Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Új hungarikum a láthatáron: a drogprevenciós szabadulószoba

Új hungarikum a láthatáron: a drogprevenciós szabadulószoba

Nem zártak be bennünket, mégsem volt könnyű kijutni a XIII. kerület új játékszeréből.

Biztosan nagyszerű dolog, hogy drogprevenciós szabadulószoba nyílik Budapesten, a XIII. kerületben, de miért jó, ha megszabadulunk a drogprevenciótól? – tehetnék fel a delíriumos kérdést sokan a reggeli pálinka/kokain után, kávé mellett cigarettázva.

Fotó: Veres Viktor

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Tüzér utcai Prevenciós Központban lévő helyet mások mellett Holopné Schramek Katalin, a kerületi Kábítószer-egyeztető Fórum (!) elnöke, alpolgármester adja át nemsokára.

Hétfő délelőtt, a hely tele van hulló fogú dílerekkel, a kábítószer-kereső kutya ájultan fekszik egy zsák gandzsa alatt, csak a portás örül, mert most végre senki nem foglalkozik azzal, hogy megint kadarkától bűzlik.

Hát nem. Hogy el tudjuk képzelni: a központ épülete valaha általános iskola lehetett, a ház aulája fullon van, az első sorokban kosztümös-öltönyös nagyon fontos emberek, mögöttük pedig sokkal kevésbé fontos kivezényelt diákok ülnek.

Fotó: Veres Viktor

Van karácsonyfa is, közvetlenül a mikrofonállvány mellett, a villogó fénytől kicsit behaluzok, de ez már könnyedén belefér a délelőttbe.

A drogprevenciós szabadulószoba nemzetközi szinten is első – hangzik el az egyik köszöntőben. Hungarikum! – kiált fel a bennem élő Fazekas Sándor. A projekt a kooperatív tanulás, lényegében az együttműködés elvén alapul, ugyanis játékos formában ad át ismereteket az egyes pszichoaktív szerekkel kapcsolatban, miközben a közösséget építi – teszi hozzá a szónok.

A speciális szabadulószoba a rémisztő „Tudattörő” fantázianevet kapta, még reklámtollat is osztanak „Tudat törő” (sic!) felirattal, amiről egyből Törőcsik András jut eszembe.

Karácsonyfa, Majzik Balázs Fotó: Veres Viktor

Mindjárt megyünk a szabadulószobába, de előtte két dolgot muszáj még elmondanom. Egyrészt azt, hogy a pisilési inger is egyfajta szabadulószobás helyzet, pláne, ha hosszúak a beszédek, másrészt azt, hogy Majzik Balázs, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Drogmegelőzési Programok Osztályának megbízott osztályvezetője olyan fogalmakat emleget beszédében, mint a „sajátos magyar szellemi út”. Ami önmagában nehezen értelmezhető, de ebben a drogos kontextusban mindjárt kicsit világosabb.

„Még mindig a lúdtollat mártogatnánk a tintába, ha nem lett volna Bíró László” – mondja Majzik. Bíró László egyebek mellett a golyóstoll feltalálója volt, de semmilyen drogos múltra utaló feljegyzést nem találtam róla. Elhangzik még a bűvös kocka, a csuklós busz és dobostorta is a beszédben, amitől tényleg kezdem magam úgy érezni, mint aki betépett. Az ránt vissza, amikor a beszéd oda kanyarodik, hogy a kormány a tiszta tudat, a józanság kultúráját hirdeti. Beh kár, hogy Deutsch Tamás nem kormánytag! – írja a „Tudat törő” toll a füzetembe.

Fotó: Veres Viktor

Feljegyzi még, hogy „Fontos gondolat a Kárpát-medence hatóköre”, aztán amikor azt kanyarítja, hogy „a drogozás diabolikus tevékenység”, kihull a kezemből. Közben észreveszem, hogy a közönség soraiban egy középkorú férfi konkrétan alszik.

A drogprevenciós szabadulószoba már a nevében is trükkös. Ugyanis nem egy, hanem mindjárt két szoba. Egyébként, mint megtudom, nem betépve kell idejönni, hanem tisztán és – röviden összefoglalva – a célcsoport, a 14-18 évesek olyan élményekkel gazdagodnak, hogy majd nem drogoznak.

