Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Beragadt diplomák a „Józsin” – körbenéztünk az egykori hírhedt piacon

Beragadt diplomák a „Józsin” – körbenéztünk az egykori hírhedt piacon

Értelmezhetetlen méretűre duzzadt az új józsefvárosi piac, ahol a plüss zsiráfot leszámítva talán nincs is olyan termék, amit ne lehetne beszerezni.

Több mint három évvel ezelőtt zárt be a józsefvárosi piac, azaz a Négy Tigris a Kőbányai úton, miután a VIII. kerületi önkormányzat hosszú huzavona után lakatot tett a területre. A „Józsi” azonban nem szűnt meg, mindössze annyi történt, hogy átköltözött a szemközti területre, azóta pedig egyre nagyobbá duzzadt.

Gatya, sapka, csokimikulás

Három generációból álló, hat fős családdal egyszerre szállunk le az 1-es villamosról, amikor a józsefvárosi piac felé vesszük az utunkat egy hétköznap reggel. A 16 éves lány láthatóan csinosan igyekezett felöltözni, még egy rikító szőrmét is talált, amit a nyaka köré tekert. Ruhákról és ajándékokról beszélnek, ennek a beszerzésére indultak el otthonról. Két idősebb férfi, a 40-50 év körüli nő, a 20-25 éves lánya, egy öt év körüli kislány is a csapattal tart. Gyorsan elveszítjük egymást, ugyanis már a Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút sarkán található épület első üzleténél megállnak, és brutális vásárlásba kezdenek. A csokimikulások miatt ragadtak le. Hiányérzet gyötör, ugyanis nem találkozunk senkivel, aki olcsó számlát, személyazonosságot, esetleg felsőfokú végzettséget igazoló dokumentumokat kínálna. Melegítőnadrágok, márka nélküli pólók, alsóneműk között vezet az utunk egy korábbi hangárban, ahol az árakat nézve feltűnik, sokat drágultak a termékek. Úgy egy évvel ezelőtt még 200 forint volt egy téli sapka, mára az ötszörösére drágult. Ráadásul az ezer forintot akcióként tűntetik fel az árusok.

Tele a parkoló. Fotó: Veres Viktor

„APEH-es vagy?”

Az egykori Ganz-gyár közel 50 hektáros ipartelepén az ázsiai árusok vannak túlsúlyban, de sok az albán, román, és a szerb eladó is. Az, hogy pontosan hány üzlet sorakozik egymás mellett, lehetetlen megmondani. A hivatalos nevén Eurosquare Bevásárlónegyedhez tartozó e-mail címen hiába érdeklődtünk erről – és tettünk még fel számtalan kérdést – mert a levél ismeretlen címzettre hivatkozva visszajött. Az egyik megbízható cégnyilvántartóban pedig ilyen név nem szerepel. A VIII. kerületi önkormányzat sajtóosztályánál hiába érdeklődtünk arról, jobb-e most a helyzet, így, hogy száz méterrel arrébb került a negyed. Az adóhatósági vizsgálatok száma és eredményessége válasz hiányában szintén rejtve maradt cikkünk megjelenéséig.

A régi Négy Tigris. Fotó: Veres Viktor

Számos üzlet már akkor is működött itt, amikor még a régi piac üzemelt, de minden bizonnyal mára jóval több lett a boltok száma. Az árusoknak csak át kellett sétálniuk, majd berendezkedniük a felmérhetetlen nagyságú szemközti területen. A standok egymást érik, a rutintalan vásárló nem is tudja megállapítani, melyik árus melyik bódéhoz tartozik. Sikerül néhányukkal szóba elegyedni, egy kínai férfi szerint kétezren lehetnek, albán kollégája szerint ötszázan árulnak, de nem nagyon tetszik neki a kérdezősködés.

„Amúgy mit érdekel téged, APEH-es vagy?”– fújja ránk a cigifüstöt egy morcos, tagbaszakadt, övtáskás üzletember, többen kapják fel a fejüket a mély hangra.

