A hálapénz másfélszeresére nőtt 2010 óta

A hálapénz másfélszeresére nőtt 2010 óta
  • A lakosság megkérdezésével végzett felmérés eredményei szerint a magyarok átlagosan 60 százalékkal többet adtak ki hálapénzre 2016-ban, mint 2010-ben.
  • Az egészségügyi kiadások összességében ennél jóval kevésbé, csak 36 százalékkal nőttek.
  • Egy felmérésen az orvosok több mint háromnegyede azt válaszolta, kevesebbet vagy ugyanannyit kap, mint korábban.
  • 2016-ban a magyarok fejenként átlag 2 881 forintot adtak ki hálapénzre egy év alatt, ez összességében tízmilliárdos nagyságrendű hálapénzt jelent.
  • Az idősek, a budapestiek, a közép-magyarországiak és a magas jövedelemmel rendelkezők költenek legtöbbet hálapénzre, a növekedés is ezekben a csoportokban volt a legnagyobb.

A magyar háztartások tagjai 60,2 százalékkal több hálapénzt adtak ki 2016-ban, mint 2010-ben – derül ki a KSH friss, a háztartások anyagi viszonyait bemutató kutatásának adataiból. Ha 11,8 százalékos inflációval számolunk (2011-től 2016-ig), a különbség akkor is 48,4 százalékos. A statisztikai hivatal személyes megkérdezéssel készült felmérése szerint 2010-ben a magyar háztartások fejenként átlagosan 1 798 forintot fordítottak hálapénzre, míg 2016-ban már 2 881-et.

A hálapénz-kiadások növekedése azért meglepő, mert 2017 tavaszán épp ennek ellenkezőjéről szóltak a hírek. Igaz, akkor nem a lakosság, hanem az orvosok közlései alapján. A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) és a Szinapszis Kft. 907 orvosnak tett fel mindenféle kérdéseket a hálapénzről, a minta a magyar orvostársadalomra szakok szerint reprezentatív volt. A felmérésen az orvosok több mint háromnegyede nyilatkozta azt, hogy a megelőző három évben csökkent vagy nem változott a hálapénzt adó betegek aránya, az egy beteg által adott hálapénz összege, és az egy hónapban kapott hálapénz mennyisége:

Az orvosok körében végzett felmérés szerint csökkent a hálapénz

A válaszok összesítése alapján a felmérés készítői arra jutottak, hogy a hálapénzt adó betegek aránya 26 százalékkal csökkent, az egy betegtől kapott hálapénz összege 12 százalékkal csökkent, az egy hónapban kapott hálapénz összege pedig 22 százalékkal csökkent.

A két kutatás közti diszkrepanciát több dolog magyarázhatja:

  • Az emberek az elmúlt években inkább az ápolóknak adják a hálapénzt, legalábbis a többletet (a ReSzaSz kutatásában csak orvosokat kérdeztek). Ez kevéssé valószínű. A KSH 2015-ös, hálapénzzel és borravalóval foglalkozó kiadványa szerint mindössze az összhálapénz 6 százaléka került az ápolókhoz.
  • Vagy a lakosság mondott túl nagy számokat, vagy az orvosok voltak túl konzervatívok a becsléseikben.
  • Az orvosok felmérésében vannak azért lyukak, amikbe beleférhet a növekedés. Az orvosok kis része növekedésről számolt be, lehet, hogy ők jóval több hálapénzt kaptak, mint korábban, miközben a többség kevesebbet vagy ugyanannyit. Ráadásul nem kevesen nem akartak válaszolni az anyagiakat firtató kérdésekre.

Tízmilliárdos összeg cserél gazdát hálapénzként

A rendkívül magas egy főre eső hálapénzből az következik (ha hiszünk a KSH-nak, pontosabban az adatokat közlő megkérdezetteknek), hogy 2016-ban összességében a lakosság valószínűleg tízmilliárdos összeget adott ki hálapénz formájában. Ha az egy főre eső éves hálapénzt, 2 881 forintot felszorozzuk a lakosság számával (a KSH a háztartások egy főre eső bevételeibe és kiadásaiba a gyerekeket is beleszámolja), közel 30 milliárdos összeg jön ki. A KSH fent említett, 2015-ös kiadványában azt írta, 2014-ben a lakosság összesen 8,3 milliárd forintot fordított hálapénzre, míg 1998-ban még csak 3 milliárdot.

Az egy főre eső hálapénz 60 százalékos (reálértéken majd’ 50) növekedése egyébként nem lenne annyira meglepő, ha az egészségügyi kiadások összességében legalább ennyivel nőttek volna. Azonban nem ez a helyzet: 2010-ben 37 831 ezer forint volt az átlagos egy főre eső éves egészségügyi kiadás, míg 2016-ban 51 331 forint. Vagyis

az egészségügyi kiadások csak 35,7 százalékkal nőttek, miközben a hálapénz 60-nal.

