Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Vizoviczkitől az egészséges spermákig – interjú Bárány Attilával

Vizoviczkitől az egészséges spermákig – interjú Bárány Attilával

Bárány Attilát lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt senki nem veheti el tőle, hogy már legalább 30 éve jelent egyet a neve a hajnalig tartó bulizással. Az elmúlt években a Radio 1-en is műsort készítő DJ december 18-án lesz 50 éves, végigdiszkózta a rendszerváltást, összebarátkozott az ország legveszélyesebb embereivel is, és nagyon úgy tűnik, hogy még egy darabig nem tervez leállni a szettjeiben legendásan sokat beszélő Bárány.

December 18-án 50 éves leszel. Mások már ilyenkor a nyugdíjas éveikre gyúrnak, te meg klubról klubra jársz. Nem unod még?

Nem. Nekem a zene az életem. Annyira, hogy ezt többen nem is értik, és azt mondják, hogy ez már beteges. Nekem a hobbim a munkám, és szerencsém van, hogy ez jutott.

Hány fellépésed volt idén?

Egész pontosan meg tudom mondani, 235. Az elmúlt három-négy évben ennyi volt általában, előtte 270 körül.

A családod hogy bírja ezt?

A feleségem úgy ismert meg, hogy a DJ-pultban álltam, úgyhogy ő tudta, mit vállal. Persze akkoriban még nem volt ennyire vészes a helyzet, mert általában Budapesten zenéltem. A feleségem nagyon szeret engem, és már akkor is meghatározó lemezlovasnak látott, amikor még nem voltam az.

Fotó: Veres Viktor

A lányodnak tetszik, amit csinálsz?

Időnként kifejezetten cikinek tart, és kéri, hogy más zenét játsszak.

Hogy jött az 1980-as években, hogy te DJ-zni kezdj?

Akkoriban kazettás magnóról csinálta mindenki. Volt egy BRG MK27-es magnóm, amiről az én generációm még tudja, hogy tulajdonképpen mindennek a megcsúfolása. Sárga gumi gombok voltak az elején, és a fülei is pár alkalom után letörtek, de amúgy elnyűhetetlen volt. A régi időkben még vadászni kellett az új zenéket a rádióban, én pedig odaültem minden nap a rádió elé, és amikor elindult a szám, akkor felvettem, de ha közben rájöttem, hogy nem tetszik, kikapcsoltam és visszatekertem. Ez éveken keresztül ment minden héten. A DJ-pult túloldalára is azért kerültem, mert az osztálytársaim is elfogadták, hogy ha buli van és zene kell, akkor szóljanak az Attilának.

Mit csináltál volna, ha ez nem jön be?

Fogalmam sincs. Nem áll tőlem távol a melózás, voltam asztalos és esztergályos műhelyben is segédmunkás, dolgoztam szállodában londinerként, de nekem ezek semmiféle örömet nem jelentettek, csak kötelezettséget. Nem voltak más terveim.

A rendszerváltás előtt volt annak akadálya, hogy te nyugati zenéket játsszál?

A közönség örült, ha hozzájuthatott végre bármilyen új zenéhez. Párttagokkal nekem már nem kellett ismerkednem, mire leszereltem a katonaságból, egy éven belül vége lett a szocializmusnak.

Fotó: Veres Viktor

Itt jött az 1990-es évek, amit mindenki a legszebb időszakként szeret emlegetni. Te erre hogy emlékszel?

Egészen más volt, mint most. Annyian jártak szórakozni a Balatonon, hogy azt mai fejjel el se lehet képzelni. A szórakozóhelyek először csak hétvégékre nyitottak ki, aztán nyáron már minden áldott nap. 1992-től 1995-ig úgy diszkóztam az alsóörsi Dexionban, hogy minden egyes nap dolgoztam 11-től hajnali 4-ig. Így szoktam meg a terhelést.

Ez miért halt el mostanra?

Már nem találnak emberek felesleges milliárdokat beleölni egy klubba, ami egy évben három hónapig megy, nem is életszerű. Akkoriban ez alatt a három hónap alatt iszonyú pénzt lehetett keresni, én még emlékszem a Zimmer Feri világára, mindenki ebből élt. A berlini fal lebontása előtt nálunk találkoztak a keletnémetek a nyugatnémetekkel a Balaton partján. Ennek a tömegnek és ezeknek a buliknak már nyoma sincs.

Bulikat csináltál, de civilben mennyire élted ezt az őrületet?

