Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Stadler 25 évvel előzte meg a korát, ez akkor még börtönt ért

Stadler 25 évvel előzte meg a korát, ez akkor még börtönt ért

A 90-es évek elejének egyik legismertebb magyar vállalkozója, az igazán kalandos életű Stadler József 66 éves korában elhunyt azután, hogy november elején agyvérzést kapott a saját életrajzi könyve dedikálásán.

A juhászból lett sikeres vállalkozó és fociklub-tulajdonos életútja olyan fordulatos, hogy ha az amerikai mintájára létezik magyar álom, akkor azt valószínűleg ő valósította meg a leginkább tökéletesen. Igaz, ebben az álomban van sok-sok év börtönbüntetés, irgalmatlan áfacsalások, oroszokkal bizniszelés, de mindezek ellenére Stadler azt a furcsa, a világnak erre a sokszor nehezen megfejthető viszonyokkal rendelkező szegletére jellemző bűnözői típust személyesítette meg, akit az elkövetett tettei ellenére szeretni lehet.

Őt nem állami támogatások és a képére formált közbeszerzések tömték ki, a saját ravaszsága és a sokszor pozitív színben feltüntetett csibészsége emelte nagyon magasra, és taszította nagyon mélyre is.

A most elhunyt akasztói vállalkozó sikertörténete a rendszerváltással kezdődött. Stadler nagyobb tétel sört akart Oroszországba exportálni, amikor értesülést szerzett arról, hogy üveghiány miatt nem tudják legyártani neki a kért mennyiséget. Azt is megtudta, hogy akkora az üveghiány, hogy valószínűleg hamarosan emelni fogják az üvegek betétdíjait.

MTI Fotó: Ujvári Sándor

A gyorsan kapcsoló vállalkozó ekkor elkezdett nagy tételben sörösüvegeket felhalmozni, majd amikor 2 forintról valóban felemelték 6 forintra a betétdíjat, akkor eladta az üvegeket. Ezzel elég szép összeget szakított.

A bevételeit ügyesen forgatta tovább, újabb és újabb termékeket kezdett nagy tételben árulni, jellemzően továbbra is az orosz piacra.

Az igazi álommese viszont 1993-ban kezdődött, amikor a vállalkozó megvásárolta a kiskőrösi Petőfi LC fociklubot, hogy aztán nem sokkal később megszülessen a Stadler FC, és ezzel a rendszerváltás utáni magyar foci egyik legjobb története.

„A futballba is úgy keveredtem bele, hogy a legjobb haverom mondta, segíteni kéne a kiskőrösi focistáknak. Úgy volt, hogy több vállalkozó közösen dobja majd össze a szponzorpénzt, de pár hónap múlva egyedül maradtam. Aztán mondták, hogy kellene stadion, de amikor küldtem a tervezőt, akkor meggondolták magukat. A srácok viszont sírtak, hogy folytassuk, így került a csapat és a stadion is Akasztóra” – mondta egy interjúban erről az időszakról.

A Stadler FC óriási sikertörténet lett. A vállalkozó rengeteg pénzt forgatott a csapatba, épített saját stadiont, a klubházban volt étterem, szálloda is, bár ez utóbbi a rossz nyelvek szerint inkább kuplerájként funkcionált. Elmondása szerint a játékosokat mindig pontosan fizette, nem késett a prémiumokkal sem, mindenkit megpróbált jól tartani a csapat körül, aminek meg is lett az eredménye.

A csapat feljutott az NB II.-be, a 93-94-es idényben pedig a keleti csoportot megnyerve feljutott az NB I.-be, az első bács-kiskun megyei csapatként. Az NB I.-ben már nem nyert címeket, de négy évet így is kihúzott Magyarország elsőszámú focibajnokságában, ami így is figyelemreméltó.

Akasztó egy Felcsútnál nem sokkal nagyobb falu, az hogy a semmiből megjelent egy akasztói csapat az NB I.-ben legalább akkora meglepetés, mint hogy a felcsúti Puskás Akadémia is ott van jelenleg a bajnokságban.

Az óriási különbség, hogy Stadler csapata nem valamiféle közpénztemető volt, mesterségesen felpumpálva, hanem egy nagy álmokkal rendelkező vállalkozó próbálkozása.

Más kérdés, hogy Stadler József az őrült vagyonyára – sok-sok milliárd forint a 90-es évek elején, közepén – úgy tudott szert tenni, hogy nem igazán fizetett adót, és egyéb gazdasági bűncselekményeket követett el. Saját állítása szerint viszont csak rajta múlt, hogy ezekért a dolgokért bíróság elé kellett állnia, majd börtönbe vonulnia a kétezres évek elején. Mert makacs volt, és nem akarta kiszervezni a vagyonát, pedig ma már ez is több mint bevett dolog a gazdaság ingoványosabb részein tevékenykedők körében.

MTI Fotó: Ujvári Sándor

„Amikor már látszott, hogy nagy a baj, [két könyvelő bejött] hozzám, és rá akartak venni, hogy az árukészletet tegyük át másik cégbe. Felpattantam és kizavartam őket. Miért mentsem ki a vagyont, ha nem vagyok bűnös? A 42 Mercedes kamion, a 20 szerelvény IFA, a szállodák, az éttermek, az ingatlanok, a stadion, a gyógyfürdő – minden a felszámolóhoz került” – mondta egy interjúban.

A nagy baj a 90-es évek második felében következett be, Stadleren összesen 9 milliárd forint adót kértek számon, természetesen nem volt meg, ezért került gyakorlatilag minden vagyontárgya a felszámolókhoz, a vállalkozót pedig 9 év börtönre ítélték. A büntetését végül csak a jogi huza-vona miatt 2003-ban kezdte meg letölteni, végül négy és fél évre mérsékelték a büntetését, jó magaviselet miatt pedig 2005-ben már szabadulhatott is.

