Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Aszódi Attila: Az atomerőmű nem kisbalta

Aszódi Attila: Az atomerőmű nem kisbalta

Nem példa nélküli, de azért nem is mindennapi esemény, hogy a kormány tagjai nyílt színen leállnak vitázni a paksi bővítésről. Az Ökopolisz alapítvány beszélgetésén ez történt, Aszódi Attila bővítésért felelős államtitkár és Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára vitáztak független szakértőkkel, például Mártha Imrével, az MVM volt vezetőjével és Felsmann Balázzsal, a Corvinus oktatójával.

Nem szokás megkérdezni a lakosságot

Bár a szakmai vita elől nem ugranak félre, arra valószínűleg továbbra sem lehet számítani, hogy a kormány népszavazást írjon ki a bővítésről. Aszódi Attila külön hangsúlyozta, hogy a bővítésről a parlament döntött,

Magyarország parlamentáris demokrácia, az olyanokban pedig csak nagyon kevés kérdésről kérdezik meg közvetlenül a lakosságot.

(Ettől függetlenül, de amikor a közönségből valaki véletlenül nekidőlt a villanykapcsolónak, és kialudtak a fények, Mártha Imre azért eleresztett egy poént a soros kapcsolásról.) Aszódi szerint ráadásul értelmetlen az atomenergiáról pro és kontra vitázni, az energetikáról kell általában. Arra pedig egy népszavazás aligha alkalmas.

Csepreghy Nándor már a beszélgetés elején kijelentette, hogy azokat, akik ellenzik az atomenergiát úgyse lehet meggyőzni, a kormány képviselői csak azért állnak le vitázni, hogy elmondják az atompárti érveket.

Meddig lehet hajtani Paks I-et?

A beszélgetésen azért a felek komoly szakmai kérdésekben is összekülönböztek, a legnagyobb feszültséget Paks I. élettartamának kérdése okozta Aszódi Attila és Mártha Imre közt. Az MVM volt vezetője, aki saját bevallása szerint atomenergia-párti, leginkább azt kifogásolta a bővítés jelenlegi menetében, hogy nem tudni, Paks I. meddig megy el. Az erőműnek most a 2030-as évekig van engedélye, akkor lesz 50 éves. Mártha szerint 60 éves koráig “simán” működhetne (vagyis a 40-es évekig), sőt Amerikában a 60 éves erőművek élettartamának 80 évre való kitolásán dolgoznak. És amíg Paks I. működik, addig semmi szükség Paks II-re. Egy működő erőmű élettartamának meghosszabbítása filléres költség egy új erőműhöz képest, ráadásul az így nyert évtized(ek) alatt kiderül, hová fejlődnek a most még gyerekcipőben járó technológiák.

“Paks I-et el kell hajtani a maximumig.”

Paks II. előkészítésén lehet és kell dolgozni, de az építkezést egyelőre nem szabad elkezdeni.

Aszódi szerint Paks I-ben nincs annyi tartalék, amennyit Mártha sugallt, ráadásul Amerikában a szabályozási keretét teremtik meg teljesen más technológiájú erőművek élettartam-hosszabbításának – ez alapján nem lehet kijelenteni, hogy Paks I. elmenne 60 éves koráig, vagy akár tovább. “Az atomerőmű nem kisbalta” – mondta némileg dühösen, a reaktortartályokat nem lehet cserélni, a gőzfejlesztőket sem, és maguk az építmények is elöregszenek.

Lehet-e várni a jövőre?

Azt Aszódi és Csepreghy is hangsúlyozták, hogy az energiastratégia szerint a magyar áramtermelés 40 százaléka fog nukleáris forrásból származni, így a fennmaradó 60 százalékban akár a megújulók elterjedésének is lesz tér. Csepreghy már a beszélgetés elején kijelentette, hogy a mindenkori kormánynak az épp adott információk alapján kell olyan döntéseket hoznia, ami a jövőben garantálja Magyarország energiabiztonságát és az alacsony árakat. Vagyis

nem lehet bizonytalan prognózisok alapján a megújulók elterjedésére, a tárolástechnológia forradalmára vagy az okos hálózatok elterjedésére várni.