Meglepő módon negyvenéves koromig szinte teljesen absztinens voltam, ami miatt tisztán emlékszem dolgokra. Én inkább megfigyeltem az embereket, a viselkedésüket, hogyan tudom őket irányítani zenével. Dolgozva szórakoztam végig az 1990-es éveket, és borzasztó jó volt.

Fotó: Veres Viktor

Viszont a diszkózás akkoriban elég szoros kapcsolatban állt a magyar alvilággal, neked ez hogy jött le?

Én ismertem mindenkit. A Club Panorámában Szlávy Bulcsú volt az úr, nagyon jó gyerek, isten nyugosztalja [Szlávyt a Balaton királyaként emlegették, az 1990-es években védelmi pénzeket szedett be a helyi vállalkozóktól, 1997-ben ölték meg, a holtteste csak hét évvel később került elő Budapest XII. kerületében, ahol egy garázs szerelőaknájába rejtették és lebetonozták – a szerk.]. Elment Molnár Peti is, szerencsétlent felrobbantották [Molnár Péter autóját Szlávy megölése után pár héttel robbantották fel, ez volt az 1990-es évek utolsó klasszikus alvilági leszámolása – a szerk.]. Ha ezekkel az emberekkel civilben találkoztál, akkor nem az jött le, hogy félned kell tőlük, hanem az, hogy bármit megtesznek érted és vigyáznak rád.

Volt is rá szükség, hogy vigyázzanak?

Hát, tudnék mesélni. 1990-ben Veszprémben diszkóztam, ide úgy kerültem, hogy összetörtem egy kollégám kocsiját, és mivel nem volt rajta biztosítás, ledolgoztam neki a kárát. Ez 280 ezer forint volt, és mivel én havonta hatezer forintot kerestem, leküldött Veszprémbe. Ez hatalmas szerelem lett, óriási kedvenc lettem, de volt ott egy nem százas klubtulajdonos. A nevét nem mondom ki, de már ő se él, és ez nem véletlen. Annyira féltékeny lett rám, hogy

az emberei betondarabokkal dobták be a Trabantom ablakait.

Akkor mondtam, hogy jó, nekem erre nincs szükségem.

Mi volt a magyar klubélet csúcsa?

A Laci bácsi-féle Hajógyári sziget.

Amikor Vizoviczki László csinálta, akkor az igazi tömegszórakoztatás volt, 20 ezer ember fordult itt meg éjszaka.

Mindenki megtalálta a maga szórakozását. [Vizoviczki László hosszú ideig volt Budapest diszkókirálya, tevékenységéről a 444 írt hosszabb cikket. Jelenleg háziőrizetben ül, miután felbujtóként különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalásban bűnösnek találták. 7 év szabadságvesztést kapott, ezen felül 7 év közügyektől való eltiltásra és több mint 600 millió forintos vagyonelkobzásra ítélték – a szerk.]

Személyesen is jóban voltál vele?

Természetesen. Nagyon korrekt üzletember volt, és nagyon sajnálom, hogy ennek ott vége lett. Én még a kirobbant botrányok előtt jöttem el onnan, de azt kell, hogy mondjam, zseniálisan rakta össze ezt az egészet. Annak idején egyszer habzó szájjal ordította, hogy „ne akarjátok nekem megmondani, hogyan kell ezt az egészet csinálni, mert ti csak szegmenseiben látjátok ezt az egészet, én viszont globálisan”. Tudta, hogy az utolsó pohárszedőnek mi a dolga, hogyan kell megcsinálni egy flyert, melyik buliba milyen DJ-t kell hozni, le a kalappal előtte. Ott a gengszterek nem mertek emberkedni, minden ellenőrzött volt.

Azért onnan is érkeztek sztorik néhány eltűnt emberről.

Én ott voltam, ez egy marhaság. Ezek ilyen urban legendek, nagyon kevés tartalom van mögöttük.

Fotó: Veres Viktor

A diszkózás elég erősen összefonódik a partydrogokkal is; ebben te benne voltál?

