Tisztelt Olvasók! A zoom.hu internetes híroldal 2018. december 21-én megszűnt. A domain a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül és az egyes írások nem kommentelhetőek. - STRAT-POL Kft.

Elhunyt az Aranycsapat utolsó tagja, Tóth II József

Elhunyt az Aranycsapat utolsó tagja, Tóth II József

Nyolcvannyolc esztendős korában elhunyt Tóth II. József világbajnoki ezüstérmes labdarúgó, aki a magyar futball aranykorában 12-szer lépett pályára a válogatottban 1953 és 57 között.

Tóth nem számított bele az Aranycsapat klasszikus felállásába, de kétségtelenül a magyar futballtörténet legsikeresebb csapata részének tekinthető. Ugyanis két fontos momentumnak is részese volt: 1954. május 23-án megrendezett, angolok elleni, népstadionbeli 7-1-es mérkőzésen – a 6:3 visszavágóján – is pályára lépett, sőt gólt is lőtt. Tagja volt az 54-es svájci világbajnokságon ezüstérmes csapatnak is: az NSZK elleni 8-3-as és a brazilokkal szembeni 4-2-es győzelemből aktív részt vállalt, előbbi találkozón gólt is szerzett. A brazilok ellen megsérült, a döntőben nem játszott.

https://youtu.be/pt8MLOoYAhQ

A vb-ezüstérmes csapatnak ő volt az utolsó élő tagja. Ki tudja, a 6:3 részese is lehetett volna, de nem utazhatott el Londonba, mert korábban nagynénje disszidált, és így nem számított megbízhatónak.

Az egykori csatár haláláról a család tájékoztatta a Magyar Labdarúgó Szövetséget, amely saját halottjának tekinti a játékost.

Tóth II. József egész pályafutása alatt a Csepel labdarúgója volt, 1940 és 1961 között 296 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 78 gólt szerzett. Az 1958/59-es idényben bajnokcsapat tagja volt. 1961-ben fejezte be pályafutását. Tóth II olyannyira csepeli volt és maradt, hogy 1954 decembere óta ugyanabban a lakásban élt, sajnos, szerény körülmények között.

Az Aranycsapat egy 1954-es képeslapon. A lapot egy sorozat részeként adták ki, valamennyi játékos külön-külön is szerepelt egy lapon. Tóth II a bal alsó sarokban látható, mert a kiadás apropója az angolok elleni 7-1-es győzelem volt. Fotó: a szerző saját gyűjtése

A csatár a Csepel örökös bajnoka, Budapest díszpolgára, szülőfalujában, Merseváton 2015 óta sportpálya viseli a nevét.

A Magyar Labdarúgó Szövetség honlapjának beszámolja szerint a szövetség osztozik családja gyászában, és tisztelettel adózik a nagyszerű sportember emléke előtt, ezért a hétvégi bajnoki fordulók, így OTP Bank Liga hétvégi mérkőzései egyperces gyászszünettel kezdődnek. Az MLSZ mellett a Fővárosi Önkormányzat is saját halottjának tekinti Tóth II. Józsefet.

Londonban nem lehetett ott, a futballistának azonban ennél is jobban fájt, hogy nem volt tagja az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes csapatnak – ez az MTI portréjából derült ki, amelyet tavaly 87. születésnapja alkalmából készített. A Bozsi becenevű játékos az angolok ellen 7-1-en gólt lőtt, de azt mondta, inkább a többiek góljára emlékszik, nem a sajátjára. Elárulta, nem számított rá, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a kezdőcsapatba nevezi azon a találkozón, elsősorban gyorsasága miatt szavazott neki bizalmat.

MTI Fotó: Illyés Tibor

„A világbajnoki ezüstérmemet ellopták. Legalább emlékeznék rá, hogy milyen volt” – emlékezett vissza akkor szomorúan.

A legnagyobb élményének az 1954-es világbajnokságot nevezte, amelyen két meccsen is lehetőséget kapott: a csoportkörben gólt szerzett az NSZK 8-3-as legyőzésekor, illetve játszott a brazilok ellen 4-2-re megnyert negyeddöntőn, ahol “lerúgták” és izomszakadást szenvedett.

“Elvertük őket, mint jég a határt. Aztán a döntőben az angol bíró elcsalta a meccset. Megette a fene az egészet” – emlékezett vissza fájdalmasan a két NSZK elleni mérkőzésre, köztük a 3-2-re elvesztett fináléra, melyen egy szabályos gólt les címén érvénytelenített William Ling játékvezető.

Az Aranycsapat “klasszikus” felállása (a játékosok nevével és halálozásuk évével): Grosics Gyula (2014), Buzánszky Jenő (2015), Lóránt Gyula (1981), Lantos Mihály (1989), Bozsik József (1978), Zakariás József (1971), Budai II. László (1983), Kocsis Sándor (1979), Hidegkuti Nándor (2002), Puskás Ferenc (2006), Czibor Zoltán (1997)