Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Murányi András: Ó kapitány, kapitányom…

Murányi András: Ó kapitány, kapitányom…

Immár hivatalos: a Magyar Labdarúgó-szövetségnek – vö. a hazai futball szervezeti és stratégiai irányításáért felelős szervezetnek – legföljebb annyi elképzelése van a sportág jövőjét érintő kulcskérdésekről, amennyi gondolatom nekem lenne, ha kineveznének a Halászati Kutatóintézet élére, ebbéli minőségemben pedig a multidiszciplináris kutatások műveléséről és a különböző haltermelési technológiák fejlesztéséről kellene döntenem. Jó, ez túlzás.

Például lehet, hogy én többet értek a halakhoz,

de ha mégse, tessenek már nekem 1 darab racionális magyarázatot adni Georges Leekens szövetségi kapitányi kinevezésére, már azon túl: éppen ráér.

Ugye.

Ha lett volna (lenne) bármiféle elképzelése az MLSZ-nek a csúcsedző karakteréről, s véletlenül még hosszú távú futballfejlesztésben is gondolkodna, kapásból kihúzza a listáról azt a szakembert, akire már nem volt szükség a nemzetközi élfutballban, ekként elment vadászni levezetni Tunéziába meg Algériába, no pláne: aki 1984 óta aktuálisan a 24. csapatát készül irányítani (lásd még: átlagban 1,4 évet töltött el együtteseinél). Értem én, hogy anno jó védő volt és kétszer is irányította a belga nemzeti csapatot, továbbá nyilván tapasztalt is, na de miféle lendületet adhat a magyar futballsportnak, kivált, ha Algéria válogatottját egy év alatt a 38.-ról a 67. helyig menedzselte vissza? Mi lehet az a plusz, amiért Csányi Sándor MLSZ-elnök rábökött a 68 éves edző CV-jére és azt mondta, márpedig ő lesz az? Itt a megújulás? Ő majd átlátja ezt a káoszt?

Algériának nem kellett, nekünk jó lesz, szevasztok?

Az van, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetséget nyugodtan átkeresztelhetjük megúszó- és pénzszóró-szövetségnek: csak folyatja és folyatja az államtól kapott gigapénzeket, miközben az utánpótlás selejtet termel, a klubcsapatok európai mércével láthatatlanok, a topstadionokba családtagok járnak, a döntéshozatal ad hoc, az edzőképzés pedig – ha már – annyira príma, hogy a több tucatnyi magyar pro licences szakemberből egyet sem sikerült kiválasztani. Ha utóbbit nézzük, akkor Leekens kinevezése a képzés kudarcának beismerése, emellett nyilván afféle megúszás annak tükrében, hogy a komplett magyar futballról levegye a terhet. Nem tudom, Szélesi Zoltánnal vagy Leekensszel lenne nagyobb esély eljutni a 2020-as Európa-bajnokságra, mindenesetre – mentesítve a hazaiakat – immár egy külföldié a feladat, hogy ne Albánia–Szlovákia meccsre zarándokoljunk majd a kábé tíz kórház árából felépülő új Puskás Ferenc Stadionba.

Mindenesetre Leekens első nyilatkozatának felütése fölöttébb előremutató: „Nem garantálhatom a sikert…”

Ezt speciel én is mondhattam volna.