Egyetlen ország sem láthatja el energiaszükségletét egyféle forrásból, az nem biztosít stabil ellátást, mindig energiamixre van szükség. Felsmann azt mondta, minden típusú energiahordozónak vannak előnyei és hátrányai a széntől a nukleárison és a gázon át a megújulókig, a paksi bővítés kritikusai nem is ezt kérik számon a kormányon. Európában az országok többsége inkább a nukleáris termelés energiamixben való részesedésének csökkentése felé halad, a cél inkább a megújulók, illetve a nagyon jó hatásfokkal működő és jól szabályozható gázerőművek (mint Magyarországon a gönyűi) részesedésének növelése.

Kell-e egyáltalán Paks II?

Szintén nézeteltéréseket okozott az a kérdés, hogy egyáltalán szükség lesz-e a Paks II. által termelt áramra akkor, amikor a reaktorok beindulnak, és el lehet-e adni majd az áramot. Felsmann Balázs szerint nagyon más világ fogadja majd az új blokkokat, mint a mai (illetve annyira nem is más, Németországban már most majdnem olyan): a megújulók sokkal elterjedtebbek lesznek, ahogy a decentralizált és okos hálózatok. Az áramigény és az áram ára ezek miatt nagy szélsőségek közt fog ingadozni, Paks II. viszont zsinóráramot termel majd, állandó teljesítményen. Ráadásul Paks II-nek még Paks I-gyel is versenyeznie kell majd, legalábbis az első években, amíg a két erőmű párhuzamosan üzemel. (Az Európai Bizottság kikötése volt, hogy az új erőműnek az MVM-től, és így a régi erőműtől függetlenül kell üzemelnie.)

Aszódi emlékeztetett rá, hogy

Paks II. leterhelhető lesz, vagyis nem kell majd mindig teljes teljesítményen járatni,

ezért nem fordulhat elő, hogy annyi áramot termel, amit nem tudnak hová tenni. Az Európai Bizottság által jóvá hagyott árkalkulációkban ez is benne van. A Paks II. által termelt áramra pedig szükség lesz, egyrészt a kieső kapacitások pótlására (Paks I. és a Mátrai Erőmű), másrészt a kormány arra számít, hogy nőni fog az igény, mivel jelenleg az unióban Magyarországon a legkisebb az egy főre eső áramfogyasztás. Arról nem beszélve, hogy az unióban a következő 15 évben le fognak állítani 150 ezer megawattnyi fosszilis kapacitást (összehasonlításképp: Paks II. teljesítménye 2 400 megawatt lesz).

Oroszországból szeretettel?

A bővítés az Oroszországgal és a Roszatommal kötött szerződés miatt is kapott kritikákat. Felsmann Balázs szerint nem jó, hogy a Roszatomnak nem lesz részesedése az erőműből, mert így a magyar állam önállóan viseli majd az üzemelés gazdasági kockázatait, például az alacsony áramárat. Ugyan az erőmű talán, de csak talán megtérül önmagában, de az orosz hitel törlesztése alatti években komoly, sőt előre sem látható megterhelést jelent majd a költségvetésnek.

Csepreghy és Aszódi szerint az orosz hitel csak hitelkeret, nem kell lehívni, a komány minden részletnél megvizsgálja, talál-e jobb konstrukciójú más forrást. A szerződés szerint az erőmű fix áras, ha a költségek túllépnék a megállapodásban szereplőket, az a kivitelezőt, vagyis a Roszatomot terheli.

Mártha Imre úgy látja, Magyarország számára az a legjobb megoldás, hogy az oroszok építik az új erőművet, mert

a szakmában az orosz technológiának van kultúrája Paks I. üzemeltetése miatt.

Ugyanakkor nagy baj, hogy a kormány nem írt ki nyílt tendert Paks II-re (pedig a szakmában az utolsó pillanatig mindenki arra számított). Nyílt pályázat nélkül nem tudni, milyen más ajánlatok lettek volna, ráadásul a Roszatommal kötött szerződés részletei sem ismertek, nem tudni többek közt, bizonyos járulékos szolgáltatások és azok költségei benne vannak-e. Példaként azt említette, hogy egy atomerőműben rengeteg szoftvert használnak, amiket rendszeresen frissíteni kell; egyelőre nem nyilvános, hogy ezek nem elhanyagolható költségét majd külön kell-e állni.