Európa nem készült fel a visszatérő terroristák kezelésére

Európa nem készült fel a visszatérő terroristák kezelésére
  • A terrorszervezetek toborzói olyan embereket keresnek, akik mindennél jobban vágynak a sikerre, az elismerésre.
  • Nem lehet bárkiből tömeggyilkost faragni, de még az átlagos emberek is szadistává válhatnak, ha mindenáron meg akarnak felelni az elvárásoknak.
  • Miért térnek át az iszlám hitre az Európában született és nevelkedett keresztény lányok, és miért mennek feleségül az ISIS harcosaihoz?
  • Európa nem készült fel arra, ami az Iszlám Állam katonai megsemmisítése után vár rá.

 

Bárkiből lehet iszlamista terroristát csinálni?

Nem, bárkiből nem. Csak azokból lehet fanatikus terroristát faragni – bármilyen fanatikust, nem csak iszlamistát –, akiket erre a személyiségük alkalmassá tesz. Jellemezően a paranoid és a depressziós emberek lehetnek alkalmasak az átprogramozásra.

Az átprogramozás egyenlő az agymosással?

Mondhatjuk.

Miért pont a depressziós és a skizofrén emberek a legjobb alanyok? Nehéz elképzelni, hogy egy depressziós emberből egyszer csak tömeggyilkos lesz.

Ezek az emberek hosszú ideig félelmében élnek. Szoronganak. A másod-, harmadgenerációs bevándorlóknak például már a szüleik is így élték le az egész életüket. Bár talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy szorongásban vegetáltak végig az életüket. A terrorszervezetek toborzói olyan embereket keresnek köztük, akik mindennél és mindenkinél jobban vágynak egy biztonságot nyújtó személy vagy szervezet támogatására. Arra, hogy valakik végre felkarolják őket és megmondják nekik merre van az előre, mi a jó, mi legyen a céljuk és azt hogyan érhetik el.

Defektesek, de nem annyira

Jókora „defekt” kell ahhoz, hogy valaki elfogadja jó célnak azt, hogy autójával békés járókelők közé hajt, találomra rálő emberekre vagy felrobbantja magát köztük?

Korántsem kell hozzá akkora defekt, mint gondolná. A kaliforniai Stanford Egyetemen 1971-ben egy pszichológiai kísérlet keretében azt vizsgálták, hogyan viselkednek az emberek fogságban. Önkéntes egyetemisták játszották a foglyok és az őrök szerepét is. Egészséges lelkületű, átlagosa diákok. Két hetesre tervezték a kísérletét, de hat nap után le kellett állítani a programot. Az őrök válogatott kegyetlenkedései súlyos emocionális zavarokat váltottak ki a raboknál. Hangsúlyozom: mind a két csapatba egészséges embereket válogattak,

az elvárásoknak való túlzott megfelelni akarás mégis szadistává tette az őröket és megalázottá, akarat nélküli behódolttá a rabokat.

És az csak egy kísérlet volt. Bárki, bármikor kiléphetett volna. Senkinek sem múlt az élete azon, hogy jól teljesít-e vagy sem.

Fotó: Veres Viktor

Aki egy terrorszervezethez csatlakozik, főleg ha az az Iszlám Állam, az egy pontól túl már nem léphet ki. De, mintha ezzel nem is foglalkoznának a terroristajelöltek.

Amikor még képesel lennének végiggondolni a döntésük lehetséges következményeit, azért nem teszik, mert az előttük álló nagy lehetőségre koncentrálnak. Sokkal erősebb bennük a vágy, hogy végre történjen valami az életükben, hogy legyenek valakik, semmint, hogy racionálisan végiggondolnák a döntésük lehetséges következményeit. Csak arra tudnak gondolni, hogy végre ők is „valakik lesznek”, fontos emberek, akik erősek, akik emberek sorsáról fognak dönteni. Valójában persze ők senkikről és semmiről nem fognak dönteni. Nekik csak végre kell majd hajtaniuk a megbízóik utasításait. De a kiválasztás időszakában elhitetik a jelöltekkel, hogy fontos megbízásokat kapnak majd és nem ágyútölteléknek szánják. Jellemzően vallási elemekkel operálnak, az iszlámot állítják szembe a nyugati nihilizmussal. És ez sokaknak bőven elég, hiszen végre nem megtűrt munkanélküli bevándorlók lesznek, hanem olyan emberek, akikre sokan felnéznek, és még többen rettegnek tőlük.

