon lehet mérni a szegénységgel érintettek számát. Az Európai Unió statisztikai szerve (Eurostat) által közölt adat szerint 32 százaléka a magyar társadalomnak súlyos nélkülözésben él. A Policy Agenda és a Zoom.hu nemrég publikált felmérése alapján a társadalom közel 30 százaléknak nincsen egyáltalán megtakarítása, és a 2016. évre számított létminimum alapján a társadalom 36 százalékaa olyan háztartásban él, ahol a jövedelem nem éri el a létminimum összegét. Az adatok – bár más megközelítésből épülnek fel – valójában ugyanabba az irányba mutatnak. A társadalom harmada, anyagilag kiszolgáltatott.

A 2008-as gazdasági válság két lehetőséget kínált az országok számára. Vagy megerősítik a szociális rendszerüket, és igyekeznek egyben tartani, megőrizni a társadalom erejét, vagy éppen ellenkezőleg, a költségvetési forrásokat éppen erről a területről vonják ki. Magyarország ezt azt utat választotta. És szinte egyedüliként, mivel a szociális kiadások terén nálunk csak Görögország járt rosszabbul.

Adatok forrása: Eurostat, adathiány miatt Lengyelország és az EU28 átlaga 2014/2008 viszonylatot mutatja

Nem véletlen, hogy míg 2008-ban a GDP 7,1 százalékát költötte el az állam nyugellátások nélkül szociális támogatásokra, addig 2016-ban már csak 5,9 százalékát. És a jövő sem túl kecsegtető, mivel – ha igazak a kormány tervezett GDP adatai – 4,5 százalékra fog 2018-ban csökkeni a szociális kiadások összege. Nagyon fontos, hogy ezek a kiadások sok olyan elemet is tartalmaznak, amelyek nem rászorultsági elvhez kötöttek. Ilyen például a családi pótlék is, amelyet mindenki, aki gyermeket nevel, megkap. Az általunk készített számítások alapján valójában élethelyzethez és rászorultsághoz kötött pénzek a GDP 1 százalékát jelentik.

A szociális védelem furcsaságát mutatja, hogy a jövedelmi helyzethez nem kötött támogatások az összes támogatás 94,6 százalékát tették ki 2008-ban, míg 2015-ben már 95,8 százalékát. Magyarán a közös adóforintokból minden 100 forint után 96 forintot úgy ad az állam szociális juttatásként, hogy nem nézi meg az érintett „rászoruló-e” vagy sem.

Mi lesz a dolgozókkal?

Amikor makroszámokról beszélünk, akkor könnyű elveszteni az egyént. Ezért érdemes élethelyzeteket is vizsgálni, hogy lássuk, mennyire alakult át a társadalmi szolidaritás 2008 óta. A gazdasági válság évében ha valaki nagyon alacsony keresettel rendelkezett, vagy egyáltalán nem tudott dolgozni, esetleg a családban a keresők és az eltartottak aránya olyan volt, akkor rendszeres szociális segélyre volt jogosult. Az állam által adható támogatások közül az aktív korúak nagyjából ezt vehették egyedül igénybe. Erre 2008-ban 70 milliárd forintot költötte el a költségvetés.

Nagyot változott a világ, és a szociális rendszert felváltotta a közmunka. Azok, akik közmunkásként dolgoznak sem egész évben foglalkoztatottak, hanem átlagosan 5-6 hónapig. A maradék időben, ha a család anyagi helyzete olyan, akkor alacsony összegű segélyre jogosultak (foglalkoztatást helyettesítő támogatásnak hívják). Míg 2008-ban ha a család rászoruló volt, akkor átlagosan havonta 27 ezer forintot kapott az államtól. Ez az összeg 2016-ra 23 ezer forintra csökkent.

Ha ehhez hozzászámoljuk az inflációt is, akkor egy nehéz helyzetben lévő család 10 ezer forintot vesztett havonta a gazdasági válság óta.

Nem véletlen, hogy akik most dolgozik, azoknak a 71 százaléka úgy érzi, hogy szociális probléma esetén nem számíthat az állami segítségre. És amikor azt olvassuk, hogy a dolgozók 72 százaléka inkább csökkentené az adókat, még ha ez a szociális támogatások csökkenésével is jár, akkor véleményünk szerint hibás az az értelmezés, hogy ez a magyar társadalomban lévő szolidaritás hiányának megmutatkozása. Sokkal inkább arról van szó, hogy most is úgy éli meg a társadalom aktív korú része, hogy rosszul költik el az adóforintokat, és inkább nem adná oda, mert ezáltal saját – 24 százalékuknak most egyáltalán nem létező – megtakarításaikat növelhetnék válságos idők átvészelésére.

Segítség nem csak dolgozóknak

Az állami szociális rendszernek volt egy eleme, amely kifejezetten élethelyzeteken akart segíteni. A gazdasági válság idején lehetett lakásfenntartási támogatást, adósságcsökkentési támogatást, rendkívüli gyermekvédelmi támogatást, temetési segélyt és átmeneti segélyt is igénybe venni. Költségvetési szinten nézve ez sem volt nagy összeg, 25 milliárd forintot vitt el. 2016-ra az állam már nem foglalkozik ezzel, mivel a kormányzati ciklus közben ezeket megszüntette a kormányzati többség, és így már csak a kifutó támogatásokra 26 millió (!) forint ment el.

Elvileg az önkormányzatoknál van (ez egyébként korábban is volt) szociális segély adási lehetőség, ezt települési támogatásnak hívják. Ugyanakkor ennek mértéke már nagyrészt attól függ, hogy milyen az adott település gazdasági teherbíró képessége. Könnyű belátni, hogy egy jobban teljesítő településen az ott élők jövedelmi viszonyai amúgy is jobbak, mint a hátrányos helyzetű, és ténylegesen rászoruló kisközségben élőké. Ennek ellenére pont fordított a támogatási lehetőségek nagysága.

A gazdasági válság óta nagyot fordult a világ. Láthatjuk, hogy Európa jelentős része védte az elszegényedéstől a saját társadalmát, ha tudta növelte a szociális kiadásait. Magyarország, már 2008-ban, tehát az előző kormányzat idején úgy döntött, hogy átmenetileg más útra lép.

Ebből az átmeneti időből 2010 óta egy politikai kurzus lett, amelynek elvi alapja, hogy nincsen ingyen ebéd. Ennek köszönhetően az állam kivonul a valódi rászorulókat érintő szociális támogatásokból, és maximum az univerzális, azaz a jövedelmi és élethelyzetet egyáltalán nem érintő támogatásokat tartja meg.

Amikor a dolgozók úgy látják, hogy nincsenek megtakarításaik, de az államtól sem várhatnak segítséget, akkor ez egyet jelent a társadalmi kiszolgáltatottságnak. Nem mernek élni jogaikkal, mert félnek, a munkájuk elvesztésétől. Ez pedig alapvetően áthatja a társadalmi viszonyokat.