Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Magyarország jobban teljesít, kivéve a legszegényebbeknek

Magyarország jobban teljesít, kivéve a legszegényebbeknek
  • A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások egy főre eső jövedelme az inflációt is figyelembe véve 0,4 százalékkal csökkent 2010 és 2016 között.
  • A legmagasabb jövedelemmel rendelkező háztartások jövedelme eközben 19,4 százalékkal nőtt.
  • 2016-ban a legszegényebb háztartások a legtehetősebbek jövedelmének 11,7 százalékából éltek, az arány 2010-ben még 13,8 százalék volt.
  • A legszegényebb háztartások jövedelmeinek több mint felét szociális juttatások adják, 2016-ban számszerűen is kevesebb ilyen ellátást kaptak, mint 2010-ben.
  • Csak a legtehetősebb háztartásokban van annyi jövedelem, amennyit a háztartások tagjai a jó megélhetéshez szükségesnek tartanak.

A legszegényebb háztartásokban az egy főre eső nettó jövedelem 0,4 százalékkal csökkent reálértéken (vagyis az inflációt 2011-től figyelembe véve) 2010 és 2016 között. Eközben a legtehetősebb háztartásoknál 19,4 százalékos növekedés volt – derül ki a KSH friss, a háztartások jövedelmi viszonyait bemutató kutatásának adataiból. A változás, pontosabban az alsó tizedben a változás hiánya grafikonon ábrázolva:

A legszegényebb háztartások alatt az egy főre eső jövedelem szerint sorba állítva a legalsó tizedbe, míg a legtehetősebbek alatt az egy főre eső jövedelem szerint sorba állítva a legfölső tizedbe tartozókat kell érteni. Az összevetés továbbá nem azt jelenti, hogy ugyanazon háztartások jövedelme változott így, hanem azt, hogy a 2010-ben a legalsó tizedbe tartozó háztartások jövedelme reálértéken 0,4 százalékkal magasabb volt, mint a 2016-ban a legalsó tizedbe tartozóké (és ugyanígy a legfölső tizedbe tartozókra).

A szegényebb háztartások népesebbek

2016-ban a legalsó jövedelmi decilisbe tartozó háztartások egy főre jutó átlagos éves nettó jövedelme – az előző évihez hasonlóan – 336 ezer forint volt. A legfelső decilisben az egy főre jutó éves átlagos nettó jövedelem 2 millió 873 ezer forint volt, 4,7 százalékkal több, mint 2015-ben. A legalsó és a legfelső tized átlagos bruttó jövedelme között közel tízszeres volt különbség.

A KSH a különbségekhez azt a magyarázatot fűzte, hogy „ a háztartások egy főre jutó jövedelmeinek összehasonlításakor figyelembe kell venni a háztartások átlagos taglétszámát is, ami 2016-ban az első decilisben 3,3, a tizedik decilisben 1,6 fő volt. A háztartáslétszámok közti eltérések árnyalják az egyes decilisek jövedelmi különbségeit, vagyis az alsó decilisekben az egy főre jutó jövedelmek összege nem csupán azért ennyivel alacsonyabb, mert ennyivel kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, hanem azért is, mert

többen vannak azokban a családokban, valamint nagyobb a munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya.”

A képet valóban árnyalja a háztartások létszámának és jellemzőinek figyelembe vétele, ugyanakkor mégis szót érdemel, hogy a fölső tizedben 2010 óta majd’ 20 százalékkal nőtt az egy főre eső nettó reáljövedelem, míg az alsó tizedben közel fél százalékkal csökkent. Ezzel tovább nyílt az olló a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmű háztartások között: 2010-ben a legszegényebb háztartásoknak a legtehetősebbek jövedelmének 13,8 százalékából kellett megélniük (egy főre számolva), 2016-ra az arány 11,7 százalékra romlott.

A KSH által használt mutatókban jobb a helyzet

A helyzet valamivel kevésbé elkeserítő, bár korántsem rózsás, ha a különbségeket a KSH által használt Gini-mutatón és S80/S20-mutatón keresztül nézzük. Az S80/S20 a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmű ötödöket veti össze (tehát nem tizedeket, kisebb a felbontás), a Gini az összjövedelem koncentrációját mutatja. E mutatók „értéke a jövedelemegyenlőtlenségek stagnálásáról, kismértékű mérséklődéséről tanúskodik” – írja a KSH, hozzátéve, hogy e mutatók alapján Magyarország „az uniós országok közötti összehasonlítást alapul véve a kevésbé egyenlőtlen országok közé tartozik”.

Forrás: KSH

A KSH azt is megnézte, hogy az egyes jövedelmi ötödökre mekkora részesedés jut az összjövedelemből. Arra jutottak, hogy „a legfelső jövedelmi ötöd részaránya 2013, a negyedik ötöd részesedése pedig 2014 óta folyamatosan csökken. Ezzel szemben a középső és az alsó jövedelmi ötödök jövedelmének részaránya az elmúlt 3–4 évben növekedést mutatott”.

