Nem csak a fiatalok és szegények válnak szélsőségessé

Nem csak a fiatalok és szegények válnak szélsőségessé

A fiatalok politikai radikalizációja volt a Youth2Youth Talks beszélgetés-sorozat csütörtök esti témája, melyből hamar kiderült, hogy nem feltétlenül az ifjonti hév tolja az embereket a szélsőségek felé. Európában például markánsan csak Ausztriában (FPÖ) és hazánkban (Jobbik) figyelhető meg a szélsőjobb felé nyitása a korosztálynak – fejtette ki Róna Dániel politológus. A Jobbik fiatalok közötti térnyerésének kutatója ellenpéldaként Nagy-Britanniát hozta, hiszen ott jellemzően a vidéki, „cserbenhagyott” idősek szavazták meg a brexitet.

Kende Anna pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a radikalizációhoz a hátrány felismerése és a hatékonyság hiánya vezet. Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető politikai elemzője pedig úgy vélekedett, hogy hazánkban a fiatalok úgy érzik: nem kapják meg azt a lehetőséget, hogy a globalizácíó kínálta lehetőségek nyertesei legyenek, „mert a magyar állam nem tudja megteremteni ezt”.

Róna Dániel szerint tévhit, hogy a legszegényebb rétegek fordultak a radikalizáció felé 2008 után. Hunyadi Bulcsú ezt egy 2012-es felméréssel támasztotta alá, mely szerint a legszegényebbek éppen, hogy alulreprezentáltak voltak a Jobbik táborában. A legnagyobb arányban a főiskolát végzett fiatalok támogatták a radikális pártot. A Jobbik hazai előretöréséhez ugyanakkor kellett a csaknem polgárháborús helyzet a romák és a többségi társadalom között, valamint Vonáék „ügyes szervezőkészsége”, hiszen nem olyan szélsőséges a magyar társadalom, mint amennyire jól szerepeltek – hangzott el a beszélgetés során.

A szélsőjobb nagyban változott az elmúlt 10-15 évben, a bomberes szkinhead képét, az alt right mozgalom visszafogottabb képviselői vették át – hívta fel a figyelmet a Political Capital munkatársa. Ugyanakkor a nagypolitikában is megdőltek bizonyos tabuk, olyan dolgok kérdőjeleződtek meg és lettek kimondva, amiket néhány éve még nem viselt volna el a közbeszéd. Róna Dániel itt az amerikai elnök szerepét emelte ki.

180 fokos fordulat

A változás kapcsán hazai példaként említette Mikola Istvánt, aki 11 éve arról beszélt, hogy szavazati jogot kéne adna a határokon túlra szakadt nemzettársainknak. Ekkor még saját pártársai közül is többen úgy vélekedtek, hogy ez talán túl radikális javaslat. Ezzel szemben most már a DK számít radikálisnak, mely egyedüliként mondja, hogy el kell venni a szavazatjogot.

Ugyanakkor elhangzott, hogy Magyarországon nincsen valódi radikális baloldal, főként nem a politikai pártok között. Jelenleg pedig a Jobbik is próbál „cukisodni”, mely ugyanakkor nem fordított teljes mértékben hátat az antiszemita múltjának – fejtette ki Róna Dániel. Felidézte, hogy mikor Vona Gábor Köves Slomónak hanukára üdvözletet küldött, az sokakban megrökönyödést keltett.

A radikalizmus kezelésével kapcsolatban elhangzott, hogy a Jobbikot az LMP és a Fidesz is mérsékeli, ha mellé áll. A kirekesztés pedig éppen ellentétes hatást érhet el. Azt nem lehet megcsinálni, amit Németországban műveltek az AfD megjelenéséig, hogy teljesen elhallgatták a médiában, sőt, akik bármiképpen megjelentek mellette, azokat egzisztenciálisan megsemmisítették.

„Ha az a cél, hogy depluralizáljuk a társadalmat, akkor nem szabad konfrontálódni a legfontosabb kérdésekben. Helyette a közös célokra kell rámutatni, ezzel át lehet keretezni a szélsőjobboldali gondolatiságot” – hangzott el. A vita elhagyhatatlan, magyar viszonyban szükséges – emelte ki Hunyadi Bulcsú.