A vállalkozó a haláláig tagadta az ellene felhozott vádakat, azt mondta, ő mindig tisztességesen járt el. Az ő fejében valószínűleg csak kreatívan értelmezte a törvényeket.

„Abban az időben, amikor az első ügyem kirobbant, annyi adót fizettem a megyében, mint a többi vállalkozás együttvéve. És mivel köszönték meg? Első fokon kaptam kilenc évet, aztán ezt csökkentették négy és fél évre. A bíró úr azt mondta, hogy ha nem ítélnek el, akkor olyan kártérítési igényem lehet az állam felé, ami megrengetné a költségvetést is. Ezért kellett börtönbe vonulnom” – mesélte magáról.

A törvények kreatív értelmezésére a legjobb példa, hogy amit Stadler a focicsapatával csinált, az akkoriban még törvénybe ütköző adóbűncselekmény volt, ma már viszont az egyik bevett, törvényileg engedélyezett módja annak, hogy különféle gazdasági társaságok a társasági adójukat (TAO) ilyen formában vezessék ki cégekből, és juttassák el sportegyesületekhez.

A jelenlegi focicsapatok, élükön a kormány kedvenceivel, különösen a felcsúti Puskás Akadémiával pont azzal az üzleti modellel pumpálódnak fel, nőnek egyre nagyobbra, amit Stadler is alkalmazott a saját csapata esetében,

miszerint ahelyett, hogy befizetné az adót, a pénzt inkább a csapatára költi.

Stadler bukásával az akasztói focicsodának is vége lett. A Stadler FC megszűnt 1998-ban, utána egy darabig még a Gázszer FC játszott a csapat stadionjában, de pár év alatt az a csapat is eltűnt a süllyesztőben.

A stadion megmaradt Akasztón. A 90-es évek elején az ország egyik legmodernebb létesítménye volt, Stadler nem viccelt, amikor stadiont álmodott az Alföld közepére. Egy 12 ezer néző befogadására alkalmas arénát hozott össze, ahol egyébként a 90-es években még lazább nézőkezelés miatt az utolsó FTC-Stadler FC meccsen egy nagyjából húszezres nézőcsúcs jött össze. Ez a mostani stadionépítési lázban is szép teljesítmény, a jelenlegi fordulónkénti nézőszámokat tekintve pedig kisebb csoda. Ha pedig azt nézzük, hogy a vállalkozónak köszönhetően a 90-es évek közepén volt olyan csapat az NB I.-ben, amelyiknek a legmenőbb európai focicsapatokhoz hasonlóan saját tulajdonban lévő stadionja volt, és nem állami kézben volt a létesítmény, akkor Stadler teljesítménye még inkább figyelemreméltó.

Nem véletlenül nyilatkozta korábban azt Stadler József, hogy ha a mai gazdasági környezetben kezdte volna a vállalkozásait, akkor még annál is nagyobb kiskirály válhatott volna belőle, mint amekkora végül lett.

MTI Fotó: Ujvári Sándor

A nyilatkozataiból kitűnt, hogy nagy szerelem volt neki a focicsapat, de különösen a stadion. A legutóbbi, 2016-os szabadulása után is az volt az álma, hogy valahogy visszaszerzi a stadiont, és újranyitja. Kicsiben akart indulni először, nem saját csapattal, csupán rendezvényközpontnak használta volna a létesítményt, esetleg gálameccseket vitt volna a pályára. „Ha most építeném a stadiont, kitüntetést kapnék” – mondta legutóbbi szabadulása után a jelenlegi viszonyokról.

Annak ellenére, hogy mindent összevetve mégiscsak egy többszörösen elítélt, dörzsölt bűnözőről van szó, nem szabad elfelejteni, hogy Stadler József tényleg legalább annyira volt népmesei hős, mint amennyire minden hájjal megkent bűnöző.

Az egyik legismertebb anekdota róla, hogy visszaigényelte az áfát az Utolsó vacsora freskó eladása után. Ez a sztori mutatja talán a legjobban, hogy milyen fifikás bűnöző képe rajzolódott ki a közgondolkodásban.

Stadler elmondása szerint ebben az esetben annyi történt, hogy valóban vett egy hasonló című orosz festményt, amit egy fordítási hiba miatt jegyeztek be Utolsó vacsoraként. A festmény után valóban visszaigényelte az áfát, de a freskós sztori ebben a formában nem igaz. Az viszont tény, hogy a vállalkozó azután, hogy sokat cukkolták az Utolsó vacsorával, valóban elkészíttette az irodájában Da Vinci híres freskójának a mását.

Ha van olyan bűnöző Magyarországon, akinek az élete, a felemelkedése és a bukása filmet érdemel, akkor az egyértelműen ő. Háromszor is ült börtönben, minden szabadulása után újult erővel vetette bele magát a vállalkozásaiba, aztán persze mindig lebukott, hogy nem teljesen tisztán végzi az ügyeit.

Stadler József pályaíve nagyjából Mészáros Lőrincére hasonlít, azzal a különbséggel, hogy Mészáros Lőrinc a kormány hathatós támogatása nélkül aligha vált volna olyan gazdag és ismert vállalkozóvá, mint amilyen jelenleg. Stadler viszont saját jogon lett akkora és olyan sikeres bűnöző, mint amekkora a 90-es évek közepén volt. Könnyen lehet, hogy ez egy boldogabb ország lenne, ha Mészáros Lőrincek helyett Stadler Józsefeknél gyűlnének a pénzek, ha már muszáj azt választani, hogy gazdag emberek zsebeibe kell tömködni az állapolgárok adóforintjait.