Rövid mese a buszjáratról, amihez a mesélő nem tud időben érkezni

Rövid mese a buszjáratról, amihez a mesélő nem tud időben érkezni

Egyszer van, hol nem van, az üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, vagyis a Bosnyák tér és az Örs vezér tere között van egyszer egy 277-es budapesti buszjárat. Heves utcai megállójába – 70 méterre a mesélő otthonától – sohasem lehet időben kiérkezni, ugyanis ez olyan buszjárat, ami sohasem akkor érkezik, amikor ki van írva:

  • ha a mesélő időben elindul a 8:16-oshoz, akkor 8:12-kor azzal szembesül, hogy miközben zárja a kaput, a háta mögött elmegy a busz, és morogva ugyan, de kisétál a megállóba, majd vár a következő buszra, ami 8:25-re van kiírva, de az 8:33-kor érkezik;
  • ha a mesélő másnapra felhúzza magát meg persze a vekkerét, és 8:02-re kimegy a 8:06-oshoz, akkor kimarad két-három járat, és 8:37-kor befut egy busz, amelyikről senki sem tudja, hogy az most a 8:06-os, a 8:16-os, a 8:25-ös vagy a 8:35-ös – esetleg a 8:46-os jött korán;
  • ha a mesélő harmadnapra már higgadt és okos, akkor simán kimegy 8:10-re a 8:16-oshoz, hiszen tanult abból, hogy tegnapelőtt 8:12-kor érkezett, de aznap, mit ad Isten, 8:22-kor fut be;
  • egy busz persze nem járhat túl a mesélő eszén, hiszen a mesélő azt mesél, amit akar, ezért a következő napon fogja magát, és mindenféle elvárástól mentesen kisétál a buszmegállóba, nem néz az órájára, azt nem veti össze a menetrenddel, és így meglepetés sem éri, hiszen egyszer csak megjön a busz.

Tanulság: a mesélőnek BKK-futárt kellene használnia, mert egyébként mindegy, mikor megy ki a megállóba, induljon bárhová, úgyis elkésik.