Akiknél mindig tele a kocsi – tízéves az Oszkár

Akiknél mindig tele a kocsi – tízéves az Oszkár

Több mint 500 ezer regisztrált felhasználó, összesen 3 millió utazás. Már tíz éves az Oszkár, a magyar telekocsi oldal, amit még mindig csak négy ember működtet. A két alapítóval, Prácser Attilával és Gyürüs Mátéval beszélgettünk.

A tiétek volt az egyik első startup tíz évvel Magyarországon, de azóta sem adtátok el a céget. Hogy kezdődött az Oszkár-sztori, merre tartotok?
Prácser Attila: Érdekes, hogy úgy neveznek Magyarország egyik sharing economy startupjának, hogy az Oszkár elindításkor még egyik kifejezést sem ismertük. Szombathelyiként mindketten Pestre jártunk a műszaki egyetemre, a közlekedésmérnöki karra. A saját utazási igényünk miatt született meg az ötlet 2007-ben. Sokáig tömegközlekedéssel jártunk, de abban az évben csökkent az utazási kedvezmény 66-ról 50 százalékosra a diákok számára, a minőség azonban nem javult. Többen jártak autóval az egyetemre vidékről, ekkor jött az elhatározás, hogy utazó közösségeket hozunk létre. 2007 nyarán beszélgettünk erről, szeptemberben az órák között a folyosón már adatbázis-struktúrákat rajzolgattunk papírokra. Novemberben készült az alapverzió, csak hirdetést lehetett feladni és keresni.

Fotó: Veres Viktor

Mikor pörgött fel a telekocsi, mióta tudtok megélni csak az Oszkárból?
P.A.: Eleinte botcsinálta sajtóközleményeket fogalmaztunk meg, nagy lökést egy 2008 januári tévéhíradós megjelenés adott. Ezt több megjelenés követte, népszerűbbek lettünk. Nem írtunk előre forgatókönyvet arról, hogy majd ebből éljünk, hosszú évekig fel sem merült bennünk. 2014 nyara óta nincs szükségünk más keresetre, akkor még szponzorok segítettek bennünket.
Gyürüs Máté: 2013 januárban jártam egy állásinterjún, ahol megkérdezték, miért nem ebből élek. Ekkor még furcsán néztem vissza rájuk, hiszen semmi bevételünk sem volt, és tényleg nem volt ilyen tervünk. Előtte egyébként fejlesztőként dolgoztunk, online kereskedelemmel és vállalatirányítással foglalkozó cégeknél. Kellett az elején a más út, sokat tanultunk, így tudunk most sikeres vállalkozást működtetni.
Miből áll össze a bevételetek?
P.A.: 2015 elején vezettük be a foglalási díjat, ez azt jelenti, hogy minden út után átlagban öt százalékos fizetési kötelezettsége keletkezik az autósoknak. Belekalkuláljuk a viteldíjba, a sofőrtől kérjük el, nem az utastól. A bevételünk 95 százaléka innen származik, reklámjaink alig vannak, szinte a nullával egyenlő a hirdetések száma. Velünk együtt négyen vagyunk állandó munkatársai az Oszkárnak, egy 13. kerületi másfél szobás lakásban dolgozunk. Én vagyok az ügyvezető, Máté a fejlesztő, rajtunk kívül egy marketinges és egy állandó ügyfélszolgálatos munkatárs dolgozik itt. Néhány diák segíti még az ügyfélszolgálati munkát, illetve külsős partnerekkel, például PR ügynökségekkel működünk együtt.
rtatok mostanában péntek délután a népligeti felüljárónál? Olyan, mintha az Oszkárnak találták volna ki.
Gy.M.: Márciusban szerveztünk egy nőnapi akciót, női sofőröket ajándékoztunk meg, a Népligetben alig találtuk meg a nyertest, annyi oszkáros autó állt ott. Népszerű találkozási pont, aki Szegedre vagy Pécsre tart, nagy valószínűség szerint ide hirdeti a fuvart. A másik kultikus hely a Keleti pályaudvarnál található parkoló, a Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza útvonalon közlekedőknek hasznos.