De hiszen az átprogramozásuk előtt ők is farmert hordtak, buliztak, ittak és drogoztak, mint bármelyik más fiatal. Hogy hihetik el, hogy egyik napról a másikra majd minden másképp lesz?

Pusztán azzal, hogy átlagos európaiként éltek, számos iszlám vallási előírást megszegtek. Ezt nyilván a fejükre is olvassák a beszervezőik. Bűntudatot ébresztenek bennük azzal, hogy vallási szempontból addig nem éltek tiszta életet. Majd felkínálják a lehetőséget, hogy legyenek az iszlám harcosai, mert azzal minden korábbi bűnüket jóvá tehetik.

A paranoia és a skizofrénia mellé ezek szerint azért kell némi vallási indíttatás is, hogy valakit terroristává programozhassanak?

Igen, bár elvileg működhet a dolog anélkül is.

Lázadás vallásváltással

Sok keresztény neveltetést kapott lányt is sikerült az ISIS toborzóinak iszlám hitre téríteni és rábírni, hogy menjenek feleségül az ISIS harcosaihoz. Őket milyen vallási meggyőződés motiválta, amikor igent mondtak?

Az ő motivációjuk nem vallási alapú. Az iszlám államhoz csatlakozó keresztény lányok így lázadtak addigi életük kilátástalansága, a szülei, az iskola, a társadalom ellen. Lázadásuk része, hogy ha a szüleik keresztények voltak, ők áttérnek a muszlim hitre. Egyebekben ugyanaz a metodika, mint a harcosok toborzásakor.

Jön valaki (a lányok eseteben jellemzően egy vonzó külsejű arab fiú), aki valami mást, valami újat, izgalmasat, jobbat kínál nekik az addigi céltalan életüknél.

Áttéríti őket az iszlám hitre, és szép lassan magához láncolja őket. Egy ponton túl már nincs kiút. S, hogy ez az egész csak porhintés volt, egy jól előkészített csapda, hogy muszlim asszonynak lenni nem fenékig tejfel, azt már csak akkor veszik észre a kiválasztottak, amikor az ISIS fennhatósága alá kerültek.

Vannak a rokonok, barátok számára látható jelei annak, ha egy toborzó elkezdett behálózni valakit?

Nem igazán vannak ilyen jelek. Ez a folyamat nagyjából úgy zajlik, mint amikor egy hírszerző szolgálat beszervez egy kémet egy másik ország polgárai közül. Az első szabály, amit a kiválasztottba belenevelnek, hogy ne változtassa meg szokásait. Esetünkben tehát a jelöltnek úgy kell felkészülnie arra, hogy ha majd szólnak nekik, el kell repülnie Törökországba, s onnan tovább kell utaznia Szíriába, és így tovább, hogy közben ugyanúgy él, dolgozik vagy szórakozik, mint korábban. Erre a toborzók nyomatékosan felhívják a jelöltek figyelmét. Ez a szabály a muszlimokra és a keresztényekre egyaránt érvényes. A toborzók folyamatosan ellenőrzik, hogy betartják-e ezt a szabályt. Részben, hogy megbizonyosodjanak a jelölt alkalmasságáról, részben pedig azért, nehogy a jelöltön keresztül a titkosszolgálatok a nyomukra akadjanak.

Fotó: Veres Viktor

Hol zajlik a jelöltek átprogramozása?

A terrorszervezetek titkos kiképzőtárboraiban.