Az első szobában töksötét van, lejátszanak egy filmet egy fiktív fickóról, aki gyógyszeres-piás-cigis anyától született, a szülei kiskorában elváltak, maga is gyógyszeres-piás-cigis-drogos lesz, aztán autóbalesetet szenved a barátnőjével.

A „Tudattörő” – nem a toll, mert azt ugye külön írják, hanem a szabadulószoba – a függő személy tudatát szimbolizálja. A film róla szól. A játékosok a kisebb és sötétebb térből haladnak az egyre világosabb és megnyugtatóbb terek – tudatszintek – felé.

Fotó: Veres Viktor

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a töksötét szobában meg kell keresni egy UV-lámpát, rávilágítani a falra, megjelenik egy négyjegyű szám… Nem mondhatom tovább, mert akkor a 14-18 évesek egyből kiszabadulnak és drogozni kezdenek.

A második szobában már van némi fény, az egyik sarokban diszkós megvilágítás, a másikban pedig rendőrségi kék fény villog egy rommá tört Merga maradványai mögött.

Fotó: Veres Viktor

Gombák a falon, meg maci, a földön borosüveg, az egyik vendég reménykedve meghúzza, de üres. Bagolyrajz a falon, mellette Halál felirat. Újságcikkek a főszereplő életéről, akinek mi most a tudatában vagyunk. Vagy hol. Mindenesetre benne vagyunk a fejében, az biztos, mert a plafonra valakik egy emberi agyat festettek, faltól falig. Ide tényleg fölösleges bedrogozva vagy részegen érkezni.

Itt van Gilbert Anna ötletgazda is, megkérdezzük, honnan jutott eszébe a szoba. Mint minden nagy ötlet, voltaképpen ez is egyszerű: szabadulni a függőségtől, szabadulni, szabadulni: szabadulószoba!

A kivezényelt diákok között többen szociális asszisztensek lesznek, a gyakorlati idejüket töltik itt, részt vettek a hely tesztelésében. Azt mondják, erős csapatmunka kell a feladatok megoldásához. Ezt sajnos nincsen módunkban kipróbálni, mert játszani nem lehet, csak végigsétálni a szobákon. Ahogy próbálok bármi összefüggést felfedezni az egyes elemek között, úgy érzem, soha nem jutnék ki egyedül. Egyébként a szoba elvonóként is jól működhetne: rádzárják az ajtót, és mire kijutsz, kitisztulsz. Vagy nem.

Fotó: Veres Viktor

Azt mondják a diákok, nekik sikerült a rendelkezésre álló idő alatt kijutniuk, ami talán háromnegyed óra, vagy egy. És hogy a legnehezebb a morze-kód megfejtése volt. Persze az üzemeltetők senkit nem hagynak bent, fontos a sikerélmény, kamerákkal figyelik a 4-5 tagú csapatokat és addig segítenek, míg végül sikerül megtalálni a végső kódot.

Dalí órája folyik le egy falra szerelt, lefelé fordított székről, K-vonalas telefon áll a radiátoron – a látványtól szétesek, mint miniszterelnöki tanácsadó az ibizai drogdiszkóban, pedig itt nem potyognak kurvák a plafonról és a csapból sem kokain folyik.

A tárgyak közt látok egy mángorlót is, erről a leendő szociális asszisztensek nem tudják mi, ők viszont kijutottak innen, önerőből. Az egyik szándékosan elhelyezett, tudatzavaró könyv címe a polcon: „Magyar népi cserépedények”. Mondanom sem kell, hogy egy emberként kiáltanak fel, amikor meglátják: „köcsögök!” Miután bocsánatot kérnek a mellettünk álldogáló csoport tagjaitól, azt mondják, tényleg az edényekre gondoltak. Szép dolog a néprajz.

A projekt megvalósulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a XIII. kerületi önkormányzat 3-3 millió forinttal támogatta. A hely jópofa dolognak tűnik, az iskolások azt mondják, nem rosszabb, mint egy bármilyen szabadulószoba. Csak az utolsó, nagyméretű felirat nyomaszt a kijárat mellett: „Ki vagyok én?”