Gyürüs Máté korábban el sem tudta képzelni, hogy az Oszkárból éljen. Fotó: Veres Viktor

Hányan használják most a rendszert?
P.A.: Két hete haladtuk meg a félmilliós regisztrációs számot. Az aktív felhasználóink bőven 100 ezer felett vannak. Eddig több mint 3 millió utazás valósult meg. Sokan csak egy ideig használták, de mára valamiért olyan élethelyzetbe kerültek, hogy nem tudnak élni a lehetőséggel. Bizonyos mértékig én is közéjük tartozom. Hiába utazunk vidékre, amióta megszülettek a gyerekeim, nincs hely a hátsó ülésen. Két héttel ezelőtt viszont munkaügyben jártam az országot, utasként és sofőrként is használtam az Oszkárt. Létkérdés számunkra, hogy megszólítsuk az újabb generációt, és bevonjuk őket a közösségbe. Örülünk, hogy még tíz év után is sikerül egyre több új felhasználót bevonzani.
Ha oszkároztok, felfeditek magatokat? Szóba kerülnek az esetleges problémák?
Gy.M.: A napokban jártam Szombathelyen sofőrként, odafelé és visszafelé is gyorsan tele lette a kocsi, nem fedtem fel magam. Egyébként körülbelül fele-fele arányban kerül szóba, de olyan még egyszer sem történt, hogy csak azért utaztunk volna, hogy teszteljük a rendszert. Önkéntelenül is érdeklődünk, vizsgáljuk az egész folyamatot. Mivel emberek alkotják a rendszert, ezért akadnak hibák. Előfordul, hogy nem megy el az utas, vagy a sofőr nem azt a szolgáltatást nyújtja, amit megígért. Hetente több mint 20 ezer utazás valósul meg, mégis elég egy állandó ügyfélszolgálatos, összességében nincsenek nagy problémák.
Gyűlt meg valaha a bajotok a MÁV-val vagy a Volánnal? Más állami szervezetek okoztak kellemetlenséget?
Gy.M.: Azokban az időpontokban, amikor nagy embertömeg mozog az országban, például hétvégente, vagy ünnepek alkalmával, nemcsak az oszkáros járatok vannak tele, hanem a buszok és a vonatok is. Nyár elején egy pécsi vágányzár megemelte az utazási időt, akkor is sokan választottak inkább bennünket. Szerintem a MÁV és a Volán még örül is nekünk, így nem lógnak le járműveikről az emberek.
P.A.: Igyekszünk együttműködőek lenni a hatóságokkal. Nem titok, hogy az üzleti felhasználóinkat rendszeresen ellenőrzik, sok esetben kérnek tőlünk adatokat. Állandóan felhívjuk a sofőrök figyelmét az adófizetési kötelezettségükre. Fontos tudni, hogy egy költségmegosztó oszkárosnak nem kell adót fizetnie az út után, hiszen az utasok csak üzemanyagköltséget és az amortizációt fizetik meg. Ez hozzájárulás, tehát nem jelent bevételt. Aki üzleti csomagot vásárol, az más tészta, ők körülbelül háromszázan lehetnek. Hét-nyolc fős autókkal dolgoznak, jóval többször fordulnak, mint a hagyományos telekocsizók. Ezt mi magunk is szűrjük, ha észrevesszük, hogy valaki üzletszerűen csinálja, akkor nyomatékosan megkérjük, lépjen be a csomagba. Nekik félévente hatezer forintot kell fizetniük a részünkre. Ez is hozzátartozik a bevételünkhöz. Ők egyébként leginkább nemzetközi viszonylatban mozognak, kisbusszal szállítják a munkásokat Németországba vagy Ausztriába.
Városon belül is működhetne egy hasonló rendszer, vagy csak két település között megvalósítható?

P.A.: Próbálkoztunk már vele, de nem működött. Az autós részéről nem kompenzálja a plusz macerát, a városban keringést, a dugóban állást a pár száz forint értékű költségmegtakarítás. Egyébként városon belül nem hiszek az autózásban, leginkább biciklit használok vagy a tömegközlekedést. A jövő a városon belül szerintem a nem magántulajdonban lévő, önvezető autóké.

“Az önvezető autóké a jövő”. Fotó: Veres Viktor

Hogy látjátok a következő tíz évet, a konkurenciát?

Gy.M.: 2015-ben indult el a Blabla Car, akik az addigi konkurens magyar telekocsi rendszert, a Zivit, későbbi nevén Autohopot vásárolták meg. Egész nagy aktivitást mutattak, még elérhetőek, de fél éve alig hallani róluk. Felvásárolták majdnem az összes európai telekocsis céget, de világszinten is terjeszkednek. A földrészen szinte mi vagyunk az utolsók, akik önállóak maradtak. Szeretnénk, ha Magyarországon minden utazó értesülne a telekocsizás lehetőségéről, illetve igyekszünk Közép-Európában növelni a jelenlétünket. Fő célunk, hogy bárki, aki autóval megy valahova, és van legalább egy szabad helye, az hirdesse meg.