Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

A számok szerint a kormány az út szélén hagyott sok ezer családot

A számok szerint a kormány az út szélén hagyott sok ezer családot
  • Az egyfelnőttes családokban 2010 és 2016 között mindössze átlagosan 1,8 százalékkal nőtt az egy főre eső jövedelem.
  • Ez a 11,8 százalékos infláció mellett 10 százalékos reáljövedelem-csökkenés.
  • 2016-ban 173 ezer ilyen háztartás volt, 441 ezer fővel.
  • A legtöbb gyerekes háztartástípusban közeledett az átlagjövedelem az egyszemélyes háztartásokéhoz, a legjobban a nagycsaládosok esetében, ahol 40 százalékkal.

Az egy felnőttből és egy egy vagy több gyerekből álló háztartások egy főre eső nettó jövedelme 2010-ről 2016-ra egész pontosan 1,8 százalékkal nőtt – derül ki a KSH friss, a háztartások jövedelmi viszonyait bemutató kutatásából. 2011-től számolva az infláció 11,8 százalék volt, vagyis

reálértéken az ilyen háztartások fejenkénti jövedelme épp 10 százalékkal csökkent.

Mivel átlagról van szó, vannak olyan egyfelnőttes családok, amikben ennél jobban nőtt az egy főre eső jövedelem, és persze olyanok is, amikben ennél jobban csökkent. És azt is meg kell jegyeznünk, hogy nem pontosan azonos halmazról van szó (a KSH nem egy meghatározott csoportot követett), ettől függetlenül igaz, hogy a 2010-ben egyfelnőttes háztartások egy főre eső jövedelme 10 százalékkal többet ért, mint a 2016-ban egyfelnőttes háztartásoké.

Nem kevés háztartásról, és nem kevés emberről van szó. A KSH adatai szerint 2016-ban az egyfelnőttes háztartásokban átlagosan 2,6 személy élt, tehát egy felnőtt és 1,6 gyerek. 173 ezer ilyen háztartás volt, 441 ezer fővel.

A családok éve következik

A kormány/Fidesz különböző tisztviselői nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire kiemelt cél a magyar családok támogatása (2018-at egyenesen a családok évének hirdette meg Semjén Zsolt). Igaz ugyanakkor, hogy ha szigorúan értelmezzük az alaptörvény gránitjába vésett meghatározást, miszerint a “családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”, akkor az egyfelnőttes háztartásokat nem kell feltétlenül családnak tekintenünk, legföljebb csonka családnak.

A nagycsaládosoknál volt a legnagyobb növekedés

A KSH az adatfelvétel során nem csak azt kérdezi meg, mennyi bevétele volt egy háztartásnak, hanem azt is, hogy milyen forrásból. Az egyfelnőttes háztartások esetében se a munkából származó keresetek, se a szociális juttatások nem nőttek 2010 óta az ingadozásokat figyelmen kívül hagyva:

Egyébként ha a háztartástípusokat általában nézzük, akkor az látszik, hogy a gyerekes háztartások egy főre eső jövedelme a kategóriák többségében az egyszemélyes háztartásokéhoz fogható mértékben nőtt 2010 és 2016 között:

A nagycsaládosok és az egyfelnőttes családok vannak még mindig a legrosszabb helyzetben, ugyanakkor a nagycsaládos halmazban nőt arányaiban legnagyobbat az egy főre eső jövedelem:

A nagycsaládosok esetében sem elsősorban a szociális juttatások tolták meg az egy főre eső jövedelmet, hanem a munkából származó keresetek (amiben persze benne van a családi adókedvezmény is):

Az adókedvezmény nem csökkenti a különbségeket

A Fidesz 2010 óta módszeresen befagyasztotta, csökkentette és háttérbe szorította a szociális transzfereket, a családi pótlék összege például 2008 óta nem változott, sőt azóta az infláció miatt értékének harmadát elvesztette. A családtámogatási transzferek helyét átveszi a családi adókedvezmény, amelynek mértéke viszont folyamatosan nő. Szociális szempontból az adókedvezmény hátránya, hogy a magasabb keresetűeknél számszerűen több pénzt hagy, mint az alacsony keresetűeknél. Nem differenciál, így nem alkalmas a különbségek csökkentésére, ami pedig különösen családok és gyerekek esetében méltányolandó szempont lehetne. Feltéve persze, hogy a kormány célja a különbségek csökkentése, nem pedig csak bizonyos társadalmi csoportok támogatása.

Az átlag elfedi a szélsőségeket

A KSH a 2016-os adatokhoz ezt a megjegyzést fűzte: “Az elmúlt években a gyermeknevelést támogató intézkedések hatására

csökkenő mértékben differenciáló tényező, hogy nevelnek-e gyermeket a háztartásban.”

Ez részben igaz, a nagycsaládok egy főre eső jövedelme nagyot nőtt az egyszemélyes háztartásokéhoz képest (bár még mindig alacsony). A két felnőtt egy vagy két gyerekkel felállású háztartásokban azonban csak minimálisan közeledett az egy főre eső jövedelem, az egyfelnőttes háztartások pedig teljesen leszakadtak.

Arról nem beszélve, hogy az átlagok elfedik a szélsőségeket, az alacsony keresetű családok alig (sőt bizonyos esetekben semennyire sem) profitálnak a családi adókedvezményből, miközben az infláció tíz év alatt elvitte a családi pótlék értékének harmadát.