Így a teljes lakosság átlagában a hálapénz 2016-ban az egészségügyi kiadások nagyobb részét tette ki, mint 2010-ben, egész pontosan 4,8 százalékról 5,6 százalékra nőtt az arány.

Abban természetesen hatalmas különbségek vannak, hogy a társadalom egyes csoportjainak tagjai mennyit költenek hálapénzre, illetve hogy a hálapénz mekkora részét teszi ki teljes egészségügyi költéseiknek. Az alábbi diagramokon néhány fontos felosztás mentén ábrázoltuk az egy főre eső egészségügyi kiadásokat (a kördiagramok feletti fejlécben található nyilakkal lehet léptetni):

Hatalmas különbségek vannak a társadalomban

A KSH jövedelmük szerint sorba állítja a háztartásokat, majd a sort tizedekre, decilisekre osztja, és közzéteszi, hogyan alakultak a háztartások bevételei és kiadásai decilisek szerint. Ami az egészségügyi kiadásokat illeti, nem meglepő módon a nagyobb egy főre eső jövedelemmel rendelkező háztartások jóval többet fordítottak egészségügyre, mint az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők. Az arányok is egészen mások a tehetősebb háztartásokban:

a szegényebbek kiadásainak legnagyobb részét gyógyszerek viszik el,

a tehetősebbek arányaiban (is) sokkal többet költenek például fogászati ellátásra. Valamint hálapénzre.

A régiók és a településtípusok szerinti felosztás hasonló mintázatot mutat. A gazdaságilag jobb helyzetben lévő földrajzi egységek (elsősorban Közép-Magyarország és Budapest) lakosai számszerűen többet költenek az egészségükre, és jellemzően a kiadásaik kisebb részét viszik el a gyógyszerek, több jut fogorvosra és hálapénzre.

A korösszetétel szerinti felosztás sem tartogat különösebb meglepetéseket, az időseknek a legmagasabbak az egészségügyi kiadásaik, beleértve a hálapénzt. Méghozzá nem is kevéssé, 2016-ban

a csak idősekből álló háztartásokban átlagosan 7 700 forint volt az egy főre eső hálapénz,

egyik másik korösszetételű háztartásban sem volt 3 000 forint fölött, a második legtöbbet az idősekből és középkorúakból álló háztartásokban költötték hálapénzre, fejenként 2 800 forintot.

Azok adtak ki jóval többet, akik amúgy is sokat adnak

A következő grafikonokon azt ábrázoltuk, hogyan változott az egy főre eső hálapénz mértéke a lakosságban a fenti felosztások szerint (tehát jövedelmi decilisek, lakóhely és életkor szerint):

A grafikonok tanúsága szerint alapvetően azokban a csoportokban ugrott meg a hálapénzköltés (különösen 2015-ben és 2016-ban), amikben amúgy is sok pénzt fordítanak erre. Tehát elég nagy növekedés látható a tehetősebb háztartásoknál, a budapestiek és a közép-magyarországiak körében, valamint az időseknél. Figyelemre érdemes, hogy gyakorlatilag az egyetlen csoport, amelyikben nem látszik a hálapénz emelkedésének tendenciája a csak fiatalokból álló háztartásoké. Illetve a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozó háztartásoké, amelyekben a 2014-es megugrás óta fokozatosan csökken a hálapénzre fordított pénz.

Az orvosok szerint a béremelés nem elég

A ReSzaSz felmérésére visszatérve, az orvosok nagy része (96 százalék) saját bevallása szerint jobban szeretne hálapénzmentes egészségügyben dolgozni. Többségük szerint a hálapénzrendszert csak a bérek emelésével nem lehet megszűntetni, de 85 százalékuk szerint arra is szükség van. A béremelésen túl az orvosok fele szerint legalábbis

részben piaci alapokra kellene helyezni az egészségügy működését,

lehetővé kellene tenni, hogy a betegek hivatalosan fizethessenek bizonyos „extra” szolgáltatásokért. Sokan (17 százalék) hivatalossá tennék a hálapénz elfogadását, és nem kevesen (8 százalék) büntetné a hálapénzt elfogadó orvosokat. Több mint felük szerint szükség lenne az pénzbeli ellentételezés fejében való szabad orvosválasztás bevezetésére. A válaszadó orvosok bő 80 százaléka jó elképzelésnek tartja a teljesítmény alapú bérezés bevezetését.

2013-ban az orvosok körében még általános volt az a vélekedés (legalábbis harmaduk azt mondta), hogy a betegek valóban hálájuk kifejezéseképp adnak hálapénzt. 2017 elején már csak 17 százalékuk gondolta így, legtöbbjük szerint a megfelelő szintű ellátásért, de legalábbis némi előny megszerzéséért adják.