Én abban az évtizedben még olyan zenét játszottam, amilyenre maximum füveztek. 2Pac-hez nem illik az MDMA [az extasy hatóanyaga – a szerk.], meg ezek. Az ezredfordulóban elkezdtünk house-t játszani, így kicsit közelebb kerültünk ehhez a közönséghez, de én nagyon nem merültem bele. Az közhely, hogy minden DJ drogozik. Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem csináltam, de negyvenvalahány éves koromig nem is találkoztam ezzel, és nem is tűnt fel. Szerintem az emberek fejében amúgy is van egy rosszul kialakult kép, amikor elképzelik ezeket az embereket. Egy felnőtt ember tudja ezeket a dolgokat kezelni. Én már harminc éve járom a budapesti éjszakát, és nem az a jellemző, hogy mindenki minden nap azt se tudja, merre van. Megértem, hogy a szülők féltik a gyerekeiket, és ezért ijesztő dolgokat mondanak nekik, de igazából csak a leghülyébb gyerekek csinálják meg magukat a bulira úgy, hogy azt se tudják, mi van.

A drogok egyre terjednek, a kokain most különösen megy, de amíg ezt tudják használni, addig nekem zenei szolgáltatóként nincs ezzel bajom.

Ha már balhéba torkollik, az más tészta, de ez alkoholtól is gyakran összejön, úgyhogy nem sütném rá a bélyeget senkire.

Gondolom, ilyesféle ügyek miatt láttál néhány klubrazziát is.

Persze, de annyi rendőr úgysincs, amennyi elég lenne ehhez.

Szerinted jobb Magyarország szórakoztatóipara most, mint mondjuk húsz éve?

Nem. Ez a rengeteg színvonaltalan belvárosi kricsmi szétcincálja a várost. Annak idején volt néhány klub, azok mindig tele voltak, most meg van száz, de egyikben sincsenek. Minden jöttment kap működési engedélyt, és már nem a hely programja a szempont, hanem hogy mi van közelebb.

Viszont változott is a szórakozás, a DJ-k kiegészítő emberekből fesztiválok nagyszínpadaira kerültek úgy, hogy egyetlen pult van csak előttük. Ez egészséges?

Szerintem ez előadóktól függ. Vannak, akik passzolnak egy kínálatba, náluk nem egy LED-falat kell másfél óráig bámulni. Ha hozzáadnak pluszt, akár azt, hogy Calvin Harris énekel, vagy Dimitri Vegas és Like Mike dumálnak, akkor van helye ennek fesztiválokon. Ezek az előadók hozzák ugyanazt, mint egy Green Day tud: ugrál a tömeg és szétrúgják egymást a színpad előtt. Ez viszont klubokban nem működik, sokan viszont nem jöttek rá arra, hogy az az őrület, ami megy egy fesztiválon, már sok a kisebb helyekre. Szerintem ezért erősödött meg most megint az underground, az embereknek elegük lett az EDM-es [a Balaton Soundot leginkább meghatározó elektronikus tánczenei stílus – a szerk.] baszatásból, és szükség volt valami visszalépésre. A techno nem olyan agresszív, és furán hangzik, de valami nyugalmat hoz. De ez is lezajlott már egyszer, amikor az 1990-es években Charly Lownoise-ék nyomták a nagyon gyors hardcore-t egy ideig, aztán túl sok lett. Azóta mondjuk szerintem űr van, és nincs meghatározó zenei irányzat. Amikor meghallottam most ezt a Kygo-féle limonádé elektronikus zenét, akkor már azt mondtam, átestünk a ló túloldalára. De még Calvin Harris is olyan lemezt csinált most, amin több a funky, mint a négynegyed.

Személyesen profitáltál abból, hogy magasabb polcra kerültek a DJ-k?

Nálam eltért a menet az általánostól, mert már 2005-ben elindult a Disco*s hit hét emberrel, és 2007-ben már saját fesztivált tudtunk szervezni. Ebből akkora őrület lett, hogy bármennyi pénzt kifizettek rá.

Fotó: Veres Viktor

Fura, hogy a legtöbb szcénában kifejezetten szentségtörésnek számít beleszövegelni a zenékbe, neked viszont ez az egyik legfontosabb jellemződ. Nem cseszegettek érte?

Lepereg rólam. Ha ez akkora hülyeség lenne, akkor senki nem csinálná. Roger Sanchez [Grammy-díjas house DJ, az Év DJ-je cím négyszeres nyertese – a szerk.] is csinálja, és megőrülnek érte. Ha nemcsak felszólítod őket, hogy tegyék fel a kezüket magasba, hanem elmondasz egy sztorit, aminek nincs kapcsolódása a zenéhez, ezt felveszik, feltöltik a netre, és elterjed a poén. Én azért lettem az, ami, mert régen az volt a trendi, hogy a vidéki klubokban felvételt csináltak, amit feltöltöttek az internetre. Nekem a duma miatt lettek elképesztően nagy letöltöttségű mixeim, hiszen a zenét mindenki le tudja játszani. Az emberek nem értékelik, ha keversz, kell a személyiség is.