Forrás: KSH

A legszegényebbeknek szükségük lenne a szociális ellátásokra

A legalsó és a legfölső decilisbe tartozó háztartásokra visszatérve, jövedelemszerkezetüket grafikonokon ábrázolva jól látszik, mennyire különböző háztartásokról van szó. A fölső kördiagram a 2016-os állapotokat, alatta az oszlopdiagramok az évek során bekövetkezett változásokat mutatják:

Az adatok tanúsága szerint a fölső tizedbe tartozó háztartások jövedelmük nagy részét munkaviszonyból és vállalkozásból szerzik, nagy hányadot képviselnek bevételeik közt a nyugdíjak, egyéb szociális jövedelmük viszont elhanyagolható. Ez nyilván összefügg azzal, hogy ezek a háztartások átlagos taglétszáma csak 1,6, vagyis kevés bennük a gyerek.

A legalsó tizedben a jövedelmek jelentős részét (több mint felét) szociális ellátások adják. A kronológiai oszlopdiagramról azonban leolvasható, hogy

a szociális ellátások csökkentek 2010 óta, összességében fejenként évi 213 ezer forintról 199 ezer forintra.

A munkajövedelem nőtt (ebben a családi adókedvezmény is benne van, amit nyugodtan tekinthetünk szociális juttatásnak), azonban ahhoz korántsem eléggé, hogy legalább megállítsa a legalsó tized leszakadását.

A legtehetősebbek a NER legnagyobb nyertesei

A Fidesz kormányra kerülése óta egyébként csak a legalsó és a legfölső decilis háztartásainál figyelhető meg különösen nagy kiugrás a jövedelmek változásában (egyik és másik irányba). Alább az első grafikonon a decilisek egy főre eső jövedelmének változása látható nominálisan, a másodikon a 2010 és 2016 közti különbség százalékosan:

A 2. és 3. tized háztartásainak egy főre eső reáljövedelme 11 százalékkal nőtt a NER működése során, a 4-től a 9-ig 13,5 és 14,9 százalék között szóródnak a növekedések, a legnagyobb jövedelmű tized háztartásai pedig az összes többinél jobban jártak 19,4 százalékos növekedéssel.

A háztartások 90 százalékának a jó megélhetéshez sincs elég bevétele

A KSH az adatfelvétel során nem csak a háztartások objektív, számszerű bevételeire és kiadásaira kérdezett rá, hanem szubjektív jóllétükre is, arra, mennyire elégedettek az életükkel. A válaszok átlagértéke 2017 elején, amikor a felmérés készült, a 16 éves és annál idősebb lakosságra 6,09 pont volt, gyakorlatilag megegyezik a korábbi években mért átlagértékekkel. „A magyarok Európai összehasonlításban nem tartoznak a boldogabb népek közé, és akkor még enyhén fogalmaztam” – kommentálta az eredményt Janák Katalin, a KSH Életmód-, foglalkoztatás-, és oktatásstatisztikai főosztályvezetője a kutatás eredményeit bemutató tájékoztatón.

Az alacsony elégedettség mögött sok tényező van, feltételezhetően a pénzügyi lehetőségek és elvárások közötti szakadék szerepe sem elhanyagolható. Ahogy az alábbi grafikonokon látható,

csak a legfölső tized háztartásai rendelkeznek akkora jövedelemmel, mint amekkorát a jó megélhetéshez elégnek tartanak.

Az átlagosnak tartott megélhetés szintjét már a 9. decilis háztartásai is megütik, ugyanakkor az alsó négy decilis háztartásaiban nincs akkora jövedelem, mint amekkorát a szűkös megélhetéshez szükségesnek tartanak.

Megéri tanulni (és fiatalnak lenni)

A megkérdezettek élettel való elégedettsége sok paraméter mentén mutat különbségeket. A KSH szerint a vizsgált változók közül az életkor esetében mutatkozott a legerőteljesebb összefüggés az élettel való elégedettséggel. Az életelégedettség a fiatalok körében a legmagasabb, az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Míg a 16–24 évesek átlagosan 6,75 pontosra értékelték elégedettségüket, addig a 75 évesek vagy annál idősebbek csupán 5,29-re.

Nemek szerint ugyan a férfiak elégedettsége magasabb, mint a nőké (előbbieké 6,18, utóbbiaké 6,02 átlagpont), a korcsoport bevonásával már nem minden esetben. A nők 25–34 éves korban elégedettebbnek mondhatók, ám a többi évben a férfiakkal megegyezően vagy kevesebbre értékelték életelégedettségüket.

A legmagasabb iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan emelkedik az élettel való elégedettség átlagértéke is

(azt pedig tudjuk, hogy a magasabb végzettség stabilabb munkaerő-piaci helyzettel és magasabb keresettel jár együtt). A legelégedetlenebbek a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők (5,27), a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek viszont a legelégedettebbek (7,03). A legnagyobb lépcső az érettségivel nem rendelkezők (5,74) és az érettségizettek között van (6,39).