„Még annál is rosszabb” – ütjük el gyorsan a kérdést, és indulunk tovább a következő gigaraktár irányába, nem firtatják tovább ellenőri mivoltunkat. A télapótematika mindenhol látványos. Megszámlálhatatlan játék: rénszarvassal megperdülő zenélő mikulás, műanyag géppisztoly, plüssálatok. Ajándéktáskák, puttonyok, mikulássapkák, amerre a szem ellát. Mégsem a karácsonyi termékek között találjuk meg a legfurcsábbat, ezt a díjat a lottózóban háromezer forintért kapható próbababa felsőteste kapja. A két egyenruhás rendőr alkudozása sem hétköznapi látvány, ők fehér pólót szeretnének vásárolni. Az 1900 forintért kapható, ismeretlen márkás ruhadarab valóban túlárazottnak tűnik. Nem várjuk meg, hogy megállapodnak-e.

Beragadt diploma

A hatalmas hangárok között pocsolyákon átkelve botorkálunk, megpróbáljuk bejárni az egész területet. Tíz millió forintnál drágább, fekete luxusautó mellett szerencsétlenkedünk, amikor egy platós tuktuk kerüli el másfél centivel a lábfejünket. Éppen csak elrobog melletünk a pusztán kínai feliratokkal tarkított jármű, ez az a helyzet, amikor nem érdemes reklamálni. Az enyhe pánikroham sem akadályoz meg, hogy találjunk egy szimpatikusnak tűnő, őszinte gyrosost. Ilyen típusú étkezdéből legalább tizenötöt számolunk össze. Jól nem lakunk az erőspistás pitával, de 450 forintért nem rossz uzsonna. A másik népszerű büféfajta természetesen a kínai, több helyen magyarul nincs is kiírva a menü, a törzsközönségből látszik, hogy leginkább az árusok étkezdője, vásárló ide ritkán téved. Az egyik büfé mögött lógó kopasztott csirke látványa amúgy sem túl bizalomgerjesztő.

A környéken egyébként szinte minden üzletre kiírták, hogy csak nagykereskedőket szolgálnak ki. Több árus szerint ez önkormányzati rendelet, a kiskereskedés tiltott. Ez persze nem jelent akadályt, mindenhol kiszolgálnak, így sikerül tusfürdőt, papírzsebkendőt és tonhalkonzervet is vásárolnunk. 2030 forintba kerülne, a pakk, de a kedves kínai eladó nagyvonalú, kérés nélkül lefelé kerekít, a nyugtát sem tartja fontosnak. Hiába a rengeteg telefonárus, a mi készülékünkre nem találunk megfelelő tokot, pedig szigorúan kínai gyártmány. Szeretnénk ajándékba plüss zsiráfot venni, egy barátságosnak jóindulattal sem nevezhető, talán albán férfi egy rémisztő dinoszauruszt nyom a kezünkbe. Elutasítjuk, szegény örök életére megsértődik. Vissza, a villamos irányába vesszük az irányt.

„Érettségi, jogsi, diploma, nyelvvizsga, számla, olcsó parfüm?” – teszi fel a kérdést a tagbaszakadt, kissé büdös úr, miután kisétálunk az egyik legnagyobb hangárból.

„Oké, legyen egy diploma. Milyen lehetőségek vannak?”- kíváncsiak vagyunk, tud -e versenyképes képzést biztosítani a professzor. Kis türelmet kér, elindul befelé, egy pici raktár irányába. Kicsivel több mint tíz perc múlva utána megyünk. Az első üzletnél elvesztett hat fős családdal beszélget, a 16 éves lány derekát fogja át, és nevetve parfümmel fújkálja. Észrevesz, odajön, sajnálkozik.

„Kifogytam, majd máskor keress meg” – vesz tőlünk könnyed búcsút. Megcélozzuk az 1-es villamost, mögöttünk a családból már csak öten sétálnak vissza a málhákkal.