A Youtube-ra azért felkerült pár erős szöveg a nőzésről, ami kicsapta pár embernél a biztosítékot.

Engem ez egyáltalán nem érdekel. Olyan nincs, hogy mindenkinek meg tudj felelni. Nagy az orrom, nagy a pofám és nem vagyok kedves, ebből kell összeraknom valamit, ami piacképes.

Vallásról vagy politikáról nem jó beszélni, de a szex mindenkit érdekel.

Én úgy csomagolom nekik, ahogy egymás közt is beszélnek róla. Nem a közösülés szót használom, hanem a hétköznapi életben is hallott szavakat. Ha ezt hallják, akkor tudnak vele azonosulni.

Tényleg annyi nő akar felszedni bulin DJ-ként, mint amennyiről beszélni szoktál?

Figyelj, mi olyanok vagyunk, mint a gyöngysor a kirakatban. Az én feleségem egy gyönyörű nő, és szegény minden este úgy enged el, hogy „viselkedjél”. Ha egy átlagos irodai munkakörnyezetről beszélünk, még akkor is közhelyes, ha valaki lefekszik a kollégájával. De amikor olyan helyre mész dolgozni, ahova az emberek a legjobb formájukat hozva mennek el, akkor csak nézni tudsz. Ebben a környezetben nemet mondani mindennél nagyobb kihívás. De ebben erősödik meg az ember, abban amúgy sincs semmi kihívás, hogy besöpörjem a tálcán elém kínált dolgokat.

Mi volt a legdurvább helyzeted?

A 90-es években a Dexionban álltam a pultban, ahol mögém tudtak könyökölni emberek. Hozzászoktam, hogy amikor ott állnak, akkor valószínűleg dalt akarnak kérni; ilyenkor lehalkítottam a kontrollt és odafordultam. Egyszer egy nő odakönyökölt, odahajoltam, hogy miben segíthetek, erre annyit mondott: „Úgy megbaszlak, hogy ketté áll a füled.”

Mit mondtál?

Hogy köszi, nem élek vele. Viszont ez is bizonyítja, hogy hülyeség ez a mai fiatalok szöveg, mert régen is ez volt, csak most az internet miatt többet látunk a világból.

Fotó: Veres Viktor

Van olyan korszakod, amit visszagondolva bénának tartasz?

Én vállaltan kretén vagyok. Közben szerintem egész intelligens is vagyok, és meg tudom fogalmazni a gondolataimat, úgyhogy nincs ilyen, jól érzem magam. Amikor régen lejátszottam az LGT Embertelen dalát, és eljutottunk a „meztelen jó” részig, akkor letoltam a gatyámat, és gitároztam a pöcsömön. De ott van a legendássá vált pécsi fotó, amikor letoltam a gatyámat, és az alsógatyás seggemet mutattam a közönség felé. Abban a képben az a pláne, hogy – mint azt kevesen tudják – én nem is hordok alsógatyát, és csak arra az estére vettem fel.

De miért vettél fel pont akkor?

Vizespólóverseny volt lányoknak, és kitaláltuk, hogy legyen vizes alsónadrág is a férfiaknak.

Nem tudom nem megkérdezni: miért nem hordasz alsónadrágot?

Nem esik jól. Szerintem kényelmetlen, és egyébként egészségtelen is. Ha kimondottan alsónadrágot hordasz, akkor a meleg eleve nem tesz jót a heréknek, tehát öli a spermádat. Az emberi szervezetet úgy találták ki, hogy saját magát tartsa, ezért nem jó melltartót sem hordani, mert megereszkednek miatta a mellek. Férfiaknál ugyanez: ha alsónadrágot viselsz, egy idő után lógni fog a tököd. Nem mutatom meg most az enyémet, de az 50 évesen sem lóg.

Fotó: Veres Viktor

Ha már így a végére visszatértünk a korodhoz: szerinted lesz még hetvenedik születésnapi Bárány-buli?

Áh, dehogy, nem akarom kinevettetni magam. A családommal sokat vitázok ezen, de én azt mondom, nem nagyon akarok már élni idősen. Ha nem csinálhatom azt, amit most, akkor minek? Persze nem akarok gyorsan elmenni, de minél tovább meg akarom őrizni azt a fiatalságot, ami még most jön belőlem.