Rendes, átlagosa emberekként írták le ismerőik azokat, akik az elmúlt hónapok terrortámadásait végrehajtották, akik Európába érkezésük után radikalizálódtak.

Lehetséges, hogy itt radikalizálódtak, hiszen itt találkoztak azokkal a radikális nézeteket valló vallási közösségekkel, illetve olyan személyekkel, akik a valahova tartozás érzését és örömét biztosították a számukra. Ezzel együtt tudomásom szerint az átprogramozás jellemzően nem itt zajlik.

Hogyan programozzák át a jelöltek agyát?

Lényegében ugyanúgy zajlik a folyamat, ahogy a kémek, a beépített ügynökök kiképzése. Magam is tanultam és alkalmaztam is ezt a technikát.

A kémek esetében felépítik az illető új személyiségét, identitását, és megtanítják neki, hogyan tud egyikből a másikba átlépni. A terroristák esetében egyszerűbb a képlet: náluk ugyanis nem szükséges megtartani a jelölt régi énjét. Sőt. A Neuro Lingvisztikus Programozásról sokat lehetett olvasni, színvonalas és kevésbé mértékadó kiadványokban. Lényegében azt, illetve ahhoz nagyon hasonló technikát alkalmaznak a terrorszervezetek is. A megfelelő módszerekkel bizonyos élményeket, képeket viszonylag könnyen ki lehet cserélni az ember tudatalattijában egy másik képre vagy élményre.

Mi jó és mi a rossz?

Nehéz elképzelni, hogy egy európai életformára szocializált fiatal agyát miképpen lehet átprogramozni, hogy a jövőben a gyilkosságot jónak tartsa az addigi életét pedig rossznak.

Gyermekkorunkban megtanultuk, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi árt nekünk és mi nem. Ezek nem maguktól értetődő dolgok. Egy kisgyereknek hiába mondja a szülője, hogy ne piszkálja a vasalót, mert megégeti magát. Nincsenek tapasztalatai a gyermeknek arról, hogy mit jelent az, hogy megégeti magát. Azonban, ha akár csak egyszer is átéli ezt az élményt, egy életre rögzül a tudatalattijában, hogy milyen az, amikor valami megégeti. Így kap értelmet számára az a kifejezés, hogy megéget.

Kultúra és neveltetés kérdésre, hogy mi a jó és mi a rossz. Sokak számára a mi kultúránkban is természetes módja a konfliktuskezelésnek az erőszak.

Más kultúrában és közösségekben a halálra kövezés is elfogadott. Mi ezt már barbarizmusnak tartjuk. Mert Európában nem ilyen mintákat kaptunk a szüleinktől. És mert a társadalom kollektív tudata sem tartja ezt elfogadhatónak. Azonban bizonyos határok között az otthonról hozott és a társadalmi minták, amelyeket – ahogy mondani szoktuk – az anyatejjel szívtuk magunkba, szintén átírhatók. Ennek bizonyítására egy kísérlet keretében amerikai katonákat hipnózisban arra próbáltak rávenni, hogy öljék meg a társukat. Nem tették meg. Nem voltak hajlandók rá, mert ez a parancs az erkölcseikbe ütközött. De szemrebbenés nélkül megölték volna azt a katonát, akiről egy számukra hiteles személy az állította előttük, hogy kém.

Akkor mégiscsak van az emberben egy olyan belső gát, ami ellenállhat az agymosásnak!

Van. Hipnózisban például, a hiedelmekkel ellentétben nem lehet bármit megcsináltatni az alannyal. Sokan azért nem engedik, hogy hipnotizálják őket, mert félnek, hogy hipnózisban megalázó helyzetbe kerülnek. De ez nem így működik. Egyetlen hölgy sem fogja jobban felhúzni a szoknyáját hipnózisban, mint amennyire mondjuk egy házibulin is megtenné. Bizonyos feltételek megváltoztatásával azonban, a reakciók is megváltoznak. Hadd utaljak a már említett kísérletre: Nem ölik meg a közülünk való katonát, de ha azt mondják róla, hogy kém, akkor már megtennék. Ezért van szükségük a terroristáknak az újonnan beszervezettek átprogramozáshoz egy jó ellenségképre. Egy olyan személyre vagy közösségre, akit lehet gyűlölni, sőt kell is, és akivel szemben gátlások nélkül, bármit megtehetnek a beszervezettek.

Beléjük nevelük az agymosás keretében a gyűlöletet?

Olyanokat választanak ki, akik már eleve erősen frusztráltak. Azok a legjobb alanyok a terrorszervezetek számára, akik már jó ideje haragban állnak a világgal, de a környezetük kényszerének engedve elfojtották az őket (szerintük) meg nem értő, elnyomó, kihasználó és az érvényesülésüket akadályozó közeggel szemben érzett gyűlöletüket és indulataikat. Esetükben tehát a gyűlölet adott, csak fel kell erősíteni és ki kell jelölni azokat a konkrét célpontokat, akiken vagy amelyeken bosszút állhatnak.

Fotó: Veres Viktor

Túlzott bizonyításvágy

Ez lehet az oka, hogy – a híradások szerint – az Iszlám Államhoz Európából csatlakozott harcosok kegyetlenebbek világ más tájairól érkezett hithű muszlimoknál?

Ez is lehet az oka. Továbbá az is, hogy számukra a harc eszköz és nem cél. Ők nem a szülőföldjük szabadságáért mennek harcba.. Többségük azért csatlakozott az ISIS-hez, hogy közösségre találjon, megfeleljen egy olyan vallás elvárásainak, amelyet korábban nem is gyakorolt, de amely új lehetőséget kínált számára az érvényesülésre, hogy végre fontosnak, erősnek érezhesse magát. És ezek az emberek

mindent megtesznek annak érdekében, hogy bebizonyítsák megérdemlik az őket befogadó közösség bizalmát.

Az agymosáshoz kell speciális szaktudás?

Nem feltétlen. Egy szakember nyilván könnyebben boldogul, de lehet ezt ösztönösen is jól csinálni. Az Iszlám Állam toborzói és kiképzői között nagy számban találhatók a megbuktatott iraki vezér, Szaddam Husszein titkosszolgálatának tisztjei. Ők nyilván profik. De több tízezer ember átprogramozását aligha voltak képesek autodidakta segítők nélkül elvégezni.

Az Iszlám Állam katonai veresége után sok ezer iszlamista terrorista tér vissza a hazájába, akiket ki tudja mire programoztak át a kiképzésük során. Felkészült a Európa az ő kezelésükre?

Szerintem nem.

Vissza lehet programozni az egykori terrorista harcosok agyát, hogy ismét normális emberek legyenek?

Igen. Ehhez azonban börtönbe kell őket csukni. Nyilván nem mind a sok ezret, bár ez sem kizárt, de a legradikálisabbakat, feltétlen.

Nem a börtönök voltak – a radikális hitszónokok mecsetjei mellett – azok a helyek, ahol a legtöbben radikalizálódtak közülük?

De igen. Azonban ennek ellenére is be kell őket csukni.

El kell őket zárni a társadalom többségétől. Ezek az emberek ugyanis időzített bombák.

Nagy veszélyt jelentenek a társadalomra. Senki nem tudja megjósolni, hogy saját elhatározásból vagy parancsra mikor hajtanak a tömegbe egy kamionnal vagy robbantják fel magukat. A börtön az egyetlen hely, ahol kontroll alatt lehet tartani és együttműködésre lehet bírni őket ahhoz, hogy a siker reményében kimossák az agyukból mindazt, amit az Iszlám Állam beleprogramozott. Ez egy jogvédő számára nyilván elfogadhatatlan álláspont, de nemigen van más megoldás, ha nem akarunk még évtizedekig